Oké, olyanról sokat hallunk, amikor LMBTQ+ emberek zavarba jönnek, ha coming outolniunk kell. Na, de van azért olyan helyzet is, hogy mi vagyunk magabiztosak, és az jön zavarba, akinek előbújunk. Dóri könnyed története egy ilyen esetet mesél el.
Egy vicces és spontán coming out történetet szeretnék megosztani veletek, ami a barátnőmmel és velem közösen történt. A barátnőm kollégája, Péter, egy laza, fiatal, szabadszájú srác. Megkérdezte a barátnőmtől a munkahelyén:
- Jön érted az urad?
- Jön, de nem az uram.
- Jó, mindegy, akkor aki kúrogat.
A barátnőm magában azt gondolta, hogy ez végülis helytálló megfogalmazás, szóval így válaszolt:
- Aha, jön.
- Zsír, akkor eldobtok a villamosig?
- Igen, persze.
Állok kint az utcán a kocsi mellett. A barátnőm és Péter közelednek. Péter nagyon néz elém, mögém, mellém, de nincs másik autó a közelben. Ideérnek, Péter nagyon zavarban van. A barátnőm bemutat úgy, mint a párját, Péter hebeg-habog, zavarában rossz oldalon próbál beszállni, majd kényszeresen fecseg a villamosmegállóig.
Szóval a coming out tényleg végigkíséri az ember életét, és ha új közegbe kerül, új emberekkel ismerkedik meg, akkor újra és újra nulláról indul. A kezdeti remegős hang viszont elmúlik, amikor az ember már harmincadszor mondja el, hogy "mi a helyzet", és ettől a lazaságtól láthatóan kisebb lesz a dolog hírértéke is. Ha nekünk természetes, jó eséllyel másoknak is az lesz. Kivéve, amikor ez nem igaz. 🙂
Dóri
