Mit csinálnál, ha rájönnél, hogy az az élet, amit ez idáig éltél, nem az az élet, amit élni szeretnél? Mit csinálnál, ha folyamatosan akadályokba ütköznél, amikor csupán csak önmagad szeretnél lenni? Bevállalnád? Konfrontálódnál? Tamara története erről is elgondolkodtat bennünket.
Mikor megszülettem, sajnos fiú testet kaptam. Már gyerekként is éreztem, hogy valami nincs rendben, amikor az oviban papás-mamást játszottunk, mindig anyát akartam játszani. Szép lassan cseperedtem, és azon gondolkodtam, miért ilyen a testem. Nem ilyennek kéne lennie. Mikor nagyobb lettem, titokban felpróbáltam anyukám ruháját, amit nagyon élveztem, igaz, akkor még nem tudtam, miért.
Később családot alapítottam, az érzéseim viszont nem változtak, de titokban tartottam őket. Mivel azonban zavartak a testi adottságaim, kezdett megérni bennem a gondolat, hogy nem az vagyok, ahogyan élek.
Éltem a családommal, és két gondolat között gyötrődtem. Éljek a normák szerint, vagy merjem felvállalni magam? Döntöttem. Felvállalom magam. Elköltöztem otthonról, és új életet kezdtem.
Apróbb zökkenőkkel, de jól sikerült az első előbújásom. Kezdtem jól érezni magam a bőrömben. Igaz, hogy egy családot elveszítettem, ami sok fájdalommal járt, de akkor is azt mondom, hogy megérte. Mára új családom van és büszkék vagyunk egymásra.
Minden nap igyekszem bebizonyítani, hogy igenis nő vagyok, akkor is, ha a testem nem tökéletes. Örülök, hogy elő mertem bújni. Nem bánom és nem szégyellem magam. Sok gyötrődéstől megszabadultam és végre boldog vagyok az új életemben.
Csillag Tamara
