Íme új cikksorozatunk, amellyel célunk, hogy bemutassuk nektek, mennyi szervezet létezik Európa-szerte, amelynek küldetése a leszbikus* közösség szolgálata. Abban bízunk, hogy ezekkel a cikkekkel közelebb hozhatjuk egymáshoz, és egyesíthetjük ezeket a fontos erőfeszítéseket. Jelen cikkünk főszereplője Antonija és szervezete, a LORI a szomszédos Horvátországból. Fogadjátok szeretettel!
Szia, Antonija! Kérlek mondj egy pár szót magadról!
A nevem Antonija Stojanović, és több mint egy évtizede, 2012 óta vagyok a LORI tagja. Két programunknak vagyok a koordinátora: az egyik az LMBTQ+ emberek és a nők elleni diszkriminációra fókuszál, főként az LMBTQ+ és női jogok monitorozásával, azok terjesztésével és oktatási tevékenységekkel. A másik program pedig az úgynevezett Queer és feminista kulturális központ, melynek célja, hogy biztonságos teret biztosítson alkotóknak.
Mi inspirált arra, hogy a LORI-nál dolgozz és önkénteskedj?
Amint beléptem a LORI-ba 2012-ben, rögtön elvarázsolt a melegség és a szolidaritás, ami belengte a helyet. Vagyis, a mély törődés ragadott meg, amit ez a kicsi, de erős csapat tanúsított a közösség iránt. Nem szűnő lelkesedéssel építettek fel egy biztonságos és befogadó teret, ahol minden queer ember otthon érezhette magát. Így hát azonnal fejest ugrottam az önkénteskedésbe, először közösségi programok szervezésével, főleg diákok és fiatalok számára. Az idők során aztán kibővült a feladataim köre, mert a LORI töretlenül támogatja, hogy fejlődjek, kísérletezzek, kiteljesítsem magam.
Nagyon inspirálónak hangzik! Mesélsz nekünk kicsit a LORI történetéről?
A LORI-t 2000-ben alapították Horvátország első hivatalos leszbikus szervezeteként. Alapítóanyáink szándékosan – politikai állásfoglalásként – használták a „leszbikus” szót, jóllehet a kezdetek óta tágabban értelmezzük célközönségünket, a queer embereket. Abban az időben a „leszbikus” kifejezést leginkább pornográf vagy ponyvairodalmi kontextusban használták az emberek Horvátország-szerte, ezért alapítóink fontosnak érezték, hogy átkeretezzék és pozitív tartalommal ruházzák fel a fogalmat, így is elősegítve a közösség elfogadását.
A kezdetek óta kettős célkitűzései vannak a szervezetnek. Egyrészt az LMBTQ+ emberek támogatása ingyenes lelkisegélyszolgálattal, jogi segítségnyújtással és hasonló praktikus szolgáltatásokkal. Másrészt pedig megnyerni a többségi társadalmat, figyelemfelkeltő kampányokkal, akciókkal és képzésekkel, hogy növekedjen a leszbikus és queer emberek társadalmi elfogadottsága Horvátországban
És a LORI csapata? Mesélj magatokról egy kicsit!
Egy kicsi, de eltökélt csapatot képzeljetek el: négy alkalmazottat, valamint jópár régi-új önkéntest és barátot. Vannak közöttünk terapeuták, jogi szakértők és ifjúsági és közösségi programokban jártas kollégák. A motivációnk alapja, hogy hasonló értékeket vallunk: az elfogadás, a szolidaritás, az együttlét és az azonos társadalmi esélyek biztosítása mindannyiunk számára központiak.
Civil szervezetek számára nagy kérdés a fenntarthatóság. Ti hogyan tartjátok a LORI-t életben?
Főként projekt-alapon működünk, és mint ilyen, EU-s pályázatokra szorulunk, hisz hazai támogatást nem remélhetünk. Horvátországban erős az intézményi homofóbia, és ebből egyenesen következik, hogy szinte egyáltalán nincsenek olyan állami pályázatok vagy egyéb támogatási infrastruktúrák, amikre jogosultak lehetnénk. De hozzá kell tennem, a létező EU-s programok is annyira sok adminisztrációt vonnak maguk után a közbenjáró (kormányzati) ügynökségek miatt, hogy a gyakran használt, „adminisztratív erőszak” terminust mi is helytállónak érezzük a helyzet leírására. Éppen ezért be kell vallanom, állandó küzdelem a szervezet életben tartása és az olyan ingyenes szolgáltatásaink fenntartása, amelyek LMBTQ+ emberek számára elengedhetetlenek.
Végezetül, mit üzennél a magyar leszbikus* közösségnek?
Azt, hogy nem vagytok egyedül, és az, hogy láthatóak, erősek és kitartóak vagytok, számít! A világon sok leszbikus* számára inspirálóak vagytok, és talán sosem fogjátok megtudni, mennyiünk életére voltatok pozitív hatással. Az identitásotokhoz és élményeitekhez jogotok van; hallassátok a hangotokat! Továbbra is próbáljátok támogatni egymást, ne adjátok fel a törődő közösségeiteket és maradjatok büszkék magatokra! Veletek vagyunk.
