A filmnézés egyetlen kellemetlen tényezője az idő, amit a legmegfelelőbb film kiválasztására fordítasz. Biztos jó lesz ez? Bealszom a közepén? Miután tucatnyi előzetest megnéztél, és találtál egy egész tűrhető gyöngyszemet, kezdődhet az ökölharc önmagaddal:  biztos, hogy nem találhatok ennél jobbat? Mi van, ha egy másik sokkal jobban lekötne? Van nekem időm két filmet megnézni? Nincs. Mi lesz most?!

Nem ígérem, hogy meg tudlak kímélni ezektől a percektől, de igyekszem leszűkíteni a lehetőségek tengerét pár filmre a leszbikus kategórián belül. Nem állítom, hogy mindegyik maradéktalanul kielégíti az igényeidet, hiszen egy film megítélése sok esetben szubjektív, viszont ez a kis összeállítás mankóként szolgálhat a választásban.

Az internet fejlődésével és terjedésével az emberek látóköre is egyre tágabbá, érdeklődési körük egyre szélesebbé vált, nyitottabb látásmód lett jellemző, így a leszbikus témájú filmekre is megnőtt az igény. A legtöbbjük művészfilm kategórián belül fut, így akit érdekel ez az irány, duplán örülhet.

 

Thelma

 

Az említett kategóriába tartozik a Joachim Trier által rendezett, norvég Thelma című film is. Sokan sokféle kritikával illették már, de egy tény kőbe véshető: ha egy film képes érzelmet kiváltani, lehet az jó vagy rossz, finom vagy megbotránkoztató, de semmiképp nem semleges, akkor az a film megérdemli a figyelmed.Mikor a stáblista legördülését követően is azon agyalsz, mit láttál és ez mit jelent, akkor bármennyire is igyekszel az ellenkezőjét állítani, az a film értékes volt.

Ez a film is ilyen. Nem átlagos, te sem vagy az, ahogy főhősünk Thelma sem. Természetfeletti képességével együtt, egy vallásos burokban ismeri fel saját szexualitásának mélységeit, miután az oslói egyetem hallgatója lesz. A biztonságot jelentő családi atmoszférából kilépő lány apránként szembesül az egész életét felforgató érzéseivel, küzd a vallásából fakadó elvárásokkal, az önváddal és a leszbikussága elfogadásával. A film az elfojtott szexualitást, a család és társadalom negatív hozzáállásától való félelmet, önmagunk megismerésétől való rettegést rendkívül izgalmasan, hatalmas kontrasztokkal, folyamatosan változó, villódzó képekkel mutatja be. Néha az arcodba csapja az igazságot, néha pedig becsomagolva, vagy elrejtve teszi eléd Thelma érzéseit. Ha az önmagával vívódó elme már-már hátborzongató bemutatása nem lenne elég, a vissza-visszatérő bibliai utalások  biztosan elgondolkodtatnak majd.

U.I.: Epilepsziára hajlamos embereknek nem ajánlanám, de ha művészfilmrajongó vagy, mindenképpen izgalmas kikapcsolódás lesz.

 

Becks

Becks élete nem egészen úgy alakult, mint kezdetben képzelte. Miután szakított barátnőjével, zenészünk visszaköltözik édesanyjához és kezdetét veszi a kisvárosi „legyél nyíltan leszbikus, zenélj a barátod bárjában, és próbáld meg nem elcseszni még jobban az életed” típusú lét. Nem árulok el nagy titkot, ha  elmondom, Becksnek ez nem sikerül. Nem hiába kapta meg a romantikus műfaji kategóriát a film, hiszen feltűnik a színen Elyse (Mena Suvari) az unatkozó, kisvárosi feleség szerepében. Izgalmas film, hiszen főhősünk olyanba tenyerel, amibe nagyon nem kellene... A kisvárosi léthez nemcsak a festői környezet társul, hanem a tény, hogy a hírek gyorsabban szaladnak végig a városon, mint az Irma ötös erősségű trópusi ciklon. Becksnek döntenie kell, mert az már kevésbé mókás, ha nem boldog és nem azt az életet éli, amit igazán szeretne.

 

Almost adults

Elise Bauman és Natasha Negovanlis neve hallatára minden leszbikus arcán széles vigyor terül szét. Jó, talán nem mindenkién, de a többségén igen.

Nem. Nem a Carmilla filmről van szó, bár kétségkívül kiérdemelné a helyet a felsorolásban. Az a könnyed hangvételű, kanadai, dráma-vígjáték, amiről én beszélek nem más, mint az Almost Adults.

Ebben az esetben az említett színészek teljesen más karaktereket alakítanak, és *szomorú sóhajtás* szerelmi viszony sem fűzi össze őket. Viszont annál szorosabb a baráti kapocs, ami a két karakter  között alakul. Vagy talán mégsem? Mi van, ha Mackenzie (Elise Bauman) szexualitásának felfedezése közben, elhanyagolja életének egyik fontos, talán legfontosabb szereplőjét, a legjobb barátját. A megrendíthetetlen barátság, ami Cassie-t (Natasha Negovanlis) és Mackenzie-t egymáshoz láncolja most meglazulni látszik. Ezen a tényen az sem segít, hogy Cassie párkapcsolata nem úgy alakul, ahogy elképzelte. Elise Bauman tökéletesen alakítja az első szerelembe eső, leszbikus lány karakterét. A film játékos, könnyed humorával már az első pillanattól kezdve a képernyőre szegezi a tekinteted. Azt érdemes szem előtt tartanod, hogy egy elsőfilmes rendező-író párossal állunk szemben, ne várj kliséktől mentes, profin kivitelezett filmet. Ettől eltekintve, ha van 90 perced, laza kikapcsolódásnak megfelel.

 

Las Estrellas

Utolsónak nem egy filmet, hanem egy telenovellát hoztam. Egy spanyol telenovellát ráadásul. Leszbikus szállal. Senki sem tagadhatja, hogy megérkeztünk a 21. századi Európa fejlődő, nyitott szellemiségű valóságába.

Kissé elragadtattam magam, jöjjön inkább a telenovella.

A Las Estrellas című sorozat 2017 májusában debütált, az utolsó részt idén januárban forgatták. Az alapsztori egyszerű: apjuk halálát követően öt testvérnek (Virginia, Carla, Flor, Miranda, Lucía) egy hotel irányítása szakad a nyakába, ezáltal mélyrehatóbban megismerik egymást, és megtanulják kezelni egymás furcsaságait is.

Minket nem feltétlenül az alaptörténet érdekel, hanem a hotel új szakácsa, Jasmin. Az öt testvér közül  a Tourette-szindrómával élő Flor kerül a fókuszba: betegségéből fakadó váratlan megnyilvánulásai teszik a sorozatot még inkább életszerűvé és könnyeddé. A telenovellákra jellemző kusza cselekményszövés itt sem marad el: Flor feleségül készül menni Danihez, ám Jasmin szerelmet vall neki. ő pedig rájön, hogy olyat érez a lány iránt, amit képtelen  megmagyarázni.

Kedves sorozat, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a telenovella összes idegesítő vonását is magán viseli: az indokolatlanul sok hisztériátó kezdvel a folyamatos könnyhullatásig. Cserébe kapunk egy pihekönnyű szerelmi történetet, megszámlálhatatlan mellékszállal és bonyodalommal.

Ne maradj le!

Automatikus email értesítést kapsz új cikkeinkről, ha megadod az email címed.

Szerző

Kommentek

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>