Múlt hónapban Natalie és Krisztina volt a vendégünk, akik eredetileg Londonban találkoztak, de miután villámgyorsan összeházasodtak, egy óceánparti kisvárosba költöztek. Most Yifattal folytatjuk a beszélgetést, akit szintén Londonba csábított a munka, de az élete nagyrészét Izraelben töltötte. Tel Avivról, erről az elképesztően érdekes városról kérdeztük, amely San Francisco mellett talán a másik legismertebb meleg-paradicsom, ugyanakkor egy meglehetősen konzervatív ország második legnagyobb városa is.
Köszönjük, hogy igent mondtál a felkérésünkre, Yifat. Mondanál magadról pár szót?
Yifat vagyok, eredetileg Izraelből, konkrétan Tel Avivból származom. Pár hónapja költöztem Londonba munka ügyben; UX/UI product designer vagyok egy informatikai cégnél. Imádok mindent, ami a grafikához, appokhoz vagy webes termékekhez kapcsolódik. A szabadidőmben a barátaimmal vagyok, filmet nézek, netflixezem, vagy épp kiállításokra és meetup-okra járok. Például a “Lesbians who tech” (vagyis a “Leszbikusok, akik a tech-ben dolgoznak” - a szerk.) meetupjain rendszeresen ott vagyok, illetve egy csomó meleg-témájú kulturális eseményen, fesztiválon, konferencián és persze a Pride-on is részt veszek, mind Londonban, mind Tel Avivban. Úgy érzem, ezek az események fontosak a közösségünk számára. 
Ezzel teljesen egyetértek. Most beszéljünk kicsit a szülőhazádról, Izraelről! Mit mondanál úgy általánosságban az LMBTQ+ helyzetről?
Először is, Tel Aviv egy nagyon LMBTQ-barát város. Sok LMBTQ+ ember, sőt családok is, élnek ott. Egyenlőek vagyunk a munkahelyen, az iskolában és minden intézményben. Az éjszakai élet is nagyon változatos, mind az LMBTQ+ közösség számára, mind specifikusan a leszbikusoknak*. Összességében tehát jó LMBTQ-ként Tel Avivban, hisz a város nagyon nyitott, meleg-barát és liberális. Ami az ország többi részét és a kormányt illeti, az teljesen más tészta. Izrael egyre vallás-centrikusabb és primitívebb az utóbbi években, hogy csak pár példát említsek: nincs azonos neműek közötti házasság, az örökbefogadás sem legális, már ami az izraeli gyerekeket illeti (az országon kívülről megoldható a dolog, de nagyon drága), valamint a jogaink sem azonosok a heteroszexuális párokkal. A kormány diszkriminációja rendszeres. 
Értem. Akkor koncentráljunk Tel Avivra! Említetted, hogy az LMBTQ+ közösség helyzete nagyon jó. Konkrétan a leszbikus* közösségről és a közösségi életről mit tudsz mondani?
Vannak bárok is és rendszeres bulik is leszbikusok* számára; ezen kívül tudok filmfesztiválokról, művészeti kiállításokról, kulturális eseményekről, zenei show-król és meetupokról, amelyek konkrétan a mi közösségünket célozzák meg. Az LMBTQ+ közösség Pride-felvonulása minden év júliusában van és elég nagy show. Tel Aviv nagyra értékeli a leszbikus* közösséget, én pedig boldog vagyok, hogy a része lehetek ennek a nagyszerű társaságnak. 
Ezt remek hallani. Van esetleg a tarsolyodban egy emlékezetes coming-out sztori, amit szívesen megosztanál a magyar közösséggel?
Volt egy barátom a középiskolában, akkoriban mindketten fiúkkal randiztunk. Az érettségi után elsodródtunk egymástól, nem találkoztunk jó ideig. Néhány évvel később aztán egy közös barátunk búcsúbuliján futottunk össze, mikor az Berlinbe készült. A régi barát és én beszélgetésbe elegyedtünk és kiderült, hogy mindketten leszbikusok vagyunk. Annyira összehozott minket ez a találkozás, hogy közeli barátok lettünk, még abban az értelemben is, hogy ugyanabba a kerületbe költöztünk, csak hogy közel lehessünk egymáshoz. Ő az én inspirációm mindenben. Hála neki, könnyebb és felszabadítóbb lett számomra leszbikusként élni, rengeteg emléket és nevetést köszönhetek neki. Hálás vagyok, hogy az életem része lett. Számomra ő testesíti meg azt a erőt, ami büszke és magabiztos leszbikusokként* a részünk lesz. És nem, soha nem jöttünk össze.
