Érezted magad valaha kellemetlenül a munkahelyeden ezt a kérdést hallva? Ha nem, akkor szerencsés vagy , és nincs meg az élmény, hogy leszbikus* nőként erre ne mondhatnád: “oh, tök jó volt, elmentünk kirándulni a csajommal”. Inkább visszanyeled a szavakat, és csak annyit mondasz: “á, semmit, elment a hétvége, köszi”.
LBTQ+ emberként, nőként nővel kapcsolatban élve az élet csupa coming out tud lenni (már ha így döntesz). A sokszor megénekelt heteronormativitást mindannyian ismerjük jól, ott van a családunkban, a baráti körünkben, a tágabb ismerősök között – és bizony a megélhetésünket biztosító munkahelyünkön is, ami egy extra stresszforrássá válhat, hiszen pénzből élünk mindannyian. (Thank you, Captain Obvious.)
A munkahelyen való előbújásra ugyanaz érvényes, mint a családban: nem kötelező. Ne érezd magad rossz embernek, mert nem vagy out a munkahelyeden – már csak azért sem, mert a kényszer coming out miatt csak rosszabbul éreznéd magad. A cél az, hogy az adott körülmények között a lehető legbiztonságosabban és legkomfortosabban tudj élni. Ha ezt még nem tudod megtenni, adj magadnak annyi időt, amennyi szükséges. A lelki egészséged szempontjából az az előremutató, ha túljutsz a szégyenérzeten, az önvádon és szabadon beszélsz az emberről, akit szeretsz. Előfordulhat, hogy ez nagyon sok idő lesz, így nem érdemes magad ostorozni, mindenkinek megvan a maga tempója.
Ez eddig oké, de mit lehet tenni?
A következő sorok arra az esetre, időszakra vonatkoznak, ha/amikor úgy döntesz, nyíltan felvállalod magad és a szerelmedet.
A munkahelyek között lavírozva mindenképp érdemes már a nulladik lépésben felmérni a céget LMBTQ+ szempontból.
Ha nem tudod eldönteni, milyen a hozzáállás egy cégnél, kérdezd meg az ismerősi körödet, dolgozik-e ott valaki, és szerezz bennfentes infót. A nagyobb cégeknek általában van LinkedIn oldala, csekkold le a májusban és júniusban kitett posztjaikat. Ha van Pride-kontent, nagy eséllyel nem vagy rossz helyen. Az hozzátartozik a dologhoz, hogy a legpride-osabb cégnél is lehetnek egyéni szinten homofób munkatársak, ez ellen a legnagyobb pinkwashing sem véd 100 százalékosan.
Ha már eljutottál az interjúig ott is rákérdezhetsz az elfogadásra. Igen, ez ijesztő lehet, hiszen ha érdeklődsz a kisebbségi csoportokhoz való hozzáállásról, és nincsenek külső jelei semmilyen etnikai csoporthoz való tartozásodnak, akkor az első dolog, amire gondolni fognak, az a melegség. Ugyanakkor abba is érdemes belegondolnod, hogy akarsz-e olyan helyen dolgozni, ahol gond a leszbikusságod*.? Előzd meg a problémát, és ha megteheted ne menj nem elfogadó helyre dolgozni.
Ha az előbbi lépések nélkül már elhelyezkedtél valahol, és időközben döntöttél úgy, hogy szeretnéd felvállalni magad, akkor a biztonságban éléshez fel kell mérned a közeged: milyen cég valójában, ahol dolgozol? Van-e policy inkluzivitás vagy diverzitás szempontból (micsoda hívószavak!), és azt mennyire alkalmazzák a gyakorlatban is – mert ez az, ami igazán számít!A legkedvezőbb forgatókönyv, ha a fentiekre pozitív a válasz.
Kevésbé kedvező, ha olyan cégnél vagy, ahol egy lightos buzizás oké (“jó, hát nem úgy értette a Béla, nem kell hópihéskedni”) és félrenézősen kezelik cégszinten meg csapatszinten is. Ez a nehezebb dió.
Ha dolgozik más LMBTQ+ ember a cégnél (hidd el, nem te vagy az egyetlen, hacsak nem egy 5 fős kft-nél dolgozol, de még akkor sem kizárt), akkor együtt erő van a kezetekben. Már abból is erőt tudtok meríteni, hogy nem vagytok egyedül, és a problémátok hasonló. Megmaradhat ezen a szinten a biztonságérzeted, de ha van rá kapacitás és/vagy társ tovább is vihetitek a tolerancia kérdését.
A munkahelyi érzékenyítéshez ez most erősnek tűnő felsorolás lesz, szemezgessetek vérmérséklet és hozzáállás szerint. Zárjatok össze, legyetek büszkék, edukáljátok együtt a népet. Akár hétköznapi események megosztásával, például a párotok milyen cuki volt reggel, hogy kávéval ébresztett és levitte a kutyát is, mire felébredtél. Így láthatják, teljesen átlagos életet éltek, még az is lehet, hogy ugyanabba a kutyasuliba fogtok járni a kollégával. Beszéljetek a HR-rel vagy a vezetőkkel a lehetőségekről, hívjatok el élő könyvtárat, vessétek fel a WeAreOpen/NyitottakVagyunk-ot nekik. Ha ért valamilyen atrocitás, és van etikai bizottság/üzemi tanács/szakszervezet vagy csak egy közepesen jó arc főnök, jelezd, állj ki magadért. Ellenszélben vizelésnek tűnnek ezek, de az, hogy ma nőként nem a férjhez menés az egyetlen elfogadott életút, egy meglehetősen nagy ellenszélben zajló Stonewall-lázadásnak köszönhető. (Nyugi, addig nem kell eljutni a munkahelyeden.)
Mi van, ha ezek közül egyik sem opció?
Lehetőség szerint válts munkahelyet. Ez azért lényeges, mert a munka frontja az egyik legfontosabb életterület a 21. században élő ember számára, és ha ez nincs rendben, akkor más sem lesz, borul a dominó.
Új szakma tanulása, karrierváltás is felmerülhet. Ebben az esetben mindenképp kérd ki egy munkaerőpiacot ismerő szakember véleményét, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venned az új terület választásakor (azon túl, hogy mi érdekel, és milyen területen számíthatsz kisebb mértékű homofóbiára).
Ha világéletedben olyan munkahelyeken dolgoztál, ahol megaláztak, mert nem illeszkedsz be a heteronormatív világképbe, érdemes szakember segítségét kérned, akár lelki (pszichoterápia, mentálhigiénés tanácsadás) akár karrier szempontból (karrier- vagy CV tanácsadás). Így könnyebb feldolgoznod a munkahelyen ért traumáidat, és a jövőbeni jó döntések meghozatalában is segítség lesz.
Valami más a véleményed? Mit tapasztaltál a saját életedben? Oszd meg velünk!
