November második vasárnapján a qlit két túravezetője, Katt és Ági egy gyönyörű, de combos túraútvonalat kínált a sportosabb hölgyeknek.
A Nyugati pályaudvaron találkoztunk és a vonatra már együtt szállt fel a 15 főből álló kis csapat, ami Zebegényben kiegészült még 3 fővel és egy kiskutyával.
A túravezetők az indulás előtt köszöntötték a résztvevőket és tartottak egy rövid eligazítást arról, hogy milyen állomások és pihenőidők várhatóak. Azt is jelezték, hogy csoport révén célszerű együtt maradnunk, és érdemes lehetőleg ugyanabban az időben kielégíteni fiziológiai szükségleteinket, ha el akarjuk kerülni az őskáoszt. „Megnyugtattak” minket afelől is, hogy van náluk egy névsor és létszám a jelentkezőkről, de az nem feltétlen egyezik a jelenlévőkkel.
Az első emelkedő a trianoni emlékműhöz vezetett, ahol szerencsére nem a történelmi múlton merengtünk, hanem tartottunk egy rövid bemutatkozó kört. Ez nem csak azért volt jó ötlet a szervezők részéről, mert így a későbbiekben már nem csak a „hé, te” néven szólíthattuk meg egymást, hanem azért is, mert többeknek ez volt az első qLit túrája. Humorosan elhintettük, hogy vár rájuk még egy beavatási szertartás is (nem várt), tehát önmagában az nem lesz elég, ha kéz-és lábtörés nélkül teljesítik a teljes távot.
17 km volt meghirdetve, de akadt, aki a túra végén okoskészülékével közel 20 km-t mért. Emelkedőkben sem volt hiány, ugyanis Zebegényből felküzdöttük magunkat 482 méter magasra a Hegyes-tetőn található Julianus barát-kilátóig. Utunk ezt követően Törökmezőre vezetett, ahol a turistaháznál előkerültek a félig vagy teljesen szétnyomódott szendvicsek, energiaszeletek, gumicukrok, sőt valaki földimogyoróval töltött ropival is készült. Sajnos a szurikáták épp nem tartózkodtak otthon a TörökmeZoo-ban, de kárpótolt bennünket a nagy mara, a kapibara és a bennett kenguru, csak hogy a különlegesebbeket említsem.
Volt olyan szerencsés túratárs, akinek szó szerint talált pénz ütötte a markát, de voltak kevésbé szerencsések is. Ők cipőjüket, bakancsukat patakokban fürösztötték, illetve a nem megfelelő cipőválasztás okán volt olyan lábacska is, amelyik bizony megsínylette a lejtőket.
Sötétedésig visszaértünk a kiindulási pontra, ahol a vonat indulásáig még volt idő egy sört vagy forralt bort hörpinteni a híres és hangulatos Mókus sörözőben.
Szerintem ezeknek a túráknak a szépségét a mozgáson és a természeti látnivalókon túl a közösségi lét adja. Volt olyan résztvevő, aki azt fogalmazta meg, hogy bár ő zömében egyedül túrázik és alapvetően szeret egyedül lenni, de időnként bizony neki is hiányzik a jó társaság és most ezért is van itt.
Köszönjük ezt az ismételten fantasztikus túrát és bízom benne, hogy januárban újra találkozunk!
Ha te is részt vennél a qLit kirándulásokon, kövesd figyelemmel a qLit weboldalát és a Facebook oldalt.
Találkozunk jövőre!
