Egészen októberig én is az a sorozatrajongó voltam, aki csak álmodozik arról, hogy majd egyszer, majd ha - ki tudja mikor - elég pénze lesz, akkor majd elutazik az USA-ba egy conra (olyan program, ahol különböző ismert emberek, pl.: színészek, paneleken és kérdezz-felelekben személyesen beszélnek a munkájukról a rajongóknak). Ezt az álmom elraktam, és helyette elővettem azt, hogy mindezt Európában tegyem.

A Love Fan Fest keretein belül meghívták Natasha Negovanlist, Elise Baumant, Melanie Scrofanot, Dominique Provost-Chalkley-t, Kat Barrellt és Brianna Hildebrandot, hogy Barcelonában tegyék meg ugyanazt, amit általában Kanadában, vagy az USA-ban szoktak.

Nekem több se kellett, az októberi fizetésem felét elköltöttem a jegyre, ami nemcsak a belépésre jogosított fel, hanem kaptam érte egy aláírást, és viszonylag közel ülhettem a színpadhoz. Aztán tavasszal gyorsan foglaltam repjegyet, meg szállást, vettem ki szabit, és így lett egy hosszú hétvége Barcelonában, abból két nap con.

A fesztivál június 22-24 között zajlott, Love Fan Fest néven futott, és egy ötcsillagos szálloda konferenciatermei voltak berendezve a programoknak, a város szélén. Pénteken beregisztráltam, kaptam karszalagot, nyakbaakasztóst, meg hivatalos programot, majd elmentem várost nézni. Mint később kiderült, már aznap este bulizhattam volna a sztárokkal, de engem jobban érdekelt a Sagrada Familia és a tengerpart.

Aztán jött a szombat, amikor én teljes mellszélességgel belevetettem magam a fangirlösködésbe. A megnyitó után, egy Purgatory panellel (Melanie, Kat és Dom - Wynonna Earp) kezdtünk, ahol, mint kiderült, a spanyolok elképzelése a panelekről az, hogy a közönség felrakja a kérdéseket, amikre a színészek válaszolnak, majd ez megy még 30 percig. Nincs ezzel baj, de az nem panel, hanem Q&A (kérdezz-felelek). Fél óráig lelkesen válaszoltak a kérdésekre együtt, néhol a rajongók kisegítették egymást nyelvileg, aztán Mel egyedül maradt, és hősiesen igyekezett mindent a lehető legjobban megválaszolni, de például, ha azt a kérdést teszed fel neki, hogy Mama Earp hogyan reagált az unokára, arra az új évad miatt sajnos nem fog tudni felelni.

Ezután következett a Hollstein panel (Natasha és Elise - Carmilla), ami rendkívül intenzív volt, a rajongók a legapróbb részletekre is rákérdeztek, Natasha és Elise pedig mindenre igyekezett kitérni, és kiemelni, hogy mennyire fontos az LMBTQ+ reprezentáció. Sajnos a panelt rövidre vágták, de szerencsére vasárnap volt belőle második felvonás.

Ezután jöttek az autogramok. Nos, halandóként azt gondolod, hogy, ami a jegyed árában van, azt nem kell külön kérni, és Európa ide vagy oda, a rajongók hada kilométeres sort eredményezett. Az első körben nem sikerült autogramot szerezni, de úgy voltam vele, ha már elmentem, akkor mindegy mennyi, de kivárom. Meg is lett az eredménye, a második körben bejutottam a terembe, oda állhattam az asztalhoz az Angliából rendelt magazinommal, és a kézzel írt levélkémmel, és miközben Natasha csevegni próbált velem, én lefagytam. Sikerült lebetűznöm a nevem, de egyébként álltam, és bámultam Natasha arcát. A végén kaptam egy pacsit - nem, azóta nem mostam kezet - és ennyi volt. Mindezek ellenére, ez a másfél perc mindig is életem top 5 pillanatába fog tartozni.

Vasárnap már kevesebb ember volt, a program is időben kezdődött, és Brianna Hildebrand paneljét a kérdések hiányában, tíz perccel előbb befejezték. Ezután volt egy újabb Hollstein (Hollis és Karnstein, Carmilla) panel, majd beültem a várva várt WayHaught (Waverly és Nicole, Wynonna Earp) panelre, ahol a családias hangulat mellett egy lány őszintén beszélt arról, hogy Kat Barrell tanácsa a coming outról mennyire megváltoztatta az életét, és nagyon sok sírás között énekelte azt a dalt, amit a jótanács hatására írt. A közönség őrjöngve tapsolt.

Az utolsó előtti programom egy újabb Melanie panel volt, ahol a legmeghatóbb pillanatért versenyben van egy körülbelül 4 éves kislány kérdése, hogy ki Melanie kedvenc Disney hercegnője, valamint egy őszinte monológ arról, hogy a sorozat miként segített egy lánynak túllendülni a depressziója mélypontjáról.

Legvégül, beálltam a sorba autogramért Elise Baumanhoz, így mind a két hősöm aláírta az angol DIVA magazin címlapját, ez jelen pillanatban az ágyam fölött pihen egy képkeretben a falon.

Túlreagálom? Nem hiszem. Egy olyan álmom vált valóra, amit nagyon sokszor eltemettem az agyam legmélyebb bugyraiba, hiszen az európai rajongók sosem voltak a kanadai sorozatok célközönsége, a piac messze nem akkora és nyelvileg tagolt, de most mégis itt voltak, én is ott voltam, és azt gondolom kihoztam a maximumot. Jövőre is lesz Love Fan Fest, aki esetleg kedvet kapott, annak csak ajánlani tudom.

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Feliratkozás előtt kérünk, olvasd el Adatkezelési tájékoztatónkat

Szerző

Kommentek

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>