Idei első interjúnk ott folytatja, ahol 2019-ben abbahagytuk: megint egy inspiráló, leszbikus sportolónővel beszélgettünk. Reg aranyéremmel tért haza Írországba a tavalyi, Rómában megrendezett EuroGames-ről.
Szia, Reg! Egy pár mondatban, kérlek, mutasd be magad a qLit közönségének!
Sziasztok! Regina Curtis vagyok Írországból. Jelenleg Corkban élek, ami az ország déli részén található. A munkám során rászoruló gyerekekkel dolgozom, vagyis olyanokkal, akik valamilyen oknál fogva nem élhetnek otthon a családjukkal. Ezzel párhuzamosan nemrég visszatért az iskolapadba: diplomát szeretnék Tanácsadás és Pszichoterápia szakból. Amikor nem dolgozom vagy tanulok, szeretek krimit olvasni, a családommal lenni, és persze a barátnőmmel.
Egy személyes tragédia miatt nemrég visszatértem az LMBTQ+ közösségi életbe és csatlakoztam az Ír Nemzeti Csapat bizottságába. A 2018-as, Párizsban megrendezett Nemzetközi Gay Games-en 101 fős csapattal képviseltük az országot és több, mint 40 érmet szereztünk. Hatalmas megtiszteltetés volt ebben a folyamatban benne lenni és nyíltan támogatni a hazámat. 2019-ben Írország csapata a római EuroGames-en is részt vett – személyes dicsőség, hogy tollaslabdában aranyérmet szereztem a csapattársammal (aki egyébként a barátnőm). Még mindig teljesen odavagyok.
![](https://qlit.hu/wp-content/uploads/2020/01/cc3120c4-20e2-45fb-8aab-746463da22eb.JPG-500x375.jpg)
Wow, gratulálok! Ez tényleg nagy dolog! Most beszéljünk kicsit Írországról és az LMBTQ+ helyzetről. Milyen egy LMBTQ+ embernek Írországban?
Ahogy bármelyik országban, Írországban is van még min dolgozni, hogy az LMBTQ+ közösség teljesen egyenlő része legyen a társadalomnak. Nekem, mint leszbikus nőnek 30 évig kellett harcolnom, hogy egyenlőnek érezhessem magam Írországban: most már nyíltan vállalom magam otthon és máshol is, és azt kell mondanom, nem ér diszkrimináció ezért. Írországban jó LMBTQ+ embernek lenni. 2015-ben volt egy népszavazás a házassági egyenlőségről, amit nagy többséggel megszavaztunk. Azóta az azonos nemű szülők jogai kapcsán is előrelépések születtek: 2017 óta közösen is örökbe fogadhatnak a(z azonos nemű) szülők.
![](https://qlit.hu/wp-content/uploads/2020/01/IMG_0411.JPG-500x331.jpg)
Ez nagyon biztatóan hangzik! És milyen az élet Corkban?
Cork város és megye mindig is az előfutár volt abban, hogy befogadja közösségébe az LMBTQ+ embereket. A helyi önkormányzatnak van még egy „befogadási tervezete” is konkrétan. Nem meglepő tehát, hogy sok szivárvány-család él Corkban és környékén. A legtöbb cég is nagyon támogató LMBTQ+ dolgozói felé: a Pride hónapban illetve az augusztusi corki Pride héten különösen.
Mi a helyzet konkrétan a leszbikusokkal*?
Corknak van egy közösségi központja specifikusan leszbikus* nőknek: ez a LinC. Az 1990-es évek végén alapult meg (akkor még más néven), és azóta is működik, mert az emberek, akik üzemelik, fontosnak tartják, hogy legyen egy biztonságos tér a leszbikus* nők számára. Emellett, a belvárosban van egy csomó olyan mainstream bár, ahol havonta pár este leszbikus* csoportok találkoznak. Ahogy korábban említettem, tagja vagyok a corki leszbikus* tollaslabda klubnak, ami a legrégebb óta működő LMBTQ+ sportszervezet Írországban – 2006-ban alapították. Azóta több, egyéb csoport is létrejött, például futás, túrázás, boksz, illetve drámajáték és kórus.
![](https://qlit.hu/wp-content/uploads/2020/01/IMG_0456-376x500.jpg)
Az interjú utolsó kérdéséhez értünk. Habár manapság már valószínűleg nem egy központi téma számodra a coming out, valahogy te is elkezdted. Elmesélnéd, hogy boldogultál az előbújással?
Na igen, az előbújás. Írország egy rettentően katolikus ország volt 20 éve, ahol a melegség egyáltalán nem volt elfogadott. A legnagyobb félelmem az volt, hogy a szüleim esetleg elutasítanak és elszakadok a családomtól. Én vagyok az egyetlen lánygyerek - három fiútestvér mellett -, így nagyon nehéz volt rászánnom magam. Végül külön-külön beszéltem a szüleimmel. Elmondtam Apukámnak, hogy ő lesz az egyetlen férfi az életemben, és ő ezt elfogadta. Aztán leültem Anyukámmal is és elmondtam neki mindent. Az elején egy kicsit ideges volt. De nagyon szerencsés vagyok, hogy a szüleim elfogadtak és azóta is feltétlen szeretettel állnak hozzám.