Emlékeztek még Dana Fairbanksre, az L word profi teniszjátékosára, aki a karakterek közül a legtöbbet küzdött a coming outtal? Ijesztő volt számára belegondolni, hogy a barátai, a republikánus szülei, a szurkolók és a szponzorok hogyan reagálnak majd, hogy vajon elveszíti-e a támogatóit? De Dana egyszercsak gondolt egyet, és kiállt a nyilvánosság elé. Tönkretette a karrierjét? Nem. Na de mi a helyzet a való világban? Léteznek leszbikus* teniszezők? Nézzünk körül kicsit a majd’ 500 éves sport profi világában!
Ki hitte volna, hogy már VIII. Henrik is lelkes teniszrajongó és -játékos volt a 16. században? Ehhez képest 400 évet kellett várni arra, hogy létrejöjjön az első pénzdíjas női teniszmeccs (1926), majd további évtizedeket, hogy az alkalmi, fizetett turnék után megalakuljon a női profi teniszezők nemzetközi szövetsége (Women's Tennis Association - WTA), amelyet Billie Jean King hívott életre.
Korai leszbikus ikonok
Ahogy más sportban, a teniszben is sokáig a férfiak árnyékában játszottak a nők: kevesebb játéklehetőséget, ugyanazon a tornán aránytalanul kevesebb díjazást kaptak. Az 1973-as év azonban több szempontból is fordulópontot jelentett a női játékosoknak: a WTA ‘73-as megalakulása után a U.S. Open bejelentette, hogy ugyanannyi pénzdíjat oszt szét a női és a férfi játékosok között. 1973-ban játszotta le a 29 éves Billie Jean King és a híresen szexista, akkor 55 éves egykori teniszlegenda, Bobby Riggs a Battle of the Sexes nevű teniszmeccset. Ennek az volt az apropója, hogy Riggs korábban többször kijelentette, hogy olyan alacsony színvonalú a női tenisz, hogy még ő, 55 évesen is meg tudja verni a legjobb női teniszezőt. King először visszautasította ezt a kihívást, de miután Riggs legyőzte a világelső Margaret Courtot, mégis kiállt, és 6–4, 6–3, 6–3-ra nyert.
Ezt az óriási jelentőségű meccset többször vitték filmvászonra, legutóbb épp tavaly, Emma Stone-nal és Steve Carell-lel a főszerepben. A film a mérkőzésen túl a társadalmi és gazdasági kirekesztéstől való félelemre is fókuszál, hiszen háttérsztoriként megjelenik King Marilyn Barnett-tel való kapcsolata. A félelem nem volt alaptalan: 1981-ben tulajdonképpen King pályafutásának végét jelentette, hogy Barnett tartásdíjperük kapcsán nyilvánosságra hozta, hogy King meleg.
Ma már leszbikus hősként tekintünk Kingre, ahogy Martina Navratilovára is. Szintén 1981-et írtunk ugyanis, amikor nem sokkal amerikai állampolgárságának megszerzése után Navratilova interjút adott a New York Daily Newsnak (azt tudni kell, hogy az állampolgárság megszerzésének folyamatában akkoriban hátrányt jelentett a nem heteroszexuális orientáció). Az interjúban biszexuálisként bújt elő, viszont megkérte a riportert, hogy csak akkor hozza le a cikket, amikor valóban készen áll a nyilvános coming outra. A riporter nem tartotta tiszteletben a kérést, az újság idő előtt publikálta az interjút. Bár Kinghez hasonlóan szponzorokat vesztett, Navratilova nem bánta meg az előbújást, sőt, elmondása szerint jobb játékos is lett attól, hogy lekerült róla a titkolózás terhe.
Akad homofób ikon is
Az utóbbi évek egyik legjelentősebb politikai témája Ausztráliában a házassági egyenlőségért folytatott vita volt, amelyben heves ellenzőként lépett fel Billie Jean King és Navratilova pályatársa, a szintén teniszlegenda, ausztrál Margaret Court (ugyanaz a Court, akit 1973-ban Bobby Riggs legyőzőtt). Az egykori világelső, ma keresztény lelkész Court világ életében szót emelt az LMBTQ jogok ellen: “A tenisz tele van leszbikusokkal. Már amikor én játszottam, akkor is voltak páran, és ők elcsábítottak másokat is.”
