Múlt hónapban Aryadnéval és Marival beszélgettünk arról, milyen a brazíliai Curitibában leszbikusként* élni. Elmesélték például, hogy mind a házasság, mind az örökbefogadás legális azonos nemű párok számára is – egy kicsit irigykedhetünk emiatt. Ugyanakkor az is kiderült a beszélgetésből, hogy Brazíliában – Curitibában különösen – sok erőszak éri a kisebbségeket. Ami azt illeti, nem ritkák a homofóbia-alapú gyilkosságok sem. Közép-Európában ez például nem jellemző – emiatt viszont fellélegezhetünk. A lányok beszámolója rávilágított, hogy a politikai jogok nem feltétlenül garantálják az elfogadást és a biztonságot – márpedig elsődlegesen erre vágyunk.
A második interjúalanyunk Angela, aki ugyan az Egyesült Államokban született, az utóbbi éveit Mallorcán és Amszterdamban töltötte. Pusztán az LMBTQ+ jogokat nézve, mindhárom ország előttünk jár; az azonos neműek házassága – mint általános vonatkoztatási pont - például legális mindegyikben.
De attól még, hogy a legprogresszívebb országok közé tartoznak, ugyanolyan az USA-ban, Spanyolországban vagy Hollandiában leszbikusként* élni? Mennyire számít, konkrétan melyik városban tölti az ember mindennapjait? Angelát arra kértük, hogy meséljen nekünk az egyes városok sajátosságairól, hogy kiderüljön, van-e lényeges különbség, melyik meleg-barát országban/városban él az ember.
Köszi, hogy itt vagy velünk ma. Kérhetünk egy rövid bemutatkozást?
Angelának hívnak, 28 éves vagyok. Eredetileg az észak-karolinai Raleigh-ból származom, de már egy ideje Európában élek. Az egyetemen nyelvészetet tanultam, mert imádok utazni és azt akartam, hogy sokféle emberrel tudjak kommunikálni. Eddig Olaszországban, Spanyolországban és Hollandiában éltem, változatos munkákat vállalva (voltam pl. angoltanár, adatelemző és író).
Lenyűgöző. Úgy látom, akkor lesz mit mesélned. Nézzük először a hazádat, az USA-t! Milyen LMBTQ+ emberként élni az Egyesült Államokban?
Hát, ez nagyban függ a konkrét államtól és a konkrét várostól. Ha egy szuper-konzervatív államban élsz, mint pl. Texas, akkor valószínű, hogy olyan családban nőttél fel, ahol a homoszexualitást nem nézik jó szemmel. A másik véglet pl Kalifornia, ahol már évekkel ezelőtt legalizálták a meleg-házasságot -- országos szinten csak két éve.
Szóval, nagyok a különbségek az egyes államok szintjén, mind attitűdök, mind a környezet tekintetében. Elfogadóbb államokban kisebb a nyomás. És ott van még az is, hogy a konzervatív államok általában vidékiesebbek is (pl. Arizona, a Grand Kanyon állama puszta sivatag), így sokkal nehezebb LMBTQ+ közösséget találni, vagy akár csak egy meleg–bárt.
Ilyen szempontól, azt gondolom, Raleigh egy progesszív buborék az egyébként elég konzervatív (republikánus) államon belül.
Akkor, még egyszer, a meleg-házasság legális az USA-ban, igaz? És mi van az örökbefogadással?
Igen, 2 éve legalizálták az azonos neműek házasságát az egész országra kiterjedően. Ami az örökbefogadást illeti, az viszont az egyes államoktól függ, azt hiszem. (A Legfelsőbb Bíróság épp idén nyáron hozta meg a döntést, hogy az egész USA területén egyenlő feltételeket kell biztosítani LMBTQ+ pároknak örökbefogadáskor. -- A szerk.)
Az általános helyzetelemzés után térjünk rá a helyi viszonyokra. Mesélj nekünk kicsit a városokról, ahol éltél! Például milyen gyakran látni azonos nemű párokat kézen fogva az utcán?
Raleigh-ben nagyon ritkán, de szerintem ez egy amerikai sajátosság. Még ha meleg-buliba mész, akkor se túl gyakori a nyilvános csók vagy ilyesmi. Az a benyomásom, hogy sokkal többször láttam bensőségességet Mallorca vagy Amszterdam utcáin, és az is igaz, hogy ezekben a városokban ráadásul jóval több queer hely és esemény is van.
Akkor most beszélgessünk kicsit a leszbikus* közösségi életről. Mesélj egy kicstit Raleigh-ről, Mallorcáról és Amszterdamról!
Ami a leszbikus közösségi életet illeti, a három város közül messze a legjobb Amszterdam. Van pár kifejezetten leszbikus kávézó és bár, és havonta több leszbikus parti is van. Az emberek Tinderen és Herön ismerkednek és mivel Amszerdam nagy, mindig egy csomó találatra lehet számítani. Ezen kívül tudok még egy baromi aktív MeetUp csoportról is, akik mindféle eseményeket szerveznek leszbikusoknak* (pl italozás, mozizás, squash vagy egyéb sport).
