Megan Rapinoe (“az a rózsaszín hajú”, aki beszólt pl. Trumpnak is) már megint nyert valamit tegnap este Párizsban. A vb aranyérme, aranylabdája (vb legjobb játékosa), aranycipője (vb gólkirálynője), és a FIFA Év játékosa szavazáson elért első helye után AZ Aranylabdát is neki ítélte a szavazóbizottság. Az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeáját úgy viheti haza, hogy összesen két szezont játszott európai csapatban. De ki is az a “Pinoe”? És miért szól róla ez a díj is? - amit egyébként mindössze tavaly óta ítélnek oda női labdarúgóknak is (a szerk.)
Rapinoe-t én már a 2011-es vb óta kedvelem és figyelemmel kísérem. A saját focista csapattársaimmal már akkor követtük a Németországban zajló világbajnokságot, és nem véletlen drukkoltunk az amerikaiaknak, mert elég hamar lejött, hogy khm, “vannak leszbik a csapatban”. Ugyan Japántól kikaptak a döntőben, de legendás meccs volt a Brazília elleni negyeddöntő. A brazilok széthúzták az időt a hosszabbításban, azonban a 122. percben ezzel a hihetetlen Rapinoe-Wambach (igen, ő is nagy kedvencünk :)) góllal egyenlített az amerikai csapat, majd a tizenegyespárbajban legyőzték Brazíliát:
Ekkor néztem utána jobban a játékosoknak. Pinoe (ahogy a barátai hívják) például nagy zenerajongó, gitározik és énekel. Sokszor viszi magával a gitárját tornákra, és örvendezteti meg csapattársait egy-egy dallal. Itt például még sötét hajjal láthatjuk egy járdaszélen:
Aztán kiderült róla, hogy öt testvére van, köztük egy ikertestvére, Rachael. Rachael is focizott egy darabig, U23-as válogatott is volt. Megan azt mondta róla, hogy bár a hangjuk hasonló, a személyiségük nem is lehetne különbözőbb. Rachael volt az iskola sztárja, akiért minden fiú rajong, Megan pedig a fél fejjel alacsonyabb tomboy, aki csak nézett értetlenül, hogy hirtelen miért változik meg minden körülötte; hirtelen miért akar mindenki sminkelni és fiúzni. Azt mondta, két dolog mentette meg: a testvére és a sport.
De mitől kellett megmenteni? Rapinoe-ék a vidéki Kaliforniában nőttek fel, ahol nem ritka, hogy a bandázó fiatalok drogfüggőségbe csúsznak. Ez történt Megan 5 évvel idősebb bátyjával, Biannal is. Bian 15 éves kora óta küzd a függőséggel, javítóintézetet és börtönt is megjárt. Fiatalkorában - jelezvén a fehér felsőbbrendűséget - horogkeresztet tetováltatott magára. Megan (még mindezek előtt) bálványozta bátyját, miatta kezdett el focizni is. A mai napig szoros érzelmi szál fűzi őket össze, sokat beszélnek és üzennek egymásnak. Ez nagyon sokat segít Briannek, felnéz a húgára - a pályafutására és a személyiségére is, és rajta keresztül már sok mindent másképp lát.
Megan ugyanis nemcsak a focipályán vezéregyéniség. Szép lassan megtanulta, hogyan tudja úgy használni a hangját, hogy ráirányítsa a figyelmet az embercsoportok közötti igazságtalanságokra. A transzparenciával kezdte: 2012-ben coming outolt, nem véletlenül pont a londoni olimpia előtt. Fontosnak tartja, hogy a sportolók (is) nyíltan felvállalják önmagukat, beszéljenek magukról, mert a homofób közéletet, a homofóbia miatti családszéthullást, bűncselekményeket úgy lehet szépen lassan csökkenteni, hogy az emberek személyes kapcsolatba kerülnek az LMBTQ közösség tagjaival, és a személyes kötődésen keresztül rájönnek, hogy “ez tök oké”:
A rasszizmus ellen is kiállt - vagyis kitérdelt. A focipályán csatlakozott Colin Kaepernick NFL sztárhoz, aki letérdelt az amerikai himnusz alatt a feketéket ért hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakozva. Rapinoe azt nyilatkozta, hogy fehér lévén nem tapasztalta meg saját vagy családja bőrén a színesbőrűek ellen irányuló bűncselekményeket vagy rendőri túlkapásokat, de nem állhat tétlenül a himnuszt énekelve, szemet hunyva a nem egyenlő bánásmód felett.
Nem ez volt azonban az első eset, hogy a nemzeti himnusz alatt tiltakozott valami ellen. A 2015-ös világbajnokságon a női játékosokat ért hátrányos megkülönböztetés miatt egyszerűen nem énekelte a himnuszt: a FIFA ezen a tornán játszatott először műfüvön foci vb-t. 2016 óta pedig tagja a női játékosok egyenlő fizetéséért harcoló közösségnek.
A 2019-es FIFA Év játékosa díj elnyerése után egy kerek, inspiráló beszédben foglalta össze, szerinte mi tudna változtatni a folyamatosan jelen lévő rasszizmuson, homofóbián ésa nőket érő hátrányos megkülönböztetésen: ha nemcsak az a pár nyíltan tüntető emelné fel a hangját, ha nemcsak azok a csoportok háborodnának fel, akik ellen az egyes igazságtalanságok irányulnak, hanem mindenki. Ha mindenki ugyanannyira dühös lenne, mintha személyesen őt bántották volna. Kiemelte, hogy a futball népszerűsége hihetetlen lehetőség arra, hogy jobbá tegyük a világot, és erre fel is szólított mindenkit. Hát tegyünk mi is a jobb világért!
"Mindenkit megkérek, hogy segítsünk másoknak. Osszuk meg a sikerünket. A labdarúgásban egyedülálló lehetőségünk van, amely különbözik a világ többi sportjától. Használjuk fel ezt a gyönyörű játékot a világ jobbá tételére. Ez mindenkinek a felelőssége. Remélem, hogy ezt szívébe zárja mindenki, és végre csinál valamit. Csinálj bármit!"
