A művészet sokunk életének fontos része, hisz olyan változatos és sokféle lehet: inspirációt adhat, elgondolkoztathat, szórakoztathat, de minden esetben valami hatást tesz az érzelmeinkre. És ezzel kiragad minket a mindennapi életből. A művészet kapcsolódik az aktivizmushoz is, azáltal, hogy hangot ad a társadalomban háttérbe szorított élményeknek, tapasztalásoknak, identitásoknak.
Ebben a cikkben azt szeretnénk bemutatni, hogy nem kell művésznek lenni ahhoz, hogy alkossunk a közösségünkért. Meghívott vendégünk Hoffmann Edina, többszörös ARC-plakát kiállfító, akit az utóbbi pár évben beindított Crush On You bulikról ismerhet tágabb közösségünk.
Szia, Edina! Kérlek, mutasd be magad a qLit olvasóinak.
Sziasztok! Hoffmann Edina vagyok. A bemutatkozás mindig kihívás számomra, mert nehéz pár mondatban elmondani, ami igazán érdekel, de azért megpróbálom. 🙂
Az utóbbi években tudatosan törekszem az egészséges életmódra, testi és mentális értelemben is, úgy érzem ez manapság egyre nehezebb, de pont ezért még fontosabb.
Közel áll hozzám a zene, főleg a jazz és a komolyzene, a festészet, valamint az olasz kultúra világa. Analitikus beállítottságú vagyok, ez a munkámban nagyon jól jön. A terület, ahol dolgozom, nehezen sorolható be egyetlen kategóriába, valahol a marketing és az IT határán helyezkedik el, és cégfüggő, hogy a szervezeten belül inkább a marketinghez vagy az IT-hez tartozik. Főként weboldalak teljesítményének elemzésével és teljesítmény javításával foglalkozom.
Nagyon szeretem a munkámat, ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az élet más területein is találjunk inspirációt, és legyenek apró céljaink vagy olyan pillanatok, amelyek örömet okoznak. Ennek nálam egy kisebb szegmense az ARC kiállítás.
Mikor és miért kezdtél el az ARC-ra plakátokat készíteni?
Mindig is szerettem Geszti Péter munkásságát; tehetséges embernek tartom, aki mind a zene, mind a marketing területén képes maradandót alkotni.
Amikor bejelentették, hogy lesz ARC kiállítás, izgalmasnak találtam, ezért kimentem megnézni (ez nagyjából a negyedik kiállítás lehetett, de nekem az első volt).
Nagyon tetszettek a plakátok, és ezután minden évben elmentem a kiállításra és egyszer belém hasított a gondolat, hogy én is képes lennék hasonló plakát ötletet kitalálni.
A következő kiállításra pályáztam is, és a plakátom bekerült a kiállított pályaművek közé. Akkoriban a fő téma a “Te miben hiszel?” volt (2014-ben), és én csak egy egyszerű fekete háttérre ennyit írtam: NŐK = FÉRFIAK. Ez volt az első plakátom az ARC-on, azóta pedig szinte minden évben igyekszem beküldeni pár ötletet, és megtisztelő számomra, hogy az elmúlt években többször is kiállították a munkáimat.
Gratulálunk! Sokan azt gondolják, a művészet a rajztudásról szól, holott egyre több szoftver-asszisztált módja van a művészetnek. Te erről mit gondolsz?
Először az ARC vonatkozásában válaszolok a kérdésre. Nekem a legnagyobb fejtörést az ARC-plakátok kapcsán az jelentette, és jelenti ma is, hogy nem vagyok művész, és nincs meg az a grafikai tudásom sem, amitől igazán kivételes plakátokat tudnék alkotni. Ezért én mindig szoftveres segítségre szorulok a plakátjaim elkészítésénél.
Az ARC-kiállításon én magam az üzenetet fontosabbnak tartom, mint a látványt, mert itt hatalmas tömegeket szólítunk meg, és a plakát mondanivalója, a közös gondolkodás, az összetartozás érzése sokkal hangsúlyosabb kell legyen. Az ARC mindig élen járt abban, hogy nemcsak tökéletesen kivitelezett munkákat fogadtak be, de társadalmilag fontos üzeneteket is. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy nem fontos a minőségi kivitelezés.
Általánosságban pedig azt gondolom, hogy a művészet nagyon sokféle lehet és talán az egyik legfőbb ismérve, hogy nem bekeretezhető / korlátozható. A művészet mindenben ott van, csak észre kell venni.
Csodás befejezés!
