Vajon milyen érzés lenne a Planetben kávézni, Bette és Tina medencéjében úszni vagy Shane életét élni? Bár ezt soha nem fogom megtudni, egy lépéssel mégis közelebb kerültem a Los Angeles-i leszbikusok* életviteléhez, amikor ellátogattam a sorozat helyszínére, West Hollywoodba.
West Hollywood nem más, mint egy Los Angeles vonzáskörzetébe tartozó kisváros, amelynek a jellegzetessége, hogy a lakosság több, mint 40%-a az LMBTQ+ közösség tagjának vallja magát. Ebből kifolyólag nem meglepő, hogy West Hollywood – becenevén WeHo – szállodái, éttermei, szórakozóhelyei és szabadidős programjai fennhangon hirdetik melegbarát jellegüket. Ennek is köszönhető, hogy Los Angelesnek ez a része világszerte a melegek és leszbikusok egyik legfelkapottabb úticélja. Azért azt megjegyezném, hogy habár a buli és a szórakozás szerves része WeHo arculatának, nagy részén mégis inkább az L Wordből jól ismert kertvárosi jelleggel találkoztam.
Az első, amivel találkoztam, amikor megérkeztem, egy szivárványszínű zebra volt. Ilyen színes gyalogosátkelővel egyébként többfelé, például Miamiban is lehet találkozni az Egyesült Államokban. Ha bele szeretnénk vetni magunkat a melegbarát színes forgatagba, elég végigsétálni a Santa Monica Boulevardon. Saját meglátásom szerint itt sosem áll meg az élet – az ott látott nyüzsgésből soha nem mondtam volna meg, hogy egy vasárnap koradélutánon tévedtem West Hollywoodba. A kávézók és bárok teraszán ülő vendégek nagy része tarkabarka koktélcsodákat iszogatott a szubtrópusi novemberben, baráti társaságok hangosan nevetgéltek, és egy virágárus a szivárványszínű rózsáit ajánlgatta a körülötte lévőknek.
A szórakozóhelyek között más szolgáltatások is helyet kaptak, például a tetőtől talpig rózsaszínű szexshop és a megmosolyogtatóan “Uzsidobozra” keresztelt gyantázószalon (Lunchbox Wax).
Számomra a legnagyobb élmény mégsem a buli, az alkohol, és a szex mindent átható jelenléte, az utcára kihallatszó dübörgő zene és a kirakatban táncoló félmeztelen fiú volt (az utóbbi miatt aztán végképp lenne mit magyarázkodnom :D), hanem az LMBTQ+ közösség láthatósága. Sok helyen még Pride alkalmával sem lehet annyi szivárványos zászlót látni, mint amennyi a West Hollywood-i épületeket díszítette. Transznemű és genderfluid zászlókkal is itt találkoztam először. Őszintén bevallom, hogy több olyan jelképet is láttam, amit sajnos nem bírtam beazonosítani. Rájuk kerestem, és megint tanultam valamit a világról és a benne élő emberekről.
Mert ne felejtsük el, hogy a láthatóság az elfogadáshoz vezető lassú, de biztos út. Ha mi, a szexuális és nemi kisebbségekhez tartozó egyének nem harcolunk a láthatóságunkért, sosem leszünk a társadalom egyenrangú tagjai. Számomra ezért fontos az L Word és West Hollywood.
