Az első lépés mindig a felismerés és önmagunk elfogadása, és aztán jöhet a coming out. Dórinak 31 éves korában jött el a megfelelő pillanat. Olvassátok ma az ő történetét!
Már tízéves korom óta tudom, hogy a lányokhoz is vonzódom. Emlékszem, tizenkét éves lehettem, amikor az általános iskolában beleszerettem az iskola gazdasági igazgatójába. Mindig az idősebb lányok érdekeltek, ő meg már érett nő volt. Sosem felejtem el, mikor bementem az irodájába és nézett és mosolygott, úgy éreztem, mindenem elzsibbad, bizsereg, a szívem kiugrik, izzadok. Nem tudom leírni azt az érzést. Utána napokig, hetekig csodáltam, szerelmes voltam. Volt pár fiú, aki tetszett, akikbe bele is szerettem, jártam egy-kettővel, de rájöttem, hogy a nők vonzanak igazán. Akárhányszor nők közelében voltam, zavarba jöttem, féltem, nehogy észrevegyék, hogy másképp nézek rájuk. Úgy, ahogy általában egy férfi szokott nézni egy nőre.
Telt-múlt az idő, huszonéves lehettem, amikor elárultam anyuéknak és ikertesómnak, hogy mindkét nemhez vonzódom. Először azt kérdezték, hogy biztos-e? Tudom, hogy milyen lánnyal lenni? Én sírtam, szégyelltem magam, de tudtam, hogy nagyon sok lelki sebem keletkezett az elfojtásból, a megfelelni akarástól. Anyuék biztosítottak arról, hogy ők mindenképpen szeretnek, hiszen a lényeg, hogy boldog legyek, csak biztos legyek abban, mit is érzek igazán. Életemben először nővel csak futólag voltam, mert neki volt párja, de az az ölelés, csók, amit egy nő adhat, semmihez sem fogható.
Most, 31 évesen coming outoltam mindenkinek és eljutottam odáig, hogy csak az számít, hogy én boldog legyek.
Nem szabad rejtőzködve élni, mert megbetegít. Én úgy érzem, nővel akarom leélni az életem. A női gyengédség, finomság, a női szépség magával ragad. Szerelmes vagyok A NŐ-be.
Merj te is kitörni a csendből! Az légy, aki vagy!
Ambrus Dóri
