Olyan időket élünk, amikor sokan már kimehetünk a Pride felvonulásra, amikor kedvenc hírességeink coming outolnak és/vagy kiállnak az egyenlőség mellett (legalábbis a bátrabbak), amikor nem kell órákat kutakodnunk olyan filmek, sorozatok után, amelyekben LMBTQ+ karakterek hitelesen vannak ábrázolva - sőt, talán nem is ők az elsők, akik meghalnak. A helyzet azonban messze áll a tökéletestől: egyik országban házasodhatunk, a másikban kivégeznek a szexuális orientációnk miatt. Tíz évvel ezelőtt melegként pedig még nehezebb volt teljes életet élni.
Olyan dokumentumfilmeket gyűjtöttünk nektek össze (a teljesség igénye nélkül), amelyekben LMBTQ+ emberek küzdöttek az alapvető emberi jogaikért, és közvetetten ugyan, de hozzájárultak ahhoz, hogy ma kevésbé csorba jogokkal élhessünk egy kicsit szabadabb életet.
Mommy Mommy (2007)
Linda Ludwick és Mona Laviolette öt hosszú éven át küzdöttek, azért, hogy gyereket vállalhassanak. A kanadai Quebec tartományban élő pár, miután spermadonorral a teherbe esés sikertelen volt, a helyi meddőségi klinikához fordult, ahol megtagadták tőlük a segítséget. Ezután az örökbefogadás mellett döntöttek, ám a helyi adoptálás akár tíz évet is igénybe vett volna. Ezért az Egyesült Államokhoz fordultak, azonban az egyetlen ügynökség, amit a kanadai hatóságok is elfogadtak keresztény szemléletű volt, és megtagadták az azonos nemű párokhoz való gyerekelhelyezést. Öt év után végül véget ért a küzdelmük, és két csodás gyerek anyukái lehettek.
Az örökbefogadás a meleg és leszbikus pároknak ma már lényegesen könnyebb, ám fontos emlékeznünk, hogy alig több, mint tíz éve egy szerető, támogató családnak szinte lehetetlen volt gyereket vállalnia, kizárólag azért, mert nem heteroszexuális kapcsolatban éltek. A magyarországi jogi helyzetről írtunk már korábban, amit ITT olvashattok el.
Southwest of Salem: The Story of the San Antonio Four (2016)
1994 nyarán Elizabeth, egy latina leszbikus lány egy hétig vigyázott a 7 és 9 éves unokahúgaira.A gyerekek a látogatás után azzal vádolták meg a Elizabeth-et és 3 barátnőjét, hogy csoportosan megerőszakolták őket.
1997-ben szexuális bántalmazásért Elizabethet 37 és fél év, barátnőit 15-15 év börtönbüntetésre ítélték, illetve megvonták tőlük a gyerekeik feletti láthatási jogot. Végül 2012-ben szabadultak, amikor az egyik unokahúg beismerte, hogy édesapja (Elizabeth sógora) nyomására hazudta a történetet, miután a lány elutasította sógora szexuális közeledését. A film az ő hosszú és nagyon szomorú jogi harcukat dolgozza fel.
Keep Not Silent (2004)
A vallás és a homoszexualitás kapcsolata az egyik legkényesebb téma mind a melegek, mind a heterók körében. Egy saját neméhez vonzódó hívőnek nemcsak önmaga keresésével, hanem közössége szigorú szabályaival, sokszor áthidalhatatlan problémáival is meg kell küzdenie. Különösen igaz ez a közel-keleti országokra.
A film három izraeli ortodox zsidó nőről szól, akik az Orthodykes nevű zsidó leszbikus közösség tagjai. Yudit az azonos nemű házasságát próbálja összeegyeztetni vallása szabályaival, amennyire ez lehetséges. Miriam-Ester és Ruth mindketten heteró házasságban élnek, előbbi mindenki elől titkolja szexualitását, utóbbi férje viszont beleegyezett, hogy leszbikus szerelmével legyen együtt, míg fenntartják látszat-házasságukat.
Megérintő és elgondolkodtató dokumentumfilm vallás és szexualitás, hit és érzelmek közötti vergődésről.
Training Rules (2009)
Rene Portland 27 éven át volt a Pennsylvaniai Állami Egyetem női kosárcsapatának edzője. Politikája egyszerű volt: „alkohol, drogok és leszbikusok kizárva”. Bárki, aki ennek nem felelt meg, azonnal kizárták a csapatból. Jennifer Harrist például szexualitása miatt rúgta ki a kosárcsapatból, aki emiatt beperelte. Ez a dokumentumfilm alaptörténete, a rendező ezen keresztül világít rá a sportban erőteljesen jelen levő homofóbiára, és az azzal szembeni küzdelemre.
Freeheld (2007)
A történet Peter Solett által megfilmesített változatáról írtunk már korábban, ám kevesen tudják, hogy dokumentumfilm is készült Laurel Hester és Stacie Andree harcáról. A 25 éven át detektívként dolgozó Laurelnél halálos kimenetelű rákot diagnosztizáltak, ezért kérvényezte élettársának az anyagi biztonságot nyújtó életjáradékot. Ez a jog minden rendőr özvegyét megilleti, ám a bizottság tőlük megtagadta, mivel nem heteroszexuális kapcsolatban éltek. Az eset nagy nyilvánosságot kapott, LMBTQ+ aktivista csoportok több tüntetést is szerveztek, még a nem elfogadó rendőrkollégák is kiálltak a pár mellett. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy végül a bizottság Laurel és Stacie javára döntött, és habár a történet szomorú, mégis hatalmas előrelépést jelentett a házassági egyenlőség felé.
