Ha memóriánk videotékájában körbenézünk a leszbikus filmek polcán, feltűnhet, hogy azok nagy százalékában a tiltott szerelem, belső vívódás, coming out témák kerülnek fókuszba. Ráadásul nem kis részük tragikus végkifejletbe torkollik - vagy legalábbis nem örülhetünk happy endnek. Most két olyan történetet ajánlok figyelmetekbe, ahol egyrészt szinte mellékes, hogy a két főhős saját neméhez vonzódik, másrészt spoilerezés nélkül állíthatom, hogy pozitív felhanggal érnek véget.
Szinte mindannyiunk életének részei a fent említett állomások: ahány ember, annyiféle belső és külső coming out folyamat, annyiféle tiltott, titkos szerelem emlékét hordozzuk magunkban, így a más-más köntösbe csomagolt történetekkel sokszor tudunk azonosulni. Ezen “alap-témák” dominanciája miatt a legtöbb leszbikus filmkarakter nem tud elég mélyre menni, megragad a szexuális orientáció fő tulajdonságként való bemutatásánál, illetve az az ehhez való hozzáállás boncolgatásánál (pl. a bátor, önmagát nyíltan vállaló karakter és az ugyenezzel küzdő, külső nyomásra vagy belső elutasítás miatt vágyait elnyomni próbáló szereplő: Lost and Delirious, Loving Annabelle, Kyss Mig, stb).
Szerencsére azonban fokozatosan pozitív változások mennek végbe az LMBTQ jogokban, az emberek szép lassan egyre tájékozottabbak és elfogadóbbak lesznek, ezzel párhuzamosan egyre több hétköznapi téma is előtérbe kerülhet a leszbikus főhősök életében. Például a most ajánlott két történet többek között a következő kérdéseket veti fel: mennyire vagyunk hajlamosak egy új kapcsolatban saját személyiségünk háttérbe szorításával inkább arra koncentrálni, minél inkább lenyűgözzük új párunkat? Van-e helye több évtizednyi boldog házasság után egy új szerelemnek? Hány ember szalasztja el az igazival való találkozást, mert éppen csetel?
A két történetet a produkciók hasonlósága miatt merem egy kalap alá venni: A Vegan Cinderella a 2016-os Easy-ből és a San Junipero a Black Mirror szintén tavaly bemutatott harmadik évadából egy-egy különálló epizód a Netflix két antológia sorozatából, azaz önmagukban, a többi rész megismerése nélkül is kerek egészt, szinte egy filmet alkotnak.
Easy - Vegan Cinderella (1. évad, 2. rész)
Az Easy nyolc különálló (nagyon lazán kapcsolódó), félórás történetben mesél a szerelem, a szex és a kapcsolatok komplex, hétköznapi feszültségekkel teli valóságáról. Például arról, hogy egy húszéves házasságban, két gyerek után, a konvencionális nemi szerepek felcserélődése mellett elvárható-e, hogy ugyanúgy essen egymásnak férj és feleség, mint régen. És arról is, hogy egy fiatal, kisgyerekes pár hogy választja ki, kit von be harmadiknak, ha arra vágynak, hogy kicsit felpezsdüljön a szexuális életük. Az Easy - nevéhez hűen - nem dramatizál: a szereplők képesek nyíltan megbeszélni a konfliktusokat és konszenzusra jutni, abszolút üdítő nézni.
A sorozat második részében (Vegan Cinderella) Jo, a vegán aktivista és Chase, a 20-as évei elején járó, főiskolás babysitter kapcsolatának hajnalát láthatjuk. Végigkövetjük, hogy az első, szenvedélyes éjszaka után hogyan navigálnak egymás megismerésének folyamatában: meddig megy el Chase azért, hogy olyan képet mutasson magáról, ami szerinte Jo-nak megfelel? Át kell-e venni a vegán étrendet és valóban biciklivel kell-e járni mindenhova télvíz idején, csak hogy idomuljunk partnerünkhöz? Vajon valóban ez a nem teljesen őszinte kép az, amit Jo látni szeretne Chase-ből? Íme egy videóösszeállítás (hangerőt le, a zene egyáltalán nem illik bele):
Black Mirror - San Junipero (3. évad, 4. rész)
A Black Mirror koncepciója, hogy egy-egy disztópikus történetben keresztül bemutassa az információs társadalom és technológiai fejlődés veszélyeit.
A harmadik évad negyedik része (San Junipero) kicsit szembemegy ezzel: a hideg ugyan ott futkos a hátunkon, a történet mégis optimistának mondható jövőképet fest. Adott az extrovertált, biszexuális nő, Kelly, aki csak szórakozni akar és csak kalandozik a leszbikus világban és a homofób környezetben felnőtt leszbikus lány, Yorkie, aki még tart a világtól, fél kinyílni. Az elején fogalmunk sincs, hova fog kifutni a dolog, és nem is szeretném ezt lelőni. Legyen annyi elég, hogy a ‘80-as évekbe helyezett, annak zenéivel átitatott epizód egyszerre komoly és könnyed, beszív minket, és a határán táncol, de túl tud mutatni a fenti két, kissé sztereotipikusnak tűnő karakterábrázoláson.
Ha még nem láttad a San Junipero-t, az alábbi videót csak kb. a feléig nézd.
A fenti két történet nagy erőssége, hogy a készítők érezhetően nem csak kényszerből, a kötelező inkluzivitás jegyében dobtak be leszbikus karaktereket a sorozatokba. Ennél szerencsére sokkal többről szólnak, és külön öröm, hogy a szokásos "lipstick femme-túltengés" helyett többféle stílusú leszbikust ábrázolnak.
Erre a mélyebb és őszintébb karakterábrázolásra remélhetőleg egyre gyakrabban láthatunk a jövőben ilyen pozitív példákat. Drukkolunk, hogy nagyobb teret is kaphassanak, mint egy fél- vagy egyórás epizód.
