Ezer forgatókönyvet gyártunk a fejünkben arra, hogyan reagálnak majd a barátaink, ha elmondjuk nekik, hogy a lányokat szeretjük. A legrosszabbra is felkészülünk, de sokszor erre nincs is szükség. Larissa egy ilyen történetet mesélt el nekünk.
2013 őszén öt barátnőmmel találkoztunk, hogy süssünk-főzzünk kicsit. Mind 16-17 évesek voltunk ekkor és a gimnázium elején jártunk. A társaságom minden tagja látta rajtam, hogy hónapok óta valami nagyon nyomja a lelkem, problémám van, amit nem osztok meg velük. Ahogy telt az idő és a pizza is elkészült, az addig laza, poénkodós beszélgetés komolyra fordult. Hosszú csönd után felvázolták a helyzetet, hogy látják, hogy van valami és remélik, hogy elmondom nekik, hátha tudnak segíteni.
Egy szó sem jött ki a számon, nem tudtam milyen reakciót váltana ki belőlük, ha elmondanám, hogy lány létemre egy másik lány tetszik. Miután kicsit megnyugodtam és össze tudtam szedni magam, elmondtam nekik, hogy biszexuális, vagy talán leszbikus vagyok. Mialatt elmeséltem, hogy érzek végig lefelé néztem, nem volt bátorságom rájuk nézni. Mikor viszont befejeztem a mondandóm és felnéztem, mindannyian vigyorogtak, mint a vadalma. Nem tudtam mire vélni, majd az egyikük megszólalt:
- Csak ennyi?! Ezt tudtuk végig!
Én értetlenkedtem, el sem hittem, hogy ennyi volt a legelső coming outomra a reakció. Egy másik barátnőm folytatta:
- Igazából… azt hittük, terhes vagy - nevette el magát. – Nem tudtuk, hogy mi a baj, de mindannyian azt hittük, hogy valakitől gyereket vársz – nevetett tovább, majd átölelt.
Attól a naptól fogva még közelebb kerültünk egymáshoz, én megnyílhattam nekik, ők pedig megnyugodtak, hogy nem várok gyereket ilyen fiatalon.
Csupa ilyen és ehhez hasonló vidám előbújást kívánok mindenkinek!
Larissa von Colt
