Február az LMBT Történeti Hónap Magyarországon. Ennek keretein belül a qLit is visszatekint.
Mióta működik a szervezet?
Június 1-jén lesz 5 éve, hogy kijött az első cikkünk és ezzel belépett az online térbe a qLit. Egy évvel később elindítottuk az első élő programukat is, a pingpongot, majd szép sorban jött a többi is: a rapid randi, a kocsmakvíz, majd az impró. Hihetetlen, de már fél évtizede működünk, jóllehet ebből majdnem két év a covid volt, amikor sajnos jóval visszafogottabban tudtunk csak működni. Nem szerveztünk programokat, csak nyáron néhányat, de a szerkesztőség – a cikkek, s köztük az interjúink – továbbra is mentek, válság ide vagy oda.
Mióta létezik ez az interjú sorozat?
Az alapítás után két hónappal, 2017. augusztusban jött ki az első interjú, és azóta minden hónapban volt Szomszéd fűje.. cikk. Szóval, erre nagyon büszkék vagyunk, mert a magazinunk egy alappillére tulajdonképpen ez a már majdnem 50 számot megélt sorozat.
Mi volt a koncepció?
Az interjúsorozat célja az volt, hogy minél több történet hangot kapjon és minél színesebb – valósabb – benyomásunk lehessen a közösségünkről.
És mik a legfőbb tapasztalatok?
Hogy az LMBTQ emberek helyzete, vagy konkrétan a leszbikusoké jóval bonyolultabb, mint elsőre gondolnánk. Nem lehet azt állítani, hogy minden fű zöldebb, mint Magyarországon, vagyis hogy mindennél rosszabb Magyarországon élni. Még Európán belül sem igaz ez. Eleve nem is lehet általánosítani, hogy “Magyarországon”. Hatalmasak a különbségek vidék és város (pléne főváros) között, és ez minden egyes interjún átjött. Mindegy, Olaszországban élsz, Németországban vagy Grúziában, a fővárosi LMBTQ emberek helyzete sokkal kedvezőbb. Még Kínáról is azt olvashattuk, hogy Pekingben vannak “lehetőségek”, annak ellenére, hogy összességében az országról nincs túl rózsás képünk emberi jogi tekintetben. Ezzel szemben ott van az USA, amiről sokan azt hiszik, hogy egy LMBTQ-paradicsom, de több olyan cikkünk volt, ami arra mutatott rá, hogy az államtól, vagy épp a várostól függ, mi a valódi helyzet: volt, aki egyenesen Magyarországig menekült azért, hogy szabadon élhessen.
És van különbség a között, hogy általánosan az LMBTQ helyzetről beszélünk, vagy kifejezetten a leszbikusok tapasztalatairól?
Igen, nagyon is. Egyrészt a patriarchális rend még mindig globális valóság. Nem nagyon volt olyan interjúalany, aki arról számolt be, hogy több, vagy legalább ugyanannyi leszbikus bár lenne a városában, mint amennyi meleg bár. Sőt, az a tendencia, hogy nem nagyon van kifejezetten leszbikus bár, mert továbbra sem bizonyul fenntarthatónak. A nők keresete még mindig jelentősen elmarad a férfiakétól. A nők elleni erőszak is jelentős.
Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a társadalom megbocsátóbb a női egynemű kapcsolatok iránt, mint a férfiaké iránt. Ennek részben a pornó az oka, részben azok a társadalmi sztereotípiák, hogy az érintés és gyengédség “nőies”. Ha megölelem a barátnőm az utcán, az kevésbé “gyanús”, mint ha egy meleg pár tagjai lennénk.
Mi a helyzet a nem cisz-nőkkel?
A legtöbb interjúnkból kiderült, hogy a világ más részein is ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Éppen ezért, nem is tudunk sok olyan alanyt találni, aki vállalta volna a nevet, fényképet igényélő interjút.
Hogyan tovább?
Folytatjuk az interjúkat, folytatjuk a cikkeket, sőt tavasszal újraindulnak az élő programjaink is. És írjátok be a naptárba: június elején jön a nagy qLit 5 éves szülinapi buli!
