Áprilisban Szófiában járt a qLit csapata az Európai Leszbikus Konferenciára menet. A bolgár fővárosban nagy szerencsénkre megismerkedtünk Mirával, aki körbevezetett minket a városban, megmutatva a rejtett zugait és életünk egyik legjobb Barbecue élményét is neki köszönhetjük. Bár a steaket nem tudjuk veletek megosztani, Mira történeteit Szófiáról és a bolgár LMBTQ+ közösségről igen.
Szia, Mira! Mutatkozz be, kérlek, a qLit olvasóinak!
Sziasztok! Miroslava a nevem, 30 éves vagyok. Bulgáriában születtem és nevelkedtem, jelenleg a fővárosban, Szófiában élek. A legfőbb hobbim a sportolás, ami azt illeti, régen röplabda játékos voltam. Érdekel a holisztikus coaching és tréning, az olvasás és a biohackelés is. Az utóbbihoz annyit, hogy egy nagy számítástechnikai cégnél dolgozom, innen jött ez az érdeklődés. Emellett önkéntes LMBTQ+ aktivista is vagyok a Bilitis Alapítványnál, ahol aktivizmusunk legfőbb eszköze a sport.
Mesélj kicsit a bulgáriai LMBTQ+ közösségről, kérlek!
Sok még a tennivaló, ami a bolgár LMBTQ+ jogokat illeti. Elsősorban a társadalmi egyenlőségért kell harcolnunk, mert a homofóbia látható és tapintható az országban. A szófiai Pride-ra, vagyis amikor leginkább láthatóak vagyunk, mint LMBTQ+ emberek, a bolgár társadalom még mindig felháborodással reagál. A legtipikusabb frázisok, amiket ekkortájt hallani: „nekem nincs bajom a melegekkel, csak ne dörgöljék az arcomba a szexualitásukat!” vagy „heteroszexuális felvonulás sincs, nemde?”
Ismerős sajnos…
Igen, sejtem. Fontos célunk tehát, hogy a többségi társdalom előtt láthatóvá váljunk, de az is, hogy magán az LMBTQ+ közösségen belül erősítsük az egységet és az összetartást, vagyis közösséget építsünk. Jelenleg az olyan nyugati mérföldkövek, mint a házasság vagy az örökbefogadás, túl távoli célkitűzések Bulgária számára.
És mi a helyet Szófiában? Az alatt a pár nap alatt, amit nálatok töltöttünk, biztonságban éreztük magunkat a nyilvános terekben.
Szófia valóban némileg jobb környezet, mint Bulgária többi része, de a homofóbia itt is jelen van. Ami a munkahelyeket illeti, ritka a nyílt diszkrimináció, de azt kell mondanom, könnyen elveszítheti valaki az állását, ha előbújik – még akkor is, ha általában az elbocsátás magyarázata más.
De nem akarok csak negatív dolgokat mondani: igenis van fejlődés. Egyre több lehetőség nyílik a szófiai LMBTQ+ közösség előtt, akár a közösségépítésre, akár a szórakozásra. Ami azt illeti, a városban négy szervezet működik, amely lelkiismeretesen és keményen dolgozik azért, hogy javuljon a helyzet. Mert, lássuk be, még nem tartunk ott, hogy „szabadon csókolózhassunk az utcán”.
És konkrétan milyen a helyzete a leszbikusoknak Szófiában? Van közösségi élet?
Büszkén mondhatom, hogy szemben a nyugati tendenciákkal, Szófiában van leszbikus bár, ami nemcsak hogy évek óta működik, hanem egy nagyon kedvelt és frekventált hely is ráadásul. Ezen kívül persze van még pár meleg-barát hely is, oda is szoktunk járni. Illetve üzemel egy meleg nightclub is, de ez inkább a férfiakat célozza meg, nem annyira a nőket.
A legnagyobb esemény pedig minden kétséget kizáróan a szófiai Pride, ami nemcsak egy felvonulásból áll, hanem számtalan program és esemény előzi meg a vonulást: vannak például meleg bulik, amiket az aktív LMBTQ+ szervezetek csinálnak évről évre. Emellett persze az év további részeiben is szerveznek különböző programokat, amelyek bár jelentősen eltérhetnek egymástól tematikájukban, a cél közös: a láthatóság növelése, ezáltal az egyenlőség.
Végezetül, te is megkapod a szokásos kérdést: megosztanál-e velünk egy vicces, inspiráló vagy szimplán csak emlékezetes coming-out sztorit?
Hát persze! Emlékszem, középiskolás voltam, amikor elmondtam a legjobb barátnőmnek, hogy leszbikus vagyok. Nagyon izgultam, mert egy kis faluban éltünk és ez már vagy 15 éve volt, tehát képzelhetitek, mennyire zárt közösség volt a mienk. Ennek ellenére ő csak ennyit mondott: „tudom! Csak azt nem értem, hogy miért nem nekem udvarolsz.”
