Egészen októberig én is az a sorozatrajongó voltam, aki csak álmodozik arról, hogy majd egyszer, majd ha - ki tudja mikor - elég pénze lesz, akkor majd elutazik az USA-ba egy conra (olyan program, ahol különböző ismert emberek, pl.: színészek, paneleken és kérdezz-felelekben személyesen beszélnek a munkájukról a rajongóknak). Ezt az álmom elraktam, és helyette elővettem azt, hogy mindezt Európában tegyem.
A Love Fan Fest keretein belül meghívták Natasha Negovanlist, Elise Baumant, Melanie Scrofanot, Dominique Provost-Chalkley-t, Kat Barrellt és Brianna Hildebrandot, hogy Barcelonában tegyék meg ugyanazt, amit általában Kanadában, vagy az USA-ban szoktak.
Nekem több se kellett, az októberi fizetésem felét elköltöttem a jegyre, ami nemcsak a belépésre jogosított fel, hanem kaptam érte egy aláírást, és viszonylag közel ülhettem a színpadhoz. Aztán tavasszal gyorsan foglaltam repjegyet, meg szállást, vettem ki szabit, és így lett egy hosszú hétvége Barcelonában, abból két nap con.
A fesztivál június 22-24 között zajlott, Love Fan Fest néven futott, és egy ötcsillagos szálloda konferenciatermei voltak berendezve a programoknak, a város szélén. Pénteken beregisztráltam, kaptam karszalagot, nyakbaakasztóst, meg hivatalos programot, majd elmentem várost nézni. Mint később kiderült, már aznap este bulizhattam volna a sztárokkal, de engem jobban érdekelt a Sagrada Familia és a tengerpart.
Aztán jött a szombat, amikor én teljes mellszélességgel belevetettem magam a fangirlösködésbe. A megnyitó után, egy Purgatory panellel (Melanie, Kat és Dom - Wynonna Earp) kezdtünk, ahol, mint kiderült, a spanyolok elképzelése a panelekről az, hogy a közönség felrakja a kérdéseket, amikre a színészek válaszolnak, majd ez megy még 30 percig. Nincs ezzel baj, de az nem panel, hanem Q&A (kérdezz-felelek). Fél óráig lelkesen válaszoltak a kérdésekre együtt, néhol a rajongók kisegítették egymást nyelvileg, aztán Mel egyedül maradt, és hősiesen igyekezett mindent a lehető legjobban megválaszolni, de például, ha azt a kérdést teszed fel neki, hogy Mama Earp hogyan reagált az unokára, arra az új évad miatt sajnos nem fog tudni felelni.
Ezután következett a Hollstein panel (Natasha és Elise - Carmilla), ami rendkívül intenzív volt, a rajongók a legapróbb részletekre is rákérdeztek, Natasha és Elise pedig mindenre igyekezett kitérni, és kiemelni, hogy mennyire fontos az LMBTQ+ reprezentáció. Sajnos a panelt rövidre vágták, de szerencsére vasárnap volt belőle második felvonás.
Ezután jöttek az autogramok. Nos, halandóként azt gondolod, hogy, ami a jegyed árában van, azt nem kell külön kérni, és Európa ide vagy oda, a rajongók hada kilométeres sort eredményezett. Az első körben nem sikerült autogramot szerezni, de úgy voltam vele, ha már elmentem, akkor mindegy mennyi, de kivárom. Meg is lett az eredménye, a második körben bejutottam a terembe, oda állhattam az asztalhoz az Angliából rendelt magazinommal, és a kézzel írt levélkémmel, és miközben Natasha csevegni próbált velem, én lefagytam. Sikerült lebetűznöm a nevem, de egyébként álltam, és bámultam Natasha arcát. A végén kaptam egy pacsit - nem, azóta nem mostam kezet - és ennyi volt. Mindezek ellenére, ez a másfél perc mindig is életem top 5 pillanatába fog tartozni.
Vasárnap már kevesebb ember volt, a program is időben kezdődött, és Brianna Hildebrand paneljét a kérdések hiányában, tíz perccel előbb befejezték. Ezután volt egy újabb Hollstein (Hollis és Karnstein, Carmilla) panel, majd beültem a várva várt WayHaught (Waverly és Nicole, Wynonna Earp) panelre, ahol a családias hangulat mellett egy lány őszintén beszélt arról, hogy Kat Barrell tanácsa a coming outról mennyire megváltoztatta az életét, és nagyon sok sírás között énekelte azt a dalt, amit a jótanács hatására írt. A közönség őrjöngve tapsolt.
Az utolsó előtti programom egy újabb Melanie panel volt, ahol a legmeghatóbb pillanatért versenyben van egy körülbelül 4 éves kislány kérdése, hogy ki Melanie kedvenc Disney hercegnője, valamint egy őszinte monológ arról, hogy a sorozat miként segített egy lánynak túllendülni a depressziója mélypontjáról.
Legvégül, beálltam a sorba autogramért Elise Baumanhoz, így mind a két hősöm aláírta az angol DIVA magazin címlapját, ez jelen pillanatban az ágyam fölött pihen egy képkeretben a falon.
Túlreagálom? Nem hiszem. Egy olyan álmom vált valóra, amit nagyon sokszor eltemettem az agyam legmélyebb bugyraiba, hiszen az európai rajongók sosem voltak a kanadai sorozatok célközönsége, a piac messze nem akkora és nyelvileg tagolt, de most mégis itt voltak, én is ott voltam, és azt gondolom kihoztam a maximumot. Jövőre is lesz Love Fan Fest, aki esetleg kedvet kapott, annak csak ajánlani tudom.
