Born this way sorozatunk újabb darabja Annától. Ha van kedved, olvasd el a többiek történetét is, a sorozat leírásáért pedig kattints IDE!
A projekt a BornThisWay blogot alapul véve született, az LMBTQ+ szolidaritás jegyében.
Anna (8), 1993
A fenti kép a Farkasréti templom előtt, az elsőáldozásomkor készült, de akkortájt azt mondogattuk a képen szereplő Danival, egyik első szerelmemmel, hogy ez az esküvői képünk. Ami azt illeti, a szüleim is ebben a templomban házasodtak össze egy évtizeddel korábban.
Mikor ez a kép készült, harmadikos voltam. Akkoriban minden vasárnap templomba jártam, a szüleim jó kislánya voltam, és az osztályban minden fiú kedvence. Ugyanakkor szoknyát nagyon nem szerettem hordani és kerületi focibajnok voltam mint egyedüli lány a mezőnyben. Arra is emlékszem továbbá, mennyire zavart, ha a szüleim másképp bántak velem, mint a fiútestvéreimmel.
Most már harminc is elmúltam. Már nem járok templomba, de továbbra is fontos számomra a spiritualitás. Már nem vagyok szabálykövető, de továbbra is fontos a szüleim boldogsága. Már nem járok iskolába, így szerencsére nem vagyok senki kedvence. Már nem lehetne kiüldözni a világból egy szoknyával, de még mindig nem tartom praktikusnak. Már csak kéthavonta focizom, de azért lehúztam 7-8 évet a női NB1-ben. Már nem magamban fortyogok, ha igazságtalanságot látok, hanem írok róla egy doktori disszertációt.
És végezetül, már nem ezzel a szőke fiúval készülök az oltár elé, hanem egy barna lánnyal.
Nemrég valakivel beszéltem a qLit kapcsán és megkérdezte, hogy kerültem LMBT körökbe, hisz ez szerinte elég nagy váltás. Szerintem viszont nem. Ő csak az utolsó fejezetet nézte, én viszont az egész történetet. Valóban megváltozott néhány dolog az évek során, de igazából, úgy érzem, a lényegem mindig is az volt, ami most.
Néha nehezebb annak lenni, aki vagy, de valójában mindig az vagy. Csak annyi változik, hogy mennyire tudsz eggyé válni ezzel. Sose add föl annak a keresését, hogy hogyan tudsz boldog lenni önmagadként!