Többször kiemelte, mennyire nem ért egyet az azonos neműek gyerekvállalásával sem, Casey Dellacquának, a főként párosban nagy karriert befutott ausztrál teniszezőnek, például nem egyszer üzent nyilatkozataiban: “Személy szerint semmi problémám Casey Dellacquával vagy a »párjával«. Szomorúsággal tölt el, hogy ezt a gyereket megfosztották egy apától.”
Az e hét hétfőn elkezdődött Australian Open első napján szivárványzászlóba öltözött drukkerek tüntettek a torna egyik stadionjában. A szóban forgó pálya 2003 óta Margaret Court nevét viseli, azóta azonban többször felerősödtek az átnevezésére felszólító hangok. Legutóbb tavaly nyáron volt csúcson a névváltoztatásért folytatott kampány, miután Court úgy nyilatkozott, bojkottálja a Quantas légitársaságot, mert az támogatja az azonos neműek házasságát. A stadion vezetősége Twitteren reagált: nem támogatják Court kommentjeit, a teniszben elért sikerei miatt viselik a nevét, és az egyenlőséget, sokszínűséget és befogadást tűzik zászlajukra.
LMBTQ teniszezők és fogadtatásuk napjainkig
Bár a WTA-nak, több más sportszervezettől eltérően, nincs szivárvány-kezdeményezése, a közösség a WTA fennállása óta jelen van a teniszben. Például a női tenisz volt az első profi sportág, mely nyitottá vált a transznemű sportolók felé is. 1977-ben a New York-i Legfelsőbb Bíróság helyben hagyta Renée Richards ügyét, amelyben beperelte az amerikai teniszszövetséget, mert eltiltották az egy évvel korábbi versenyeken való indulástól.
Az első leszbikus teniszlegendák, Navratilova és King után, a ‘90-es és 2000-es években Gigi Fernándeznek (kétszeres páros olimpiai bajnok, egykori páros világelső) és a kétszeres Grand Slam-győztes Amélie Mauresmonak drukkolhattunk.
Mauresmo 19 évesen, élete első Grand Slam döntője előtt coming outolt, miután az Australian Open elődöntőjében megverte a világelső Lindsay Davenportot. Nem mindenkitől kapott elismerést, sőt, pályatársai kifejezetten sértően jellemezték. Davenport úgy nyilatkozott, hogy olyan volt Mauresmoval játszani, mintha egy fiúval játszana. Martina Hingis, aki végül megverte Mauresmot a döntőben, egyetértett: “ő félig férfi”.
Míg az utóbbi években más sportág női sztárjai sorra coming outolnak (pl. foci, kosárlabda, kézilabda), a tenisznek Mauresmo 2009-es visszavonulása óta igazán nagy (legalábbis nyíltan) leszbikus sztárja nincs.
Akad azért néhány felvállaltan meleg játékos ma is a profik között, mindenképpen több, mint a férfiaknál, ahol ez a szám kereken nulla. A világranglista legmagasabb helyén álló leszbikus teniszező a svéd Johanna Larsson a maga 83. helyével. Larsson hosszú halogatás után tavaly vállalta fel leszbikusságát, és egy interjúban arról beszélt, mennyire félt attól, hogy a szponzorok elpártolnak tőle.
Sőt, jegyespárja is van a sportágnak: tavaly jegyezte el egymást Tara Moore (404.) és Conny Perrin (195.), akik, ha csak tehetik, együtt indulnak a páros versenyeken. Ők csak pozitív visszhangokról tudnak beszámolni a játékostársak és a szervezetek részéről egyránt: “Mindenki támogató, és többen kérdezik, hogy mikor lesz az esküvő, jöhetnek-e ők is.”
Moore szerint manapság az embereket már nem érdekli annyira, ki kivel van együtt: “Én nagyon nyíltan kezelem az ilyesmit, így is szeretném, mert akkor az embereknek kevésbé jut eszükbe a hátunk mögött pletykálni. Ha kérdésük van, kérdezzenek engem. Nem akarom, hogy azt higgyék, félek, szomorú vagy dühös vagyok emiatt. Mi nagyon nyíltan élünk. Ettől még semmiben nem különbözünk másoktól.”
