A színházak csillogó világa mindig kiváló lehetőségeket tartogatott az LMBTQ+ történetek és élethelyzetek megjelenítésére. Gondoljunk csak az ikonikus Rocky Horror Picture Show-ra, vagy a nálunk Alföldi Róbert rendezésében színpadra vitt Őrült nők ketrecé-re. Bármennyire is sztereotipikus képet festett a meleg férfiakról és a drag queen művészekről, az Őrült Nők Ketrece magyarországi bemutatója hatalmas mérföldkőnek számított az LMBTQ+ emberek kulturális életben való láthatóságában.
Ugyanakkor a leszbikus* karakterek kevésbé jelentek meg, vagy ha igen, akkor is inkább mellékszereplőként. A kétezres évek elejétől azonban növekvő tendenciát mutat az LBTQ+ nők láthatósága a musicalekben: gyakran feldolgozásokban viszik színpadra a leszbikus szerelmet.
Rent - Bohém élet
A színház szerelmeseinek nem kell bemutatni a méltán híres rockmusicalt. A Puccini: La Bohéme című operáján alapuló művet 1994 óta folyamatosan játsszák világszerte. Magyarországon 2010-ben mutatták be a Győri Nemzeti Színházban, Miklós Tibor magyar szövegével. Jonathan Larson feldolgozásában Puccini eredeti művéből a szereplők neve szinte átalakítás alatt maradtak meg. Nagyon sok életrajzi elemet vitt bele, hisz szereplőihez hasonlóan, ő is sokáig szegénységben, rossz körülmények között élt New Yorkban. Az AIDS által keltett félelem és bizonytalanság problémája szintén fontos szerepet tölt be a műben. 2005-ben filmet készítettek a musicalből, és 2019-ben a FOX élő előadásában Vanessa Hudgens és Kiersey Clemons alakítottáka női szerelmespárt. Vanessa Hudgens a biszexuális Maureen szerepében könnyelműen viselkedik, sokszor kikezd más nőkkel, ezért a történetben, a Take me or leave me c. dal után, felbontja jegyességét Joanna Jeffersonnal. A történetük mégis happy enddel záródik, hisz a végén kibékülnek, és újra összejönnek.
Fun Home: Egy családi tragikomédia
Az először memoárként megjelenő Fun Home Alison Bechdel képregényszerzőnek állít emléket. 2013-ban musicalként is bemutatták New Yorkban. 2015-ben a 69.Tony díjkiosztón 12 jelölést kapott, amiből 3-at el is nyert l. Ezenfelül nagyon fontos szerepe van az LMBTQ+ színházi életben is. Az első olyan musicalről beszélünk, amelynek leszbikus főszereplője van, másrészt a szerzőnek nagyon sokat köszönhetünk mind művészeti szempontból, mind a Bechdel-teszt megalkotásával, amely segítségével a szexizmus pontosan mérhetővé vált a filmekben.
A történetben Bechdel családi élete, főképp édesapjával való kapcsolata és az ébredező szexualitása került a középpontba. Nem titkolta, hogy 19 évesen, amikor ráébredt szexualitására, nagy dühvel fordult a bujkáló homoszexuális édesapja felé, és emiatt sokszor volt konfliktusuk. Már a cím is jól tükrözi Bechdel zsarnoki édesapjával való kapcsolatát, aki középiskolai tanárként, emellett temetkezési vállalkozóként dolgozott és a vállalkozását nevezték Funeral Home-nak. A halál témája, így az átlagosnál többször jelent meg a Bechdel családban. Ezért sem meglepő, hogy édesapjának feltételezett öngyilkosságát nagyon nyíltan jelenítették meg. A színpadra vitt adaptációban Alison Bechdelt három színésznő játszotta három életszakaszában: gyermekként, tinédzserként majd felnőttként. Magyarországi megjelenésről még nem beszélhetünk, mindez (remélhetőleg) a jövő zenéje.
Oklahoma!
Az Oklahoma! c. musical története egészen az 1943-as Broadway-i premierig nyúl vissza. Az, eredetileg Richard Rodgers írása és Oscar Hammerstein II. dalszövege alapján komponált musical, megjeleníti az autentikus, western Amerikát . Az 1906-ban játszódó történet szereplői cowboyok, farmerek és a szeretett hölgyek, akiknek a kegyeiért “dalcsatákat” kell megvívni. A musical eredetileg nem tartalmazott azonos nemű párokat, a mű 75. évfordulójára azonban a Bill Rauch által újralkotott Oklahoma! ebben nagyot változott. A nyíltan meleg színházi rendező, saját és barátai tapasztalataiból tudta, hogy sokat tesz hozzá az elfogadáshoz, az LMBTQ+ emberek pozitív megjelenítése. Ezért vért izzadva ugyan, de sikerült elérnie, hogy több karakter is LMBTQ+ személy lehessen az Oregon-i Shakespeare Fesztiválon debütált feldolgozásban. Bill Rauch tapasztalatai szerint, Amerika sivatagos településeinek lakói között, ami hozzávetőlegesen 200 - 2000 lélekszámot jelent, biztosan előfordul 1-2 szexuális és/vagy nemi kisebbségbe tartozó személy. “Minden városban, legyen bármekkora is, az LMBTQ+ közösség elenyésző számban, de megtalálható. Szóval ez a produkció a valóságot helyezi a középpontba, amely az Amerikai Egyesült Államok kisebb településein is jelen van.” - mondta a vele készített interjúban az Oregon Shakespare Fesztiválon. A musicalfeldolgozás csodálatos bizonyítéka annak, hogy a sokszínűségben mekkora összetartó erő van, és mennyi mindent jelenthet egy fiatal LMBTQ+ személynek, ha hozzá hasonló embereket láthat a színpadon.
The Color Purple :
Alice Walker 1982-ban írta meg a Color Purple című regényét, amelyet 1987-ben Steven Spielberg filmesített meg. Magyarul Bíborszín és Kedves Jóisten cím alatt jelent meg a napló műfajába tartozó regény. A történet nyelvezetét tekintve egy tanulatlan, ám becsületes és szeretetteljes afroamerikai lány, Celie spirituális életét, a családon belüli erőszak borzalmait és kényszerházasságának történetét jeleníti meg. A rasszizmus és a szexizmus leküzdésével Celie kiszabadul börtönéből ésszabad nő lesz. A legnagyobb lelkierőt testvérének, Nettie-nek írt levelei és Shug Avery táncosnő iránt érzett szerelmének köszönheti.
A színház kétségtelenül halad a szeretet és sokszínűség népszerűsítésében. Ezzel az embereket nemcsak önmaguk és mások elfogadásában erősíti meg, hanem a románcok és egyéb élethelyzetek palettájára a szivárvány összes színét felviszi az önálló, vagy feldolgozásban megjelenő LMBTQ+ történetszálakkal.
