Tel-Aviv, Budapest és Berlin után szombaton a pozsonyi Pride-on vettünk részt. 2017-re az volt a terv, hogy próbáljuk megnézni minél több minél inkább különböző háttérrel rendelkező ország rendezvényeit. Így került be a szórásba a közel-keleti Tel-Aviv, a Nyugat-Európát megtestesítő Berlin és Budapest után Kelet-Európa képviseletében Pozsony.
Elsőre nagyon ismerős a dolog: a Facebook eseményben figyelmeztetnek, hogy a bejáratnál szigorú ellenőrzés lesz, és ha nem érsz oda időben, már nem engednek be a kordonokkal elkerített területre. Arra is felhívják a figyelmet, hogy ha a felvonulás után elhagyod a területet, a biztonságod érdekében rögtön vedd le magadról a szivárványos és egyéb jelképeket. Ismerjük, megszoktuk.
Pozsonyban 7. alkalommal került megrendezésre a Pride, és még megvan az a kedves, családias jellege, mint ahogy én emlékszem vissza a budapesti 2010-es, 2011-es felvonulásra. Mikor fél 2 körül megérkezünk a kezdési pontra, az első, ami szemet szúr, hogy milyen rengeteg a fiatal, tinédzserkorú vagy épp csak idősebb gyülekező az amúgy eléggé sokszínű tömegben. A másik, ami azonnal feltűnik, a rengeteg zászló. Nemcsak a kicsi papírzászló (amiből a Lenovo és az Absolut Vodka is osztogatott), hanem a nagy szivárványszínű, transz és biszexuális zászló is.
A felállított színpad előtt vidám kis gyülekezet hallgatja a beszédeket és a fellépő zenekarokat, miközben a civil szervezetek sátrai, a felállított eszpresszós kocsi és sörcsap körül pezseg az élet.
Fél 3 körül elindult aztán a menet, becslésünk szerint 1500-2500 emberrel.
A folyamatos eső ellenére jó hangulatban és töretlen lelkesedéssel vonultunk keresztül-kasul az óvárosban. A menetet egy dobos osztag vezette hatalmas hangulatot csinálva, hátrébb kamionok helyett egyetlen riksából bömbölt a zene.
De most nézzük a képeket!
Fotók: Várhelyi Eni
