Pénztárca? Megvan. Útlevél? Megvan. Telefon? Megvan. A nyári hónapok sokak számára az utazást jelentik. Így augusztus végén keserédes visszatekintetni, hogy milyen jó volt, de kár, hogy vége. De ne aggódjatok: tartogattunk nektek még egy utolsó, nyár végi utat, egészen az USA-ba! Ismerkedjetek meg egy leszbikus szivárványcsaláddal!
Ami és a felesége, Nicole Kansas City-ból (Missouriból) származnak, de az utóbbi években San Joséban (Kaliforniában) élnek a most már 2 éves lányukkal, June-nal. Ebben az interjúban arról beszélgettünk Amivel, hogy milyen volt gyereket vállalni leszbikus párként az USA-ban, nemcsak Kaliforniára fókuszálva.
Mindig akartatok gyereket?
Nem, mindketten hezitáltunk jó ideig. Nicole mindig gyerekekkel dolgozott, például oviban, aztán nővérként, szóval számára nagyon természetes közeg gyerekek között lenni. Nekem nem volt túl sok tapasztalatom, de a szülőséget szórakoztatónak és felemelőnek gondoltam. Így, amikor mi is abba az életszakaszba értünk, amikor az ember tipikusan eldöntik, gyereket vállalnak-e, vagy inkább utazgatanak és egyéb kalandba fognak-e, mi a gyerekvállalás mellett tettük le a voksunkat.
Leszbikus párként milyen lehetőségeitek voltak erre?
Kaliforniában minden olyan lehetőség nyitva állt előttünk, amiben két nő gondolkozhat családalapításkor: mesterséges megtermékenyítés klinikán vagy otthon, lombik, béranyaság vagy örökbefogadás. Spermát akár spermabankból, akár ismerőstől lehet szerezni.
Végül melyik módszert választottátok és miért pont azt?
A spermához egy spermabankot választottunk, a megtermékenyítéshez pedig a klinikai környezetet. Ami a konkrét módszert illeti, a kölcsönös IVF tűnt számunkra a legmegfelelőbbnek, vagyis tőlem vették le petesejteket az embriókhoz, és a megtermékenyített petesejteket a feleségembe ültették be és ő hordta ki a terhességet. Azért preferáltuk ezt a módszert, mert így mindkét anya részt tudott venni a megtermékenyítés fizikai részében, mind az “örömében”, mind a “munkában”. Nicole mindig is szeretett volna szülni, úgyhogy ez megkönnyítette a döntést. Egyikőnk munkájához kötött egészsegbiztosítás sem fedezett megtermékenyítési eljárást, így az egészet saját zsebből álltuk. Ezért jobbnak gondoltuk, hogy az IVF-et válasszuk, mert annak jobbak a százalékai, mint a méhen belüli megtermékenyítésnek. Van pár LMBTQ ismerősünk, akiknek volt olyan egészségügyi biztosítása, ami fedezte a megtermékenyítés bizonyos lépéseit, ami nagyon szuper.
Tudnál még egy kicsit részletesebben mesélni a folyamatról?
Egy évbe telt, hogy Nicole teherbe essen azután, hogy először elmentünk a termékenységi klinikára. Tavasszal levettek petesejtet, amikből szerencsére több egészséges embrió keletkezett. Két ciklus kellett ahhoz, hogy a terhesség kialakuljon, vagyis ez több hónapba telt. Mivel a saját zsebünkből fizettük a beavatkozást, minket terhelt a petesejt-leszívás és minden egyes embrióbeültetési ciklus, ami így kb. 40.000 dollár (13,5 millió forint) volt.
Milyen jogaitok vannak mint szülők? Ugyanaz neked is és a szülőanyának? A spermadonornak vannak jogai?
