Idén februárban, még mielőtt az egész világ karanténba vonult, sikerült megvalósítani egy dédelgetett álmomat, eljutottam New Orleans-be. A város megismeréséhez sikerült megtalálnom a legmegfelelőbb idegenvezetőt, egy helyi drag queent, aki a mainstream, könnyen wikipediázható tények helyett szexmunkások és queer emberek történeteit mutatta be. Így találkoztam először Miss Dixie nevével, aki New Orleans egyik legismertebb leszbikus alakja volt, története pedig annyira érdekes, hogy muszáj volt többet megtudnom róla.
A mindenki által csak Miss Dixie-ként ismert Yvonne Fasnacht több olyan területen is sikeres volt, ami a 30-as 40-es években nőként szinte lehetetlennek számított: amellett, hogy zenészként ismerték, még egy nyüzsgő bárt is üzemeltetett. Szaxofonosként arról híresült el, hogy csak nőkből álló együttesekben játszott, a húgával, Irmával együtt működtetett bárját - ahol mindenkit szívesen láttak - pedig főleg LMBT vendégek látogatták. Miss Dixie a 30-as évektől egészen haláláig tisztelt és szeretett alakja volt New Orleans-nek olyan időkben is, amikor ilyen klienskör kiszolgálása illegálisnak számított.
A Dixie’s Bar of Music nem eldugott bár volt, hanem az előkelő Francia negyed közepén, a Bourbon streeten működött egészen a 60-as évek közepéig. Hírességek és politikusok is gyakran látogatták, például Truman Capote, Tennessee Williams és Rock Hudson.
Ezekben az időkben tilos volt meleg és leszbikus vendégeket kiszolgálni, valamint mindenkinek a születési nemének megfelelően kellett öltöznie. A szabályok betartását rendőrségi razziákkal biztosították, és mindenkit letartóztattak, aki azonos nemű partnerrel táncolt vagy nem a születési nemének megfelelő ruhákat viselt. Miss Dixie rengeteg fontos embert ismert a városban, többek között befolyásos rendőröket is, ezért sok esetben előre tudták, mikor várható egy rajtaütés. Ilyenkor vagy ő vagy Irma a pulton lévő csengő megrázásával jelezte a táncoló tömegnek, hogy rendezzék magukat férfi-női párokba és szükség szerint gyorsan cseréljenek ruhát. Néha előfordult, hogy a rajtaütés tényleg váratlan volt, és szemérmetlenség vádjával letartóztatták a vendégeket. Ilyenkor Miss Dixie gondoskodott róla, hogy senki se maradjon rács mögött és a kasszában lévő pénzből fizette ki az óvadékot.
A bár a Mardi Gras, a New Orleans-ben a karneválszezon ideje alatt megrendezett parádék és ünnepségek kapcsán is fontos szerepet játszott. Itt ismerték meg egymást azok a tehetősebb férfiak, akik később megalapították a Yugát, a legelső olyan krewe-t, aminek csak meleg tagjai voltak. A krewe-k olyan csoportok, akik nem csak felvonulást szerveznek, hanem bálokat is, a Yuga báljait pedig Miss Dixie törzsvendégei is előszeretettel látogatták. A 60-as években egy alkalommal a krewe egy iskola épületébe szervezte a bált, amit próbáltak legénybúcsúnak álcázni, sajnos sikertelenül. A rendőrség kutyákkal együtt vette körül az épületet, és még az ablakokon keresztül a közeli erdőbe szökő bálozókat is nagy számban buktatta le a flitteres ruhákon megcsillanó elemlámpák fénye. Szerencsére pár résztvevőnek sikerült elszökni, így a letartóztatások híre gyorsan terjedt, és Miss Dixie-t is értesítették az eseményekről. Nem volt rest az éjszaka közepén ügyvédet szerezni, és az óvadékot ismét a saját zsebéből fizette ki. Sajnos azt még ő sem tudta megakadályozni, hogy a nevek nyilvánosságra kerüljenek, aminek következtében sokan elvesztették az állásukat vagy kerültek börtönbe.
A bár bezárása után Miss Dixie és Irma egy belvárosi lakásba költöztek, ahol folytatták extravagáns életstílusukat, és továbbra is a társasági élet középpontjai voltak. Miss Dixie 2011-ben hunyt el 101 évesen.
