Mindannyian türelmetlenül várjuk már, hogy végre újra világot lássunk, így ebben a hónapban szokásos qLit interjúnkkal - legalább virtuálisan - kilépünk az utóbbi időben nagyon beszűkült komfortzónánkból és Európán kívülre utazunk. Fedezzük fel a Közel-Keletet! Az idegenvezetőnk Lina lesz Jordániából.
Mondanál egy pár szót magadról?
Lina Haddadin vagyok, 31 éves, a jordániai Ammánból. Jelenleg Budapesten élek. Művész, építész és tájépítész vagyok. Hobbim az olvasás, festés, rajzolás, zenehallgatás, utazás, sport, sorozatnézés és még sok minden más. Szülővárosomban először egy kis városban éltem, majd 15 évesen Ammánba, Jordánia fővárosába költöztem. Csaknem 4 évig tanítottam egy ottani egyetemen, de úgy döntöttem, hogy felkerekedem. Azért jöttem Budapestre, hogy elvégezzem a mesterképzésem és új életet kezdjek.
Jordániaiként konzervatív társadalomból származom; én magam ortodox keresztény családban születtem és nőttem fel, amely nagyban befolyásolja, hogy mennyire lehet nyitott az ember egy ilyen közösségben. Vannak olyan jordániai LMBTQ+ emberek, akik előbújtak a családjuk előtt, s néhány család el is fogadta ezt, de mások nem. Minden attól függ, mennyire szigorúan követik vallási meggyőződésüket. Ami engem illet, nem minden barátom tud a szexualitásomról, de azért jópáran tudják. Számomra az a fontos, hogy önmagam előtt legyek őszinte, és valóban egyre nyitottabb tudok lenni a szexualitásommal kapcsolatban. Van egy csodálatos és imádnivaló barátnőm, akinek nagyon hálás vagyok.
Örülünk, hogy itt vagy közöttünk. Mesélj nekünk kicsit arról, hogy milyen Jordánia!
Jordániában a vallás irányít minket; ez nem egy liberális ország. A Saría, az iszlám törvény tiltja az azonos neműek szexuális magatartását és kapcsolatait, de a büntetőjog nem szabhat ki pénzbírságot vagy más szankciót. Jordániában törvényesen nem ismerik el az azonos neműek házasságát vagy a korlátozottabb bejegyzett élettársi kapcsolatot, illetve az örökbefogadás sem lehetséges.
Ennek ellenére azt kell mondanom, a Közel-Keleten nagyon modernnek számít Jordánia LMBTQ+ álláspontja, mivel az azonos neműek közötti kapcsolatok kriminalizálását 1951. óta nem találjuk meg az ország büntetőtörvénykönyvében. Ezzel együtt az is tény, hogy a legfrissebb felmérések szerint a jordániai LMBTQ+ emberek nagy része nem bújik elő, és gyakran kettős életet él. Csak néhány felsőbb osztálybeli jordán fiatal teheti meg, hogy nem él heteroszexuális házasságban. A nagy részük jól képzett középosztálybeli vagy gazdag felsőosztálybeli családból származik. Hála nekik, egyre inkább kezd kiépülni egy LMBTQ+ mozgalom, ami azon dolgozik, hogy minél láthatóbb legyen a közösségünk. Egyre több az LMBTQ+ filmes, újságíró, író, művész és más fiatal szakember.
Milyen az LMBTQ+ közösségi élet Jordániában?
Mint mondtam, Jordániában az LMBTQ+ emberek többsége bujkál és gyakran kettős életet él. A munkahelyeken az emberek általában zárkózottak a magánéletükkel, kiváltképp a szexualitásukkal kapcsolatban. Nem osztanak meg semmit a kapcsolataikról vagy az esetleges randevúikról. Jordániában sem az utcán, sem az iskolákban, sem a munkahelyeken nem megengedett az intim érzelmek kimutatása, mivel ez „megzavarja a közerkölcsöt” (de ez ugyanúgy vonatkozik a heteroszexuális párokra is).
Általánosságba véve, az LMBTQ+ emberek elfogadottsága alacsony minálunk, mert az a közvélekedés, hogy LMBTQ-nak lenni nem iszlám-hű dolog, ezért egy iszlám országban ez elfogadhatatlan. A becsület-bűncselekmények betiltása ellenére is központi jelentőségű a becsület fogalma mindmáig, és - a közhiedelem szerint - az LMBTQ+ emberek “beszennyezik” a család becsületét. Ennek ellenére jelentős előrelépéseket, vagy legalábbis erőfeszítéseket, láthatunk LMBTQ-kérdések tekintetében, különösen az elmúlt években. Ennek eredményeként a jordániai LMBTQ+ közösség láthatósága és elfogadottsága enyhén javult, különösen a fiatalabb és tehetősebb jordánok körében. Példaként a My.Kali-t, egy online pán-arab LMBTQ+ magazint említenék, amelyet 2007. óta angolul és 2016. óta arabul is kiadnak Ammánban. A magazin neve kiadójára, a nyíltan meleg jordániai modellre és aktivistára, Khalid "Kali" Abdel-Hadi-ra utal. Ez a magazin volt az első LMBTQ-témájú online kiadvány Jordániában, és az egyik első a Közel-Keleten. A folyóiratot 2007. végén hozta létre egy hallgatói csoport, akiket sokminden érdekelt: a dizájntól és a művészettől kezdve a politikáig. A magazin célja, hogy többek között a homofóbiával és a transzfóbiával is foglalkozzon, és erőt adjon az arab fiataloknak szembeszállni a bináris nemi intézményekkel és hagyományokkal.
Végezetül, mesélsz nekünk a coming out élményekről?
Először egyetemista koromban bújtam elő egy hozzám közel álló ember előtt. Évekig ugyanazon az egyetemen tanultunk az akkori legjobb barátnőmmel, de hirtelen úgy döntött, hogy külföldre megy a mesterképzésére, ami nagyon szomorúvá tett magányosságomban. A “nagy nap” egyike volt azoknak a napoknak, amikor nem sokat gondolkodtam, és hirtelen csak felhívtam és elmondtam neki, anélkül, hogy azon feszengtem volna, mi lesz. És azt kell mondanom, hogy a reakciója szívet melengető volt. Nagyon elfogadóan reagált, hisz azt mondta, hogy bármi is történjen, szeret engem. Akkora megkönnyebbülést éreztem, és szó szerint olyan volt, mintha egy nagy teher hirtelen lezúdult volna a vállamról. Máig emlékszem, milyen nagyszerű érzés volt, és annyira nagy hatást tett rám, hogy azóta más közeli barátnak is elmondtam. Az elején annyira féltem, hogy el fognak ítélni és nem fognak elfogadni, de később rájöttem: mi értelme van a nagy barátságoknak nagy elfogadás nélkül? És, azt gondolom, ha elveszítesz néhány embert, aki nem fogad el téged, akkor gondolj arra, hogy legalább magadat megnyerted. Akik igazán szeretnek, mindent elfogadnak benned, még akkor is, ha más vagy, mint ők.