Azt mondták nekünk, hogy mivel a kölcsönös lombikbébi programot választottuk, és a szülőanya genetikailag nem rokon a babával, mindkettőnknek örökbe kell fogadnia a babát. Az örökbefogadás segített bebiztosítani, hogy mindkettőnk szülői jogai érvényesüljenek, ha egy másik – konzervatívabb – államba utazunk. Találtunk egy ügyvédet, aki LMBTQ emberekkel foglalkozik, és mindketten örökbe fogadtuk a babát a születése utáni néhány hónappal. Mindketten szerepelünk tehát a születési anyakönyvi kivonatban is, ami azt jelenti, hogy szülőként a jogaink nagyon szilárdak, és egyenlő jogokkal rendelkezünk. A spermadonornak nincsenek jogai.
Milyen élmény szivárványcsaládnak lenni a közösségben, ahol éltek?
Nagyon hálásak vagyunk, hogy a San Francisco-öböl környékén élhetünk, mert ez egy nagyon sokszínű és LMBTQ-barát hely. Az embereknek általában szemük sem rebben, amikor meglátják a családunkat, és általában gyorsan felfogják, hogy kétanyás család vagyunk. Nem zavarja őket; általában tisztelettudóak és kedvesek. A feleségem és én is dolgozunk, ahol nyíltan beszélünk a családunkról, és eddig semmi problémánk esett ebből. Szabadon lehetünk önmagunk. Van egy nagy baráti közösség is körülöttünk, akik szintén szivárványcsaládok, és örülünk, hogy a lányunk úgy nő fel, hogy ezt normálisnak látja, és nem ő lesz az egyetlen gyerek két anyával. Az az igazság, hogy több szivárványcsaládot ismerünk, mint heteroszexuális családot, és imádjuk, hogy ez egy pozitív megélés lehet, mert egy nyitott és elfogadó helyen élünk.
Korábban említetted, hogy mindketten Kansas City-ből, az USA közepéről származtok. Milyen érzés volt Kaliforniába költözni? A költözésnek volt hatása arra, hogy gyereket vállaltatok?
Igen, a lakóhelyünk mindenképpen hatással volt arra, hogy gyerekünk lett. Teljesen tiszta számunkra, hogy nem térnénk vissza Kansas Citybe vagy bármelyik konzervatív államba most, hogy gyermekünk van, mert ott nem lenne megfelelő védelem a családunk számára. Az az igazság, hogy azért fogadtuk örökbe a lányunkat, mert azt mondták nekünk, hogy nem feltétlenül kell, ha csak Kaliforniában maradunk, de ha olyan államokba is mennénk, amelyek diszkriminatívabbak az LMBTQ emberekkel szemben – még ha csak látogatóba is –, a szülői jogaink veszélybe kerülhetnének. Az Egyesült Államok egyre inkább afelé halad, hogy az egyes államok eltérő törvényekkel és normákkal rendelkezzenek ezekben a dolgokban, ezért minden eddiginél fontosabb, hogy egy LMBTQ-barát államban éljünk, mert az egész országban kötelező érvényű jogvédelem már nagyon gyenge. Nem szeretnénk olyan államban élni, ahol tudjuk, hogy a családunkat nem tekintik egyenlőnek a törvény előtt, és ahol egyszerűen több olyan ember él, aki ítélkezne vagy tiszteletlenül bánna a családunkkal vagy a lányunkkal. Még mindig aggódunk amiatt, hogy mások hogyan bánhatnak vele azért, mert két anyja van, de sokkal jobban aggódnánk emiatt, ha egy konzervatív környéken élnénk. Nagy megkönnyebbülés, hogy már olyan helyen élhetünk, ahol a közösség többsége és az állam törvényei egyenlően bánnak a családunkkal.
Köszönjük Aminek és Nicole-nak, hogy megosztották élményeiket arról, hogy hogyan váltak szivárványcsaláddá. A történetük rámutat arra, hogy az USA nem egyenlő Kaliforniával, még ha Hollywood miatt úgy is tűnik, és az amerikai LMBTQ emberek is kihívásokkal küzdenek. Ha viszont megtalálja az ember a megfelelő közösséget, lehetséges szivárványszülővé válni!
Ez a cikk része egy új sorozatunknak, melyet a korábbi, A szomszéd fűje mindig zöldebb? című sorozatunk inspirált. Ha lemaradtatok az előző cikkről, itt olvashatjátok.
