1 éve vagyunk együtt Annával, és bár beszéltünk már arról, hogy egyszer majd összeköltözünk, még nem mostanában terveztük. Aztán jött a koronavírus, a kötelező home office, így Anna március 14-én átköltözött hozzám a nyolcker közepébe. Kérdés nélkül döntöttünk az átmeneti összebútorozás mellett.
A döntés amiatt született, hogy ne szakadjunk el egymástól hetekre-hónapokra, és azért hozzám, mert az ő lakása nem alkalmas otthonról dolgozásra. Azóta is együtt lakunk, mert még mindig mindketten teljesen itthonról dolgozunk, de továbbra is átmenetiként tekintünk a helyzetre. Nem cuccolt át ide rendesen, csak annyi dolga van itt, amennyit szükségesnek érez, nem szeretné magát túlságosan idekötni, amíg nincs letisztázva teljesen az összeköltözés-kérdés és annak a keretei.
Az elmúlt 3 hónap egy elég nagy érzelmi hullámvasút volt. A különélésből nem szimplán együttélés lett, hanem 0-24-ben együttlevés - ráadásul úgy, hogy hónapokig egyáltalán nem is láttunk másokat, max weben keresztül, mert nagyon szigorúan tartottuk a karantént. Ez szerintem bárkit meg tud borítani, nekünk is sok megborulásunk volt a sok jó időszak mellett/között.
Ebben a cikkben összeszedtem, hogy március 14. óta miken mentünk keresztül ennek a nagy “kísérletnek” a keretében.
Első fázis: öröm, rendezkedés
Az első egy-másfél hónapban nagyon büszkék voltunk magunkra, hogy milyen jól vesszük az akadályokat. Átrendeztük kicsit a lakást, kialakítottunk két külön munkaállomást két külön szobában, vettem egy új csapot Anna kedvéért. Kialakítottuk az új napirendünket, sokat társasoztunk, hétvégente kihalt helyekre jártunk kirándulni, ami mindig nagyon feltöltött mindkettőnket. Nyugalom volt, összhang volt, nem idegeskedtünk és szorongtunk különösebben semmin. A közösen eltöltött idő mellett szakítottunk időt egyedüllétre is, hogy ne merüljünk ki mentálisan.
Jellemző mondat: Mi annyira ügyesen csináljuk a dolgainkat!
Második fázis: robbanás előtt
Május elején néha már vitatkoztunk: miért nem csinálod, miért úgy csinálod, miért van ez mindig itt, miért kell ekkor kelnünk. Annát elkezdte frusztrálni, hogy kicsit meghízott, emiatt rosszul érezte magát és folyton panaszkodott, ami pedig engem kergetett az őrületbe. Ekkor már rég nem láttunk közelről embert egymáson kívül. Észrevétlenül kezdett nőni a frusztráció mindkettőnkben, de még nem ismertük fel, hogy változtatni kell bizonyos dolgokon, csak valahogy már nem élveztük annyira a be- és összezártságot.
Jellemző mondat: Te miért nem szoktad a konyhapultot letakarítani mosogatás után?
Harmadik fázis: beüt a krach
Május közepe fele több dolog történt párhuzamosan: elkezdtek felszínre törni a frusztrációink, amiket a kényszerű együttlakás kihozott belőlünk és amiket addig nem kezeltünk rendesen. Kiújult egy betegségem, ami miatt hetekig rosszul voltam, nem tudtam enni se rendesen, Anna pedig eléggé szenvedett pár üggyel a melóhelyén. A betegségem miatt szorongtam, ingerült voltam, a szex is teljesen háttérbe szorult (eltűnt) és egyre limitáltabbá vált az is, hogy mennyire tudunk kimozdulni - így elvesztettük azt a programot is, ami addig igazán feltöltött minket. És még mindig nem lazítottunk a karanténon... Rosszul éreztük magunkat itthon és rosszul éreztük magunkat egymás társaságában is sokszor, mindenen azonnal robbantunk.
Jellemző mondat: Akkor inkább átmegyek a másik szobába...
Negyedik fázis: újratervezés
Elkezdődött az útkeresés, az újra összecsiszolódáshoz vezető út felfedezése. Hátraléptünk egyet, hogy távolabbról tudjunk ránézni a helyzetünkre és az elvárásainkra - magunkkal és a másikkal szemben. Sokat beszélgetünk arról, hogy valójában kit mi zavar, hogyan ne kérjük egymást számon feleslegesen, mire van szükségünk ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Nagyon fontos lépés volt az is, hogy lazítottunk az elszigeteltségünkön, elkezdtünk találkozni a barátainkkal, családunkkal, együtt is és külön-külön is. Próbálunk egymásnak teret adni és közben figyelni arra, hogy az együtt töltött idő értékes legyen és jól érezzük magunkat. Próbáljuk támogatni egymást az apróságoktól kezdve (én parkolok Anna helyett, ő vágja a hajamat, amikor megkérem) mindenfélében, hogy a másik jobban érezze magát. És újra és újra becsekkolunk, hogy ki hogy érzi magát, min nem sikerült még változtatni, milyen új igények merültek fel.
Jellemző mondat: Megígérem, hogy mostantól akkor se csesztetlek, ha 5 perccel munkakezdés előtt mászol ki az ágyból.
Itt tartunk most. Továbbra is mindketten itthonról dolgozunk, úgyhogy nagyon sokat vagyunk együtt, viszont a világra való nyitás mellett az is pozitív változás, hogy én már jobban vagyok, úgyhogy kirándulhatunk és szexelhetünk újra. Izgalmas próbatételnek vagyunk kitéve, de ez most egy nagyon jó teszt és tanulási folyamat ahhoz, hogy amikor majd élesben képbe kerül az összeköltözés lehetősége, akkor magabiztosan vághassunk majd bele.
