Coming out Inspiráló Világ

A szomszéd fűje mindig zöldebb? – Outoberi különkiadás

Október 11. az előbújás napja, így ebből az alkalomból egy különkiadással készült az interjúsorozat. Négy leszbikus* nőt kérdeztünk a világ legkülönbözőbb tájáról, hogy mit gondol a coming outról.

 

Ilaria (Olaszországból):

Ami azt illeti, ez a kérdés most nagyon aktuális nekem, ugyanis az első coming outom 10. évfordulóját ünneplem. Azóta felhalmoztam némi tapasztalatot a kérdésben. Az egyik dolog, amit elég gyorsan megtanultam, hogy az előbújás tulajdonképpen arra ad lehetőséget a körülötted élőknek, hogy előhozzák magukból a legjobbat.

Még akkor is, ha a másik reakciója negatív, egy ilyen bejelentés roppant jó visszajelzés arról, mennyire erős alapokon áll (vagy állt) az a kapcsolat. Összességében nekem a legtöbb coming out élményem pozitív; sőt, azt kell mondanom, számomra fontos ember sosem reagált negatívan. Még a „nehéz” előbújások is előbb-utóbb jól végződtek – például a szüleimmel is.

 

 

Jiaqi (Kínából):

Először középiskolában bújtam elő, de emlékszem, nagyon hosszú időbe telt, amíg kész lettem megtenni. Sokáig ideges és bizonytalan voltam. De amikor végre megtettem a nagy lépést, valójában nem volt nagy változás, legalábbis a barátaim hozzáállásában. És ez nagyon megérintett. Innentől kezdve nem hezitáltam többé, mindenkinek elmondtam, kivéve a szüleimnek. Úgyhogy mindenkit csak biztatni tudok, hogy legyen bátor és ne szégyellje az életét.

 

 

Leila Svájcból:

Miután előbújtam a szüleimnek, a testvéremhez mentem és neki is elmondtam. Így reagált:

Tesóm: Leila, csalódtam benned.

Én: Miért?

Tesóm: Mert utoljára jöttél hozzám, és ez fáj.

Én: Hát, te voltál a harmadik ember egy hosszú-hosszú listán...

A történet tanulsága, hogy könnyen kiderülhet, akinek a legjobban félsz elmondani, valójában már régóta vár rád, és nem is érti, mi tartott idáig.

 

 

Mohira (Kirgizisztánból):

Nekem kicsit nem szokványos a hozzáállásom a kérdéshez.

Nem is annyira régen meghívást kaptam egy eseményre Biskekben, ami az LBQ+ női vezetőkre összpontosított. Ahogy készültem az esemény megnyitójára, észrevettem, hogy rajtam kívül egyik előadó sem definiálta magát nyíltan leszbikusként. Sőt, egy csomóan kifejezetten heteróként „coming outoltak” az előadásom után. Úgyhogy rászántam magam egy dupla előbújásra: leszbikusként és kommunistaként mutatkoztam be. Nem tudom, melyik sokkolta jobban a résztvevőket.

De van egy másik lényeges dolog, amit hozzá kell tennem ehhez a témához. Pár évvel ezelőtt írtam egy cikket a coming outról, mert úgy éreztem, ki kell fejeznem ellenérzéseimet az LMBTQ+ emberekre rárótt, „kötelező előbújással” szemben. Úgy érzem, ez a cisz-heteronormatív világ nézőpontját erőszakolja ránk: miért kéne előbújnunk? Helyette, azt javasoltam a cikkben, legyen egy Nemzetközi Előbújás Napja, amikor is meghívjuk a „heterókat” ebbe a csodás világba, ami a miénk, és arra buzdítjuk őket, hogy velünk ünnepeljenek, és kísérletezzenek saját nemükkel és szexualitásukkal.

 

 

Mindenkinek a legjobb előbújás napját kívánunk!

Kapcsolódó cikkek

A weboldal cookie-kat használ. Oké Bővebben

X