Néhány hete szembe jött velem egy Autostraddle cikk, ahol egy új Tegan and Sara számot promótáltak, ami egy LGBTQ+!!! karácsonyi film zenéje lesz. Nekem több se kellet, jól beleástam magam a témába, és teljesen izgatott lettem, hogy Kristen Stewart karácsonyi romkomban fog szerepelni. Ráadásul a rendezője az a Clea Duvall, aki már az Alelnökben (Veep), az Interventionben és a Mentsd meg a pom-pomlányt (But I’m a Cheerleader) című filmben is megnyerő leszbikus szerepben láthattunk.
Kicsivel több, mint két hete megérkezett a trailer is, aminek a nézettségéhez én legalább 150+-ot adtam, és elkezdtem azt keresgélni, hogyan tudnék amerikai irányítószám nélkül regisztrálni Hulura, mert itt debütált, A FILM. Igen itt már eksztatikus állapotba kerültem, mert láttam a szereplőgárdát is: Alison Brie a GLOW-ból, meg Mackenzie Davis, aki Yorkit játszotta abban a bizonyos Black Mirror részben. És Aubrey Plaza. A premier előtti napon már karácsonyi lázban égtem, pedig még Hálaadás sem volt.
Aztán eljött a NAGY NAP! Szerdán, azaz november 25-én csak úgy vánszorogtak az órák, de végül este lett, és 1080-ban kikerült a vadiúj tévémre A FILM.
Először annyira örültem, hogy fel sem fogtam mi történik az első néhány percben, aztán ahogy lehiggadtam, úgy vittek magukkal az események. Abby (KStew), aki boldogan él Harperrel a Pittsburghi otthonukban, nem igazán rajong a karácsonyért, de Harper elhívja a szüleihez, hogy töltsék együtt az ünnepeket. Eddig minden oké, csak annyi a baj, hogy majdnem 1 év(!) együttlét után Harper szülei még mindig nem tudják a lányukról, hogy Abby nem csak a lakótársa. Mi gond lehet ebből?
Természetesen minden. Az egész karácsony egy kínos, feszült és félreértésekkel teli drámává alakul, ahol exbarátok, exbarátnők (AUBREY PLAZA!) és a család felforgatja a kisváros karácsonyi készülődését. Abby eközben teljesen nyugodtan próbálja kezelni a helyzetet, Kristen Stewart nagyon lazán játsza a szekrénybe visszadugott, túlélésre hajtó barátnőt, miközben az egész szitu egyre jobban és jobban eszkalálódik. Harper családja ugyan tökéletesnek tűnik, de útközben kiderül, hogy a három testvérnek nem volt egyszerű gyerekkora.
Eközben a film vicces tud maradni, nem minden poén üt benne, de sok igen. Sőt, nem minden jó poént lőnek le az előzetesben, sokat nevettem rajta, és sok mindennel tudtam kapcsolódni. Nyilván a romkom műfaja nem engedi nagyon mélyre futni a konfliktusokat, de mikor Abby és John beszélgetnek az egyik utolsó jelenetben, az szíven ütött. John monológja a coming outról nem csak nekünk LMBTQ+ embereknek kapcsolódási pont, hanem én őszintén remélem, hogy a nem LMBTQ+ nézők is hazavisznek belőle egy szeletet.
Összességében szerettem a filmet, abszolút megugrotta a jó romkom színvonalát, és bár nem egy Igazából szerelem, de igenis nézhető a családi karácsonyon.
