Októberben ünnepelte 74. születésnapját Fran Lebowitz, a New York-i queer ikon, aki csípős humorával és kérlelhetetlen kritikájával vált híressé. Ő az a karakter, akitől rengeteget tanulhatunk egyediségről, önállóságról és arról, hogyan maradjunk hűek magunkhoz egy olyan világban, ami digitális identitásokat gyárt és igyekszik elbizonytalanítani abban, hogy megtaláljuk saját utunkat.
De ki is Fran Lebowitz?
Fran Lebowitz 1950. október 27-én született New Jersey-ben, és már fiatalon New Yorkba költözött, amely akkoriban az LMBTQ+ közösségek fontos színtere volt. Itt az emberek szabadon megélhették másságukat, és ennek a vibráló közegnek Fran hamar emblematikus alakjává vált. Íróként, humoristaként és kulturális megfigyelőként mindig éles, gyakran szarkasztikus humorral tárja elénk a világ furcsaságait, egyszerre szórakoztatva és gondolkodásra késztetve minket. Lebowitz stílusa nemcsak irodalmi, hanem életmódbeli állásfoglalás is – soha nem hajlandó igazodni semmilyen elváráshoz. A leszbikus és queer közösségek számára különösen inspiráló az a kompromisszummentes, őszinte hozzáállás, amit képvisel: saját magához hűen él, és nem fél kimondani, amit mások csak gondolnak. Nem hajlik meg sem a mainstream, sem pedig a heteronormatív világképek előtt.
Pretend It’s a City
Lebowitz nemcsak író és humorista, hanem egyfajta kulturális kommentátor is, aki mindig élesen, de humorosan bírálja a társadalmat. A Netflix gondozásában megjelent róla szóló sorozat, a Pretend It’s a City, újra reflektorfénybe helyezte őt és releváns gondolatait a modern világ abszurditásáról.
A sorozatban, amelyet egyik jó barátja Martin Scorsese rendezett, Fran úgy vezet minket végig New York utcáin, mintha egy kulturális utazás részei lennénk: megismerhetjük a város régi és mai arcát, a városi élet nehézségeit – persze mindezt a rá jellemző humorral fűszerezve. Lebowitz egy egyszerű példával magyarázza, mi változott az emberek figyelmében az évek során: míg régen az utcán való „éber séta” a túlélés része volt, ma az emberek gyakran belemerülnek a telefonjukba, figyelmen kívül hagyva a környezetüket. Elmesél például egy történetet a város egyik legforgalmasabb részén bicikliző fickóról, aki fél kezével evett, a másikkal telefonozott, a könyökeivel pedig kormányozta a kerékpárt – és így majdnem elütötte az egyetlen embert New Yorkban, aki még képes figyelmesen gyalogolni.
Nem lehet elmenni Fran könyvimádata mellett sem, miközben elmeséli mások panaszait, akik nem tudnak azonosulni egy-egy irománnyal. „Könyvet nem azért olvasok, hogy önmagamra ismerjek” – mondja Lebowitz. „A könyv nem egy tükör, hanem egy ablak.” Ez a különbség mindent elmond róla: Lebowitz világlátása nem az egyén köré összpontosul, hanem abba a kérlelhetetlen igazságba, hogy az ember sosem lehet elég fontos önmagának.
Fran Lebowitz, a kritikus gondolkodó
Lebowitz megfigyelései talán ma még aktuálisabbak, mint valaha. Az általa képviselt kritikus gondolkodás különösen fontos lehet egy olyan időszakban, amikor az álhírek, a közösségi média káros trendjei és a figyelemzavar egyre inkább meghatározzák a mindennapjainkat. Fran Lebowitz kritikája különösen fontos most, mert nemcsak a szórakoztatóipar, de a digitális világ is olyan platformokat kínál, ahol a kritikus gondolkodás háttérbe szorul, és az emberek hajlamosak vakon követni a legújabb trendeket vagy hype-okat. Ha valami népszerű vagy „menő”, képes automatikusan elfogadottá válni. Arra is emlékeztet minket, hogy a szarkazmus, a humor és a kritika nem csupán eszközök a világ megértéséhez, hanem nélkülözhetetlenek is ahhoz, hogy tudatosak maradjunk. Az élete és munkája egyaránt azt példázza, hogy a kritikus gondolkodás nem luxus, hanem elengedhetetlen túlélési eszköz ebben a gyorsan változó világban.
Mit üzen nekünk Fran Lebowitz?
Az ő kritikája a társadalom felszínessége ellen szól, az álszentséget célozza, és ezt mindig szellemesen, ugyanakkor szinte kegyetlen élességgel teszi. Azokkal szemben, akik a közösségi média hatalmával próbálnak érvényesülni digitális alteregójukat megkreálva, Lebowitz azzal szerez hírnevet, hogy tudatosan figyelmen kívül hagyja ezt a világot és csak önmagát adja kérlelhetetlen őszinteséggel.
Fran Lebowitz nélkül a világ egy fokkal szürkébb lenne – bár ő valószínűleg azt mondaná, hogy így is épp elég színes ez a káosz.
