Fontos ünnepelni a Pride-ot? Mit jelent a Pride az embereknek a világ különböző pontjain? Ez csak néhány kérdés azok közül, amit az Amnesty International kerekasztal-beszélgetése a zászlajára tűzött az idei Trondheim Pride-on.
A qLit idén is meghívottja volt az Amnesty International Midt Norge paneljének, mely ez alkalommal a “Büntetett szerelem: Fenyegetett LMBTQ+ jogok” címet kapta. A qLit mellett két török aktivista is részt vett a beszélgetésen: Mesut, egy ügyvéd és Baris, egy egyetemi hallgató.
A beszélgetés a magyar, az amerikai és a török helyzetre összpontosított, tükröt tartva a norvég történéseknek is. Norvégiával szemben az előbbi három országban közös, hogy a Pride-ot nem tudjuk adottnak venni. Mindhárom ország politikai diskurzusa LMBTQ-ellenes, és jogilag sem garantált az LMBTQ+ emberek társadalmi egyenlősége. Éppen ezért kimenni a Pride-ra, vagy akár csak elmenni a boltba “úgy, ahogy vagy” – a török aktivisták megfogalmazását használva – az ellenállás jele, személyiségünk szabad kifejezése. Hogy önmagunk lehessünk, otthon, a hazánkban. Emlékezzünk, az idei Budapest Pride mottójára: Itt(hon) vagyunk!
Az Amnesty International Midt Norge lehetőséget adott rá, hogy megosszuk a történetünket, a Trondheim Pride pedig teret adott, hogy újraírjuk azt. A panelbeszélgetés mellett Amy, Baris és Mesut jobbnál jobb programokon vehetett részt az eseménysorozat keretein belül: zenebingón, karaokézáson es egy felderítő Pride-felvonuláson. Ahogy Amy látta, ezek a vidám események rávilágítottak, hogy a Pride felszabadító es félelemmentes is lehet, szemben azzal, ami a kerekasztal-beszélgetés tapasztalataiból kiderült.
Mesut szavaival kifejezve: “Nagyon különleges élmény volt számomra, hogy részt vehettem a Trondheim Pride-on. Törökországban a korábbi Pride-élményeim mindig feszültséggel és a letartóztatásoktól való félelemmel teltek. Most viszont életemben először láthattam egy vidám, élénk és valóban ünnepi hangulatú Pride-ot.
A felvonulás elején még mindig éreztem azt a jól ismert szorongást: körülnéztem, és vártam, hogy valami baj történjen. Egy ideig eltartott, mire rájöttem, hogy itt semmi sem fog történni, és csak ezután tudtam igazán élvezni a helyzetet.
Leginkább a sokszínűség és a szolidaritás tett rám mély benyomást. Megható volt látni, ahogy különböző politikai háttérrel rendelkező emberek a Pride miatt együtt vonultak. Az, hogy más városokból is érkeztek emberek, hogy támogassák az eseményt, megmutatta nekem ennek a szolidaritásnak az erejét. És az, hogy őszinte érdeklődést és támogatást éreztem a törökországi küzdelmeink iránt, emlékeztetett arra is, hogy a harcunk még mindig nagyon is él és nagyon is erős.”
A török aktivista beszámolója eszünkbe juttatta, hogy nekünk is mennyire katartikus volt az első skandináv Pride-élményünk. Magyarországi Pride-okon nevelkedve, akkor tapasztaltuk meg először, hogy a Pride egy kellemes, támogató és kiteljesítő élmény is tud lenni. Az idei Budapest Pride is tulajdonkeppen ilyenre sikerült.
Ne felejtsük hát, hogy milyen fontos (még mindig) kiállnunk a Pride-ért és annak elveiért. Mindenkinek mást jelent “kiállni önmagáért”, személyiségétől és helyzetétől függően. Nem mindenki számára a felvonulás az út. De bármilyen lépés, amit azért teszünk, hogy önmagunk lehessünk, okot ad arra, hogy büszkék legyünk.
