Emberként szeretünk címkéket aggatni magunkra, amikkel egyrészt távol tartunk, másrészt viszont magunkhoz csábítunk másokat. Szeretjük világosan és egyértelműen mások tudtára adni, hogy hol helyeztük el magunkat a társadalom szerteágazó, néhol kusza, és sokak számára érthetetlen térképén, ahol pl. a heteroszexualitás önmagában - ahogy az elmúlt évek történései alapján láthatjuk - csökkenő teret foglal el. Elkezdtünk előbújni féltett titkaink és hazugságaink biztonságosnak hitt menedékéből, és egyre többen mutatjuk meg, valójában kik is vagyunk.
A sok címkétől látod-e a papírt?
Emlékszem, mikor egyik kedves barátom még 18 éves koromban előbújt transzneműként, majd arról kezdett beszélni, hogy a skatulyák, amikbe zárjuk magunkat, mennyire károsak a társadalom számára, és igazából csak megnehezítik az elfogadást. E szerint az állítás szerint az, aki leszbikusnak, melegnek, transzneműnek, queernek, vagy akár emosnak, rockernek, hippinek, hipsternek, stb. vallja magát, valamilyen szinten elszigetelődik a társadalom azon részétől, ami ezeken az adott csoportokon kívül helyezkedik el.
Ehhez szorosan kapcsolódik az, hogy mi van címkéink másik oldalára írva, vagyis mi egy-egy skatulya, egy-egy címke definíciója? Honnan tudhatom, hogy az, ami vagyok, az az-e, amit a társadalom gondol azokról az emberekről, akiknek ugyanez a címke van a nyakukban? Honnan tudom, hogy én tényleg leszbikus vagyok? Honnan tudta vajon a barátom, hogy transznemű? Honnan tudhatom, hogy butch leszbikusként én magam nem vagyok-e transznemű? Hol vannak meghúzva a határok? Ha mondjuk lett volna tartós kapcsolatom férfiakkal, vagy akár csak alkalmi szexuális élményeim, attól még utalhatok magamra úgy, mint leszbikus? Hisz hány olyan történetet olvashatunk, mikor férfiak és nők egyaránt beszélnek arról, hogy ők soha, semmilyen élethelyzetben nem tapasztalták még meg a homoszexualitást, nem voltak együtt velük azonos nemű partnerrel, mégis homoszexuálisnak érzik magukat, akként definiálják identitásukat. Mások pedig nem egy, nem két velük azonos nemű partnerrel voltak, akár kapcsolatban is, mégis a heteroszexuális címkét akasztották a nyakukba.
Ebből a gondolatmenetből kiindulva: lehet-e valakinek több címkéje? Tudom-tudom, ott vannak a Jolly Jokerek, a biszexualitás, a queer, vagy a genderqueer kifejezések, amik sokféle variációt lefednek, viszont mi van pl. azokkal, akik transzneműként saját igazi, vagy ellenkező nemükhöz vonzódnak? Amíg egy FTM (female to male, vagyis női testből férfi testbe) férfi női testben él, addig igazából leszbikus, de amint azonosulni tud külsejével, és a társadalom is férfiként ismeri el, attól a pillanattól kezdve lesz csak hetero? Ha viszont ugynez a férfi a férfiakhoz vonzódik, akkor addig hetero amíg női testben él?
Emlékszem egy nagyon meghatározó mondatra egy sorozatból, amiben az egyik transznemű karakternek elkezdett egy meleg férfi udvarolni, és a barátnője erre válaszul egy kutatást hozott fel, amelyben arra a következtetésre jutottak, hogy szexuális irányultságunk nem a génjeinkből, sokkal inkább a lelkünkből, illetve születésünkkor determinált szexuális irányultságunkból adódik, és eszerint igazodik a nemünkhöz is, ezáltal azok a transznemű férfiak, akik nőként születtek, és a nőkhöz vonzódtak, férfiként is homoszexuális viselkedésformát fognak követni, vagy akár azok a heteroszexuális transzneműek, akik átesnek a nemi jellegeket megerősítő beavatkozásokon, továbbra is heteroszexuális viselkedésformát fognak követni, így elkezdenek a saját születési nemükkel megegyező nemhez vonzódni. Sajnos nem sikerült az említett kutatás bármilyen eredményét elemző cikkre bukkanom, és ebben az írásban nem is szeretnék mélyebbre menni a genderelmélet fejtegetésébe.
Szeretném viszont elmagyarázni, hogy nekem mit jelent saját identitásom. Mi a válasz arra a kérdésre, hogy:
Honnan tudhatod, hogy leszbikus vagy?
Tudod, és kész. Nincs egyértelmű szabálykönyv, nincsenek követni való utasítások. Ez egy érzés. Egy belső hang, vagy egy különös állapot, amibe kerülsz (írhatnám, hogy más állapot, de azt már lefoglalták a terhes nők).
Úgy írnám le a leszbikusságomat, mint egy szobát. Az a szoba ott volt születésemtől fogva, csak még nem tudtam kinyitni az ajtaját. Éreztem, hogy van egy hely a lelkemben, amihez nem férek hozzá, így rossz érzés volt bennem, nyomasztott, terhes volt számomra, mindemellett minden, amit tettem annak érdekében, hogy felfedezzem saját magamat, döcögős volt, nehéz és sokszor érthetetlen. Mikor viszont kinyílt a „szobám” (aminek kulcsához véletlenül jutottam hozzá), szépen lassan minden a helyére került.
Emlékszem, mikor még mindent bepakoltam ebbe a szobába, aztán rázártam az ajtót, hogy senki ne juthasson be. Később a barátaimat beengedtem, aztán Édesanyám is belopózott (bár őt akaratom ellenére engedtem be, véletlenül nyitva hagytam az ajtót – viszont örülök, hogy így történt), és egy idő után már nem is kellett bezárnom azt az ajtót, a szoba önálló életre kelt, hozzáépült lelkem, életem többi szobájához, már nem alkotott különálló egységet.
Leszbikusságom szobájának némely sarkában rend van (pl. párkapcsolat, jövőkép), más sarkokban káosz (gender fluidity, saját magam elhelyezése a gender-identitás skálán), viszont a szobában található dolgok sem statikusak. Állandóan változnak, változtatják helyüket, sőt, idővel néha értelmüket is. Bejönnek emberek, leraknak dolgokat, vagy ők maguk ülnek be kicsit a szobámba, aztán idővel távoznak. Van, hogy ott felejtenek ezt-azt, vagy épp ellopnak, elkérnek onnan értékes-értéktelen érzéseket, élményeket, emlékeket, eszméket.
Mindenkinek más a szobája. Van, akinek – hozzám hasonlóan – már nincs is rajta ajtó, mások még csak belestek az ajtón, bemenni még nem mertek, és olyanok is vannak akik soha ki sem nyitják.
Hogy honnan tudom mindezek után, hogy leszbikus vagyok? A válasz nagyon egyszerű, és úgy gondolom kézenfekvő is: mióta lelkem leszbikus szobája nyitva van, és én beleköltözhettem, érzem úgy, hogy hazaértem, hogy otthon vagyok. És ezt anélkül érzem, hogy egy előre berendezett szobába érkeztem volna, vagy, hogy a szobámat bizonyos standardok alapján kellett volna előírásszerűen berendeznem adott dolgokkal.