Raleigh ennek az ellenkezője!!! Ott mindössze egy LMBT közösségi ház van, amit néhány nagyon kedves leszbikus hölgy üzemeltet. Néha szerveznek eseményeket, de alapvetően nagyon kicsi a közösség. Nincsenek queer helyek, talán csak egy meleg bár van, ahol drag show-kat rendeznek, de ide tipikusan férfiak járnak. Úgyhogy ha ismerkedni akarsz, Tinder, ha pedig komoly kapcsolatot akarsz, az OkCupidot érdemes használnod. De elég hamar kifogy az ember a találatokból sajnos. És ez nagyon frusztráló tud lenni; az igazat megvallva, ugyan szeretem a várost és az embereket, emiatt nem szívesen költöznék vissza szingliként.
Mallorcán és Amszerdamban beléptem egy focicsapatba, hogy megismerjem a helyi leszbikusokat. Soha életemben nem fociztam, de nagyon hatékony megoldásnak bizonyult, mert szuper jófej leszbikus barátaim lettek. Hiába vagyok nagyon béna a sportban, valahogy beloptam magam a szívükbe.
Haha, gratulálok, nagyon élelmes megoldás! A focicsapatok minálunk is aranybányák.
El tudom képzelni, hahaha.
És mi a helyzet a Pride-dal?
Mallorcán és Raleigh-ben elég kicsike a Pride, de persze jó buli. Az emberek nem veszik annyira komolyan, mint Amszerdamban, ahol a Pride-hétre HÓNAPOKIG készülünk! És iszonyú király! Idén is nagyon nagy volt. Hatalmas bulizás volt az utcákon egész nap, még a csatornán megrendezett felvonulás után is. Az egész város csordultig tele volt. A holland barátaim szerint az amszerdami Pride azért egyedi és ilyen nagyszabású, mert ez itt mindenkinek ünnepe, nem csak a melegeké. A város egész héten szivárványba borult: még a villamosok is a színesek voltak erre az időre.
Hát, ez tényleg nagyon jól hangzik. Meg kell tapasztalni, úgy érzem... Foglaljuk össze: személyes tapasztalataid alapján melyik várost ajánlanád a közösségünk figyelmébe?
Mallorcát és Amszterdamot mindenképpen tudom javasolni, akár rövid, akár hosszabb távra. Raleigh sem rossz hely, az életszínvonal kifejezetten jó, de nagyon nehéz ismerkedni. Éppen ezért nem ideális egyedülállóként.
Amszterdam természetesen egy LMBTQ+ paradicsom sok szempontból, de ne felejtsük, hogy Mallorcán ott az ELLA Nemzetközi Leszbikus Festivál minden nyáron és egész évben vannak bulik és mindenféle események. Mindemellett ez egy gyönyörű sziget, vérpezsdítő katalán kultúrával, magyarán Mallorca fanasztikus egyvelege az éjszakai életnek, a tengerparti lazulásnak és a hegyeknek-szikláknak, s nem mellékesen még meleg-barát is.
Köszi szépen, Angela! Az már biztos, hogy jövőre irány az amszterdami Pride (vagy a katalán tengerparti sziklák)!
Az Egyesült Államok, Spanyolország és Hollandia jóval előttünk jár LMBTQ+ jogokat illetően; ez valószínűleg senkinek nem újdonság. Azonban, hogy ténylegesen milyen itt vagy ott élni, sokkal inkább az adott város körülményeitől függ.
Ha például az USA-t nézzük, ahogy Angela rámutatott, hatalmas különbségek vannak az egyes államok és városok között. Teljesen más például San Franciscóban, az egyik legismertebb meleg-paradicsomban élni, mint mondjuk Orlandóban, ahol tavaly 50 embert lelőttek pusztán, mert egy meleg-bárban buliztak.
Európával sincs ez másképp; Angela élményei jól példázzák, hogy nagyon is számít, melyik városban él az ember még az alapvetően elfogadó régión belül is. Minden városnak megvannak a maga sajátosságai és lehetőségei: Mallorcán például az ismerkedés záloga a focicsapat volt Angela számára. Ezzel szemben Amszterdamban inkább az a kihívás, hogy eldöntse, a temérdek leszbikus* program közül melyiket válassza.
A tanulság tehát megint az, hogy bár legtöbbünknek van egy általános benyomása arról, mennyire zöld is az a fű a szomszédban, de ez nem elég; a valóság a részletekben rejlik.
Jövő hónapban Yosival folytatjuk a diskurzust, aki a híres-hírhedt Tijuana lakosa. A beszélgetés egyik célja, hogy rádöbbenjünk, mindaz, amit Mexikóról, a világ 10. legnépesebb országáról tudunk, szégyenletesen kevés (és legtöbbször nem is igaz).