Born this way sorozatunk újabb darabja Ágotától. Ha van kedved, olvasd el a többiek történetét is, a sorozat leírásáért pedig kattints IDE!
A projekt a BornThisWay blogot alapul véve született, az LMBTQ+ szolidaritás jegyében.
Ágota (4) 1995
Lila öltöny! Van még kérdés? A képen negyedik éveimet taposhatom azokkal a cuki talpakkal. Az ajtó melletti bilit kikérem magamnak, egészen biztosan a tesómé. A szettem hibátlan, az a zsebbe rakott kéz úgyszintén. Ha jól látom, a bal oldalon az album előző képének tintája átragadt erre a képre. Karácsonyfa. Ki kellett öltözni, nyilván. Utólag is: kösz anya, hogy nem kellett szoknyában lennem!
Mindössze hároméves voltam, amikor határozottan kijelentettem, hogy nekem szoknya az soha többé! Egészen tizenöt éves koromig tartottam magam ehhez az elvhez, amikorl aztán az akkori barátnőim rábeszéltek: a pasizáshoz márpedig szoknya kell, lehetőleg mini (!), lehetőleg magassarkúval (!). Erről is találnék képet, de most elégedjünk meg a szavakkal. Megtettem, felvettem. Tizenhét éves koromig ismét hajlandó voltam borzalmasan érezni magam a ruháimban. Aztán változtattam, mert rá kellett jönnöm, hogy ha a szoknyákban sem érzem jól magam, a pasiknak meg végképp nem akarok tetszeni, akkor az duplán nem az én világom. (A fiataloknak egyébként megjegyezném: amúgy sem a szoknya lesz az, amibe a fiúk beleszeretnek, hanem te magad.)
Nem volt könnyű sem felismerni, sem feldolgozni kamaszként a leszbikusságom. Félelem az el nem fogadástól, a párkereséstől. Egy kisvárosban a melegség megismerésének minden lehetőségétől tudatosan és tudattalanul is elzárva melegnek lenni nehéz. Azonban más választásom nem volt, megtetszett valaki. És a megtetszés bizony komoly dolog, minden korban komolyan kell venni: ha tetszik valaki, akkor az kell nekünk. Ha pedig kell, akkor minden mindegy. Az is, hogy lány.
Tíz éve volt, hogy megismertem az első diáklány-szerelmem. Sok víz lefolyt azóta mindenhol, rendületlenül olvadnak a jégsapkák, kinőttem az iskolákat, kinőttem a lila öltönyt.
A lányokat azt hiszem soha nem fogom, szerelmes vagyok, és igen, egy lányba. Ő is belém. Kell ennél több? Hogyne. Család, otthon, szeretet, nyugalom, bla-bla, minden csöpögős dolog, amire Bridget Jones is vágyik. Nos, én ezt egy lány mellett mind megkapom, és tudod, ez így van rendben. Mint ahogyan az is teljesen rendben van, ha neked is a lányok tetszenek. Mert ne feledd: a megtetszés komoly ügy!
