Évek óta figyelem, ahogy egyre több ismerősöm, barátom költözik el az országból, és évek óta kapom meg újra és újra a kérdést: te miért nem költözöl el? Általánosságban az egész generációmra igaz, hogy külföldön nagyobb esélyekkel indul egy jobb életért: jobb fizu, jobb oktatás, jobb egészségügy - de ez kiemelten igaz az LMBTQ+ közösség tagjaira. A mi esélyeink a teljesértékű életre még rosszabbak Magyarországon. Gondoljunk csak 2020 történéseire: a hírhedt 33-as paragrafus bevezetése, ami ellehetetlenítette a transzneműek nem és névváltoztatását, vagy az egyedülállók és az azonos nemű párok örökbefogadásának megnehezítése, és úgy általában a folyamatos melegellenes propaganda meghatározta a múlt évet.
A fenti kérdésre 10 éve mindig ugyanazt a két dolgot válaszolom: nem megyek, mert meg akarom mutatni, hogy itthon is meg lehet csinálni - élhetsz nyíltan, lehet gyereked, családod, teljes életed melegként is; és nem megyek, mert nekem viszonylag jó dolgom van, ezért inkább a lehető legtöbbet szeretném kihozni az itthoni helyzetből, és javítani próbálok, amin tudok.
Sajnos ezek a válaszok kezdik érvényüket veszíteni. Bevallom, 2020 során kicsit megroppant bennem valami. Kezdek elkeseredni, ahogy látom, hogyan kell küzdenünk azért, hogy gyerekünk lehessen és méltósággal nevelhessük, miközben a hetero házaspároknak ömlik az állami támogatás, a kedvezmények. Elkeserít az is, hogy kormányzati kommunikáció szinten, nyíltan hangolják ellenünk az embereket. Ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy érdemes lehet maradni.
Azontúl, hogy - ahogy sokunknak, nekem is - itt van a családom, itt vannak a barátaim, itt építettem fel az életem, még nem halt meg bennem a remény. Ezt a cikket nem arra szánom, hogy hosszan elemezzem a helyzetet és elsüllyedjek a rossz kedvben. Inkább arról szeretnék írni, mit tehetünk azért, hogy jobban érezzük magunkat és főleg, mit tehetünk azért, hogy változzon a helyzet.
Egyrészt nézzük meg, a jelenlegi körülmények között hogyan érezhetjük magunkat jobban. Kulcsfontosságú olyan emberekkel körbevenni magunkat, akik megértenek minket, akiknek a közelsége örömöt hoz az életünkbe. Sajnos sokaknak nem adatik meg, hogy a családjuk az a közeg legyen, ami megadja a biztonságot, a megnyugvást és az érzelmi támogatást. Ha te olyan szerencsés vagy, hogy mindez az életed része, akkor neked meg is van a kiindulási pont.
A munkahely szintén nagyon fontos tényező, hiszen legtöbben napi 8 órát töltünk el a munkatársaink, a főnökünk közvetlen közelében (ha épp nem tombol egy vírus a világban), és ez nagyban meghatározza azt, hogyan érezzük magunkat a mindennapjainkban. A qLit nem egy HR portál, úgyhogy nem megyünk bele álláskeresési tanácsadásba, inkább arra szeretnénk felhívni a figyelmedet,ha van rá lehetőséged, próbálj meg olyan helyet találni, ahova nemcsak azért jársz be minden nap, mert szükséged van a fizetésedre, hanem közben jól is tudod magad érezni. Akár azért, mert érdekes, vagy kielégítő a munka, akár azért, mert a kollégáiddal jól kijössz, és kávészünetben jót tudtok beszélgetni.
Sokaknak a legfontosabb pont az életében a baráti kör. Felnőtt korban a barátkozás nem mindig könnyű (oké, gyerekkorban se), de fontos, hogy felépíts magadnak egy családot a barátokból is. Ebben próbálunk a qLittel mi is segíteni, de sok más szervezet is szervez programokat, ahol LMBTQ emberekkel találkozhatsz és barátkozhatsz. Most a vírus alatt sajnos ez is szünetel, de ne csüggedj, ez a helyzet nem tart örökké! Sőt, van valami, amit akár már a jelenlegi helyzetben is el lehet kezdeni: az önkénteskedés. Ez az egyik legjobb módja új barátok szerzésének. Ha kiválasztasz egy szervezetet, ami olyan ügyekkel foglalkozik, ami téged is érdekel (lehetnek ezek kutyák, folyótisztítás, LMBTQ ügyek, bármi), ott borítékolható, hogy olyan emberekkel fogsz találkozni, akiknek hasonló az érdeklődési körük, és a közös munka szuper módja az összekovácsolódásnak.
Mit tehetünk azért, hogy hosszabb távon is jobb legyen a helyzet?
Én mindenkit arra biztatok, hogy ne süppedjen bele abba a gondolatba, hogy ő úgysem tehet semmit - ez nem igaz. Tehetsz azért, hogy a közvetlen környezeted jobb legyen, és tehetsz azért is, hogy az országban változzon a helyzet.
Önkénteskedhetsz egy meleg vagy nőjogi szervezetnél (remélem, látjátok, hogy a qLittel is milyen sok embernek sikerült egy kis, vagy akár nagyobb változást csempészni az életébe), önkénteskedhetsz a kerületben, ahol laksz, hogy a saját lakókörnyezeted tedd jobbá, de simán jelentkezhetsz aktivistának az egyes pártokhoz is. A qLitnél nem szoktunk nyíltan politizálni, és most se fogjuk megmondani, melyik pártokhoz érdemes menni. A lényeg, hogy te is tehetsz a változásért, segítheted a munkát érdemben a 2022-es április választásokig - alig több, mint egy év van már csak hátra! Rengeteg emberre van szükség, kellenek az aktivisták. A 2019-es önkormányzati választásokon már egyszer megtapasztalhattuk, mekkora ereje van annak, hogy az aktivisták az utcára mentek - pultoztak, kopogtattak, szemetet szedtek, terjesztették a híreket az ismeretségi körükben, meggyőzték az anyukájukat és a barátnőiket, hogy menjenek el szavazni.
Ne becsüld alá ennek az erejét, és ne becsüld alá a saját erődet, jelentőségedet se.
A címben foglalt kérdésre válaszolva: nem mondom meg, hogy menj, vagy maradj. Csak azt szeretném újra hangsúlyozni, ne gondold, hogy nem tehetsz semmit az életminőséged javításáért. Melós lesz, de hidd el, az is baromi melós, ha egy idegen országban próbálsz magadnak új életet felépíteni. 2022 májusában pedig újra átbeszéljük a kérdést.
