November 20-án tartjuk a Transznemű Emlékezés Napját, melynek célja, hogy megemlékezzünk közösségünk transznemű tagjaira, akik erőszak áldozatai lettek. Gwendolyn Ann Smith aktivista kezdeményezte a megemlékezést 1999-ben Rita Hesler, egy transznemű nő emlékére, akit 1998-ban gyilkoltak meg az USA-ban.
Ma már nemzetközi szinten számontartják a Transznemű Emlékezés Napját, még pedig a Transznemű Láthatóság Hetének keretein belül. Az eseménysorozat célja a transznemű emberek láthatóságának növelése, a közösség sokszínűségének ünneplése és a transzfóbia elleni küzdelem.
A qLit nemcsak az erőszakos halált halt transzneműekre akar emlékezni ma, hanem hangot is akar adni a közösségnek. A mai nap tiszteletére hallgassátok meg Alex beszédét a 2. Transz Pride-on! Szavai nemcsak inspirálóan hatnak, hanem arra is emlékeztetnek, hogy összetartozunk.
Sajnos sok országban támadások célpontjai a transzemberek, legyen szó a média, a politikusok vagy a mindennapi emberek verbális és fizikai erőszakáról. Alex szavait használva, „a transzneműek támadása (azonban) egyáltalán nem a transzneműekről szól, hanem az új perspektívák és a rendszerkritikusok üldözéséről. Ha mások figyelemmel kísérik, mit csinálnak velünk, okkal félhetnek ők is, ugyanis ez precedenst teremt mások elnyomására.”
Figyelnünk kell transznemű társainkra. Emlékeztetőül, a közösségünket szimbolizáló LMBTQ rövidítés T betűje a Transzneműekre utal. Alex is rámutat, „minden okunk megvan rá, hogy keressük a szolidaritást.” Fontos, hogy ne csak elvárjuk a szolidaritást másoktól, hanem magunk is tettlegesen ott legyünk másokért. Mert, ahogy Alex fogalmaz, „az én szabadságom másokat is felszabadít.” Egy olyan társadalomra kell törekednünk, amiben mindannyian egyenlő jogokkal rendelkezünk és azt az életet választhatjuk, amit a szívünk diktál.
„Nem muszáj egy ilyen borzasztó világban élnünk. Fontos, hogy ne hallgassunk többé és megmutassuk egymásnak, hogy minden nehézség ellenére még mindig emberek vagyunk, akik egymás szemébe tudnak nézni és jót akarnak egymásnak.”
Emlékezzünk ma a transzfóbia áldozataira és tegyünk azért, hogy a világunk kicsit befogadóbb legyen, különösen ezekben a nehéz időkben! Egy mosoly, egy köszönés vagy pusztán csak az, ha nem fordítjuk el a fejünket egy-egy lépés a jobb világ felé.
