A Budapest Pride június 25-én startolt és egy hónapig sokféle, izgalmas programokon vehetünk részt (köztük a qLit programjain is), végre újra élő közösségként. Hogy hangolódjunk az eseményre, különösen a közelgő felvonulásra, összeállítottunk nektek egy kétrészes válogatást arról, ki hogy emlékszik vissza Pride-élményeire anyaországában. A múlt havi válogatásban Amszterdamról, Los Angelesről, Prágáról és Zágrábról olvashattok, míg ebben a hónapban Belgrádról, Genfről, Omaháról és Bécsről.
Jelena:
Nagyon személyes emlékem van a Pride-hoz. 2009 kora őszén történt, épp egy hostel recepcióján dolgoztam. Hatalmas várakozás övezte az első (vagyis 2001. után első) belgrádi Pride felvonulást. Épp néztem egy TV-műsort, amiben a Labris egyik munkatársa volt a vendég, és azt ecsetelte, hogy a szerb társadalom számára miért volna eszméletlenül fontos, hogy a Pride megtörténjen. A műsor után felhívtam és hosszan beszélgettünk. Elmesélte, hogy néhányan a Pride szervezői közül nem mennek majd el az esemény sajtótájékoztatójára, és bevallom, ez egy fordulópont volt számomra.
Rájöttem, hogy ha én nem állok ki a saját jogaimért, senki sem fog, úgyhogy azt mondtam neki, majd megyek én. Szóltam a főnökömnek, hogy kéne egy rövid ebédszünet, és kicsivel később ott ültem a sajtótájékozatón, mint a Belgrádi Pride Felvonulás hivatalos bejelentője. Csak csöndben ültem, majd bejelentettem a dátumot, és ez a rövid szereplés az összes médián megjelent. Tehát gyakorlatilag a leghangosabb coming outom az a pár perc csönd volt, hisz minden egyes ember, aki nézte az adást, megtudta, hogy leszbikus vagyok.
Itt olvashattok még Jelenáról és Szerbiáról.
Leila:
Svájcban a nemzeti Pride felvonulás minden évben más városban kerül megrendezésre, Genfben például 2019-ben volt. Ez nagyon nagy izgalommal tölt el, mert rengeteg dolog történt, mióta legutóbb itt volt a Pride. Azóta sokkal nagyobb a kohézió és az együttműködés LMBTQ+ ügyekben. Svájc nagyobb városaira jellemző, hogy az LMBTQ+ közösség fontosabb napjain, például az Előbújás napján (október 11.) vagy a Homofóbia, transzfóbia és a bifóbia elleni nemzetközi napon (május 17.), a helyi hatóságok és az LMBTQ+ szervezetek együttműködnek és közös kampányt indítanak. Poszterek, konferenciák vagy köztéri rendezvények szoktak ilyenkor lenni, Genfben például a város szimbólumát, a Jet d’Eau szökőkutat a szivárvány színeiben világították meg május 17-én.
Itt olvashattok még többet Leiláról és Svájcról.
Alison:
Nebraska legnagyobb városában, Omahában van egy kisebb Pride rendezvényünk évente, és azt kell mondanom, az omahai felvonulás nagyon kellemes, barátságos és jó hangulatú, talán azért, mert sokkal kisebb, mint a chicagói, amin sokszor voltam korábban. Még hozzá kell tennem, hogy 80 km-re Omahától ott van Lincoln városa (ami egyébként a főváros, de kisebb, mint Omaha), ahol valamiért sokkal láthatóbb és aktívabb az LMBTQ+ közösségi élet, ezért gyakran átkocsikáztam oda szocializálódni.
Itt olvashattok még többet Alisonról és Nebraskáról.
Karin:
A Pride-hónapban Bécs városa, a hivatalos épületek, sok cég és még néhány iskola is kirakja a szivárványos zászlót; ami azt illeti, még a villamosokon is ott van. Elég bőséges a költségvetés a Pride programokra, a Pride Falura és egyéb kulturális eseményekre. A legnagyobb cégeknek van LMBTQ+ csoportja és úgy általában a populáris konszenzus a városban az, hogy “oké melegnek lenni”.
Itt olvashattok még többet Karinról és Ausztriáról.
Élvezzétek a Pride-ot! Ne feledjétek: a Budapest Pride felvonulás július 24-én lesz!
