A kiteljesedés és önazonosság elérése nem egy egyszerű folyamat a leszbikusok* számára (sem). Meg kell ismerned önmagad, rá kell jönnöd, mire is van igazán szükséged, ki is az, aki valójában te vagy, és ha ez még nem lenne éppen elég kemény munka, az “eredményeket” valahogy tálalnod kell a családnak, barátoknak is, a munkahelyet meg már nem is említem. Egyelőre Budapest sem az a hely, ahol a szexuális orientáció már nem “téma”. A hiányosságai ellenére azonban nem lehetetlen feladat párt találni, teljes értékű leszbikus párkapcsolatot fenntartani, vagy egyszerűen megélni a leszbikus* identitásunkat. Magyarország leszbikusai* azonban nem kizárólag Budapesten tömörülnek. Vidéki tapasztalatairól, a főváros és vidéki város közti különbségekről Blanka mesélt nekünk.
“Több, mint egy éve költöztem el vidékről a fővárosba. Ez alatt a rövid idő alatt rengeteg új tapasztalatot szereztem, változott a látásmódom, és másképp élem meg nem-heteroszexuális létem. Otthon, vidéken heterót kell játszanom, mert nem létezik, hogy én, a család szeme fénye, a kis hercegnő egy lányba legyek szerelmes. Pedig lányként egy lányt szeretek, akár Budapesten, akár az ország keleti felében levő megyeszékhelyen, a szülővárosomban vagyok. Sajnos ‘menekülnöm’ kellett otthonról, hogy önmagam lehessek, és ne kelljen eljátszani, hogy más vagyok, mint aki.
A budapesti egy évem során melegbárokba, meleg bulikba, az egyetem LMBTQ tagjai által szervezett kis összeröffenésekre és egyéb rendezvényekre mentem, amelyeken találkozhattam a közösség tagjaival. Vidéken sem LMBTQ csoport, sem egyéb szórakozóhely vagy bár nem áll a rendelkezésünkre, ahol teljesen biztonságban érezhetjük magunkat, és nem kell attól félnünk, hogy bármilyen atrocitás ér minket.
Budapesten merem a szerelmemként bemutatni a párom a barátaimnak, bátran sétálok vele kézen fogva az utcán és nem szégyellem megcsókolni, amikor randizni megyünk. Otthon, vidéken mindez elképzelhetetlen számomra. Sokszor emlegetnek úgy, mint ‘a város leszbije’, pedig semmit nem csináltam a puszta létezésen kívül. A családom tudja, hogy barátnőm van, mégis tabuként kezeli a témát. Vidéken nem fogjuk meg egymás kezét, csókról pedig szó sem lehet, mert mi van, ha valaki, akinek nem kellene, arra jár.
Sokan gondolják, hogy egy nagyobb városban vagy egy megyeszékhelyen más a helyzet, mint mondjuk egy 90 főt számláló községben, de ez nem minden esetben igaz. Vidéki tapasztalataim szerint ott inkább a megszoksz, vagy megszöksz elv uralkodik: vagy asszimilálódsz, vagy menekülsz.”
Blanka tapasztalatai nem egyedülállóak. Másokkal együtt, mi is arra törekszünk, hogy az LMBTQ emberek helyzete változzon - nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is. Habár a folyamat lassú, szerencsére egyre több LMBTQ szervezet működik már az ország egyre több területén:
- Debrecen: CívisColorS
- Eger, Hungary: Heves megyei LMBTQI-emberek
- Győr: EgyMás - LMBTQ Győr
- Kecskemét: Cifra-LMBTQ Közösség Kecskemét
- Miskolc: MiMás Egyesület
- Pécs: Pemel - Pécsi LMBTQ Közösség
- Szeged: Szegedi LMBT Közösségért
- Zalaegerszeg: Zala megyei LMBTQ emberek
Csatlakozz a hozzád legközelebb esőhöz, légy bátor és menj el a programokra, vagy akár írj nekünk, és tudd, hogy soha nem vagy egyedül!
