Függöny be, telefon kikapcs, popcorn elő – startolhat a sorozatmaraton! Hoztunk egy adaggal a korszakalkotó karaktereket, fülledt erotikát, szívszaggató sorsokat, tragikus szerelmeket képkockákba tömörítő alkotások közül. Vigyázat, addikcióveszély!
Az első leszbikus* sorozat, aminek köszönhetően éveken át minden második nő Shane McCutcheon másaként élte napjait csak olaj volt a tűzre: mire az L Word az utolsó évadhoz érkezett, a leszbikus* társadalom ki volt éhezve a minőségi sorozatokra. Szerencsére nem kellett sokat várni, a Pretty Little Liars, a Grey’s Anatomy, az Orphan Black, és a The Fosters írógárdája is ráérzett arra, mi kell a leszbikus* nőknek. Mondhatjuk, hogy az L Word óta nem tabu két nő szerelmét vászonra vinni, sőt már-már alkotói sikknek, az LMBTQ+ társadalom felé irányuló elfogadást jelző gesztusnak számít. Ez nagy szó, elvégre anno a tű és a szénakazal esete állt fenn: keresgélted, keresgélted, de nem találtad a leszbikus* szerelmet megmutató filmeket.
No, de jöjjenek a garantáltan sorozatfüggőséget okozó legek, amelyek alapjaiban alakították át a leszbikus társadalom önmagához való attitűdjét, és amelyek akár még arra is képesek voltak, hogy heteró nőkben is megkérdőjeleztessék szexuális orientációjukat.
L Word (2004-2009)
Ez az a sorozat, amit végtelenszer újra lehet nézni, és valószínűleg minden valamire való leszbikus nő látott már belőle legalább néhány részt (vagy majd most fog). Már csak azért is amolyan ’must see’ alkotás, mert amíg ezt nem láttad, addig nem fogod átérezni a fehér ing + nyakkendő nyújtotta életérzést. A viccet félretéve, az L Word volt az első olyan kifejezetten leszbikus* nőknek szóló sorozat, ami nem csak abban segített, hogy kifejezzük és jobban megértsük az identitásunkat, hanem bemutatott egy olyan világot is, amiről addig nagyon keveset tudtunk. Egy életre bebetonozta a köztudatba: szerelem, házasság, család két nő között is lehetséges, sőt működik is. Jó hír, hogy a Showtime berendelt egy új évadot a sorozatból, szóval készülhetünk, mert Shane tuti visszatér a képernyőre.
Wentworth (2013 - )
Ebből a sorozatból nem sugárzik úgy a leszbikus szexualitás, mint mondjuk az Orange Is the New Blackből, viszont a Wentworth olyan szinten szakít az összes börtönös-leszbikus topikkal, vagy úgy helyezi új kontextusba azokat, hogy az epizódok végén garantált a két perces pislogásszünet és lelki sokkhatás. Az ausztrál börtöndráma méltatlan módon elkerülte a hazai sorozatjunkie-k figyelmét. Pedig megérdemelt volna olyan felhajtást, mint a már előbb is említett OITNB, ugyanis ritkán találkozni olyan sorozattal, ahol a karakterfejlődés ennyire pontosan kidolgozott és életszerű lenne. A tökéletes karakterábrázolás mellé társul a hajmeresztő és váratlan plot twistekben bővelkedő forgatókönyv és a fantasztikus szereplőgárda is. Ha csak egyetlen sorozatot kezdesz el nézni a héten, ez legyen az. Hidd el, az utolsó másodperceknél már kapkodva, izzadva fogod bedobni a VLC-be a következő részt.
Orange Is the New Black (2013 - )
A Wentworth borzongató és mélytartalmú jeleneteivel szemben, ez a sorozat jóval könnyedebben gondolkodik. Két nő, Alex és Piper szerelmének szárba szökkenését mutatja be, na meg az ebből fakadó bonyodalmakat. Fülledt, szerelmes, szívhezszóló jelentekből nincs hiány, ahogy érdekes és vicces szereplőkből sem: Alex Vasue karaktere például telitalálat.
Jenji Kohan dramedy-je, amely Piper Kerman azonos című memoárján alapszik, nem csak betekintést enged a börtönéletbe, hanem ágyról ágyra, személyiségről személyiségre, sorstörténetről sorstörténetre jár, ezzel pedig könnyen megszeretteti a szereplőket a nézőkkel. Reggelihez, ebédhez, vacsorához, éjszakai nassoláshoz a legjobb választás.
The Handmaid’s Tale (2017. április)
Még a magyar határ közelében sincs az alkotás, viszont ha egyszer megérkezik, akkor egészen biztosan lecsapunk rá. A hazai berkekben A szolgálólány meséje címen ismert Margaret Atwood történet egy szürreális disztópia. A sorozat egy vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főszereplő nem más, mint egy kétlábon járó méh, egy szülőgép. Értékét csak ez adja a társadalom szemében, ugyanis ő azon kevesek egyike, akiknek a méhe egészségesen túlvészelte a sugárszennyezést. A termékeny nőket összefogják, és átnevelőtáborokba küldik, ahol egyetlen dologuk van: meg kell szülniük a következő generáció uralkodó osztályát. A bonyodalom itt kezdődik, mert nem mindenki az, akinek látszik. Vannak, akik szörnyű titkokat rejtenek, és elképzelni sem tudjuk, valójában kik is ők. Ez is ’must see’ kategória, legalábbis én már bőszen számolom vissza a napokat a magyarországi megjelenésig.
