Jól emlékszem arra a napra, amikor az esti híradóban elhangzott, hogy életbe lépett az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolátóról szóló törvény. A családom egyöntetű “na, ez nagyon kellett” felmordulása ellenére kellemes érzés futott végig rajtam, és eljásztottam a gondolattal, hogy vajon egyszer élek-e majd ezzel a lehetősséggel? Vajon néhány év múlva már házasodhatok is leszbikusként?
Röpke 5 év múlva ott álltam a zuglói önkormányzat információs pultja előtt, kérdéseimmel akaratlanul is zavarba hozva a recepciós hölgyet.
Mivel a kedvesem akkor már külföldön élt, így az ügyintézés rész rám maradt. Kissé pironkodva érdeklődtem, hogy hova kérjek sorszámot, ha bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése a szándékom. A “Most akkor férjhez akar menni, vagy mi?” válasz viszont már igencsak feszélyezetté tett. A kisebb kommunikációs nehézségek feloldását “a párom nő, és én is nő vagyok” varázsmondat jelentette. Rövid időn belül már az anyakönyvvezetővel egyeztettem, hogy hogyan tudnánk megoldani a külföldön élő kedvesemmel való bejegyzést. Szerencsére annyira rugalmas volt a rendszer, hogy a bejegyzés két hónappal későbbi időpontját kitűzhettük, annak ellenére, hogy ehhez szükség volt egy közös szándékbejelentési jegyzőkönyvre is, amit mi csak a bejegyzés előtt egy héttel tudtunk elkészíteni, mert ahhoz együtt kellett megjelennünk az anyakönyvvezető előtt.
Segítség az ügyintézéshez
Az ügyintézésre a központi Kormányzati Portál segítségével készültem fel, ahol egyébként igen részletes leírás található arról, hogy mikor, mit és hogyan kell csinálni. A valamivel később élesített Kormányablak oldala azonban már jóval átláthatóbban foglalja össze a fontos tudnivalókat.
Iratokat tekintve amire szükségünk volt, az a személyi igazolvány, a lakcímkártya és a születési anyakönyvi kivonat, ezeken kívül pedig némi türelem és pénz. Tulajdonképpen a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése illetékmentes, vagyis ingyenes, nekünk azért kellett tízezer forint körüli összeget fizetni, mert nem a lakóhelyünk szerinti önkormányzathoz fordultunk. Az ceremónia folyamán kérhető egyéb extra szolgáltatások (pezsgőzés, gyertyagyújtás, zenés bevonulás stb.) szintén fizetősek, érdemes ezekről előre tájékozódni.
A bejegyzéssel kapcsolatos történésekből, valamint az azóta eltelt három év folyamán tapasztaltakból megtanultam, hogy türelmesnek kell lenni a hivatali ügyintézéssel. Lehetséges, hogy az adott hivatali dolgozónak egyáltalán nincs tapasztalata a bejegyzett élettársi viszonnyal kapcsolatosan, így bizonyos esetekben részletesebb magyarázatra van szükség.
A ceremónia
Azon a napsütéses, meleg nyári napon a két tanúval az oldalunkon, izgatottan érkeztünk a helyszínre, ahol közölték velünk, hogy az anyakönyvvezetőt sajnos máshova szólította a hivatali kötelessége. Úgy gondolom, hogy a mi bejegyzésünk is hivatali kötelessége lett volna, de nem akartam belebonyolódni a miértekbe. Nem szerettük volna elrontani ezt a fontos pillanatot, így csak bólogattunk: tökéletesen megfelel nekünk egy másik anyakönyvvezető is. Akik most készülnek bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni, azoknak javaslom, hogy előtte próbáljanak meg olyan anyakönyvvezetőt találni, aki szívesen levezeti a ceremóniát, ezzel elkerülhetik ezt a minket ért meglepetést. Az új anyakönyvvezetőnk egyébként nagyon kedves volt, így annyira nem bántuk a cserét.
A ceremónia a kérhető extráktól mentes, rövid, egyszerű, de mégis gyönyörű volt. Először az anyakönyvvezető irodájába irányítottak minket, ahol a két tanúnak és nekünk is igazolnunk kellett a személyazonosságunkat, majd mind az öten átvonultunk a házzasságkötő terembe. A Himnuszt követően az ünnepélyes fogadalomtételre került sor, majd az élettársak és a tanúk anyakönyvi aláírására következett. Végül az anyakönyvvezető hivatalosan is bejegyzett élettársakká nyilvánított minket, és rögtön megkaptuk az anyakönyvi kivonatot is.
És hogy miért?
Több ismerősöm is megkérdezte, hogy miért jegyeztettük be a kapcsolatunkat: “Miért kell hozzá papír, nem elég, hogy szeretitek egymást?” A bejegyzéssel kapcsolatos “miért” kérdések legalább annyira illetlenek, mint két boldog, egymást szerető házas embert arról kérdezni, hogy miért házasodtak össze. A legjobb válaszom éppen ezért az, hogy azért jegyeztettük be a kapcsolatunkat, mert házasságkötésre még nincs lehetőségünk.
A bejegyzés hatására törvényesen közeli hozzátartozónak minősülünk, ami a mindennapi életünket több szempontból is igencsak megkönnyíti. Németországban élünk, itt kézzelfoghatóak az előnyök, mint például a közös adózás vagy a közös biztosítások. 2017 október 1-től ráadásul Németországban már a házasság is lehetséges az azonos neműek számára, de a korábbi, bejegyzett élettársi viszonnyal kapcsolatosan is rendkívül elfogadó a közvélemény. Éppen ezért az a kedvencem az élettársi kapcsolatban, hogy “meine Frau”-ként, vagyis feleségemként mutathatom be a kedvesemet.
