Februári interjúnk alanya Sanda Horvátországból. Azért választottuk őt a hónap “inspiráló leszbikusának”, mert a hétvégén a hónap valószínűleg legnagyobb LMBTQ+ sporteseményét rendezte Európában a qSport csapatával. Fogadjátok szeretettel!
Kezdésként mondj egy pár szót magadról, kérlek!
Sanda vagyok Zágrábból, Horvátország fővárosából. A feminizmus számomra a túlélés, így az aktivizmus vált az életemmé. 10 évig a Kontra nevű leszbikus* csoport tagja voltam, a zágrábi Pride szervezője voltam 2005-ben és 2006-ban, illetve a Le zbor nevezetű feminista kórusban is részt vettem. Jelenleg egy EU-s projektet koordinálok a nemi egyenlőségért felelős ombudsman intézetében.
Ezen kívül a qSport Zagreb sportegyesületnek is tagja vagyok: a célunk a sportot hirdetni és elérhetővé tenni LMBTQ+ emberek számára, illetve biztonságos teremteni hozzá. Az egyesület szakosztályai közt ott van a tollaslabda, az úszás, a röplabda, a tánc, a dodgeball, a biciklizés és a túrázás. Különösen fontos számomra a nők helyzetét erősíteni a sportokon belül, illetve harcolni a diszkriminációjuk ellen.
Minden szabadidőmet kültéri sportolással töltöm. Triatlonozom, és be kell vallanom, a biciklim a nagy szerelmem, elválaszthatatalan társam. Az eső, a színes ég és a zöld szín valóságos múzsáim.
Hű, ez nagyon lenyűgöző, bevallom! A qSport Zagreb rendkívül széleskörű szervezetnek tűnik, ami az LMBTQ+ közösséget összehozhatja, felemelheti. Milyen egy LMBTQ+ ember helyzete a többségi horvát társadalomban?
Horvátországban 2014 óta legális a bejegyzett élettársi kapcsolat azonos nemű párok számára, de egy népszavazás miatt, amelyet jobboldali és egyházi csoportok kezdeményeztek, a házasság kizárólag heteroszexuális keretek között lett definiálva az Alkotmányban.
Igaz, hogy a Nemi egyenlőség és antidiszkriminációs határozat védelmet biztosít az LMBTQ+ emberek számára, a törvény tényleges betartatása nehézségekbe ütközik a törvénykezési és rendészeti személyzet előítéletessége miatt. Vagyis, hiába vannak meg a jogi keretek, az LMBTQ+ emberek igenis áldozatai erőszaknak, ítélkezésnek és diszkriminácónak. Fontos feladat tehát felhívni a figyelmet az emberi jogok védelmére Horvátországban.
De, hogy valamelyest jó szájízzel fejezzem be, azt is hozzá kell tennem, hogy igenis látok változást. A legnagyobb különbség 15 évvel ezelőtthöz képest, az LMBTQ+ közösség nagyobb láthatósága. LMBTQ+ témák lépten-nyomon előkerülnek a közösségi tereken, a médiában és a politikai vitákon. Hogy konkrét számokkal fejezzem ki a változást: 2002-es zágrábi Pride-on még csak 200 ember vonult fel és azok is homofób támadások áldozatai lettek, ezzel szemben manapság már 5000 felvonuló társaságában vonulhatok a Pride-on. Ez számomra hatalmas különbség. Nem állítom, hogy a nagyobb láthatóság feltétlenül jobb, de ez akkor is jelentős változása az elmúlt 15-20 évnek.
Tehát a helyzet elég hasonló a magyarhoz. No és Zágráb milyen LMBTQ+ szempontból?
Hatalmas a különbség Zágráb és Horvátország többi része között, főleg a kisvárosokban és falvakban, hisz ott nagyon kevés támogatást kap egy LMBTQ+ ember. Így nagyon nehéz előbújni a család, barátok, és iskolatársak előtt. Nagyon nagy szerencsém, hogy Zágrábban élhetek LMBTQ+ emberként, mert itt számos szervezet és esemény van számunkra. Éppen ezért nem ritkaság azonos nemű párokat sétálni az utcákon -- persze főleg a fiatalabb generációkból.
Milyen a közösségi élet? Mit lehet csinálni egy LMBTQ+ embernek, vagy kifejezetten egy leszbikusnak*?
Nos, a legfontosabb, vagy épp a legaktuálisabb dolog az, hogy épp most rendezünk egy hatalmas LMBTQ+ sporteseményt, a QueerSport Hétvégét. A qSport Zagreb összefogott a FemSlam-mel, egy LBT+ foci szervezettel (Belgrádból) és a Queer Sport-tal (Splitből), hogy tető alá hozza ezt a nagyszabású sporteseményt, ahol meet-upok, partik és persze sportolási lehetőségek voltak, tollas, röpi, kosár, foci és tánc többek között. Büszkén mondhatjuk, hogy a kosárt és a focit sikerült kizárólag nőknek meghirdetni. A mozgás mellett találkozók, bulizás és brunch volt a program. A QueerSport Hétvégét egy nemzetközi pályázatnak köszönhetjük (a Fare projektjében, a “Football vs Homophobia”-ban veszünk részt).
