Nőgyógyászhoz senki sem vígan és dalolva jár. Általában szükséges rosszként éljük meg mi nők ezeket intim vizsgálatokat, még akkor is, ha igazából semmi okunk nincs rá. Ráadásul ez a furcsa szorongás a rendelőben a leszbikus és biszexuális nők esetében még erősebb lehet, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy az orvos miként viszonyul hozzánk, nem heteroszexuális emberekhez. A qLit utánajárt, mi a helyzet a magyarországi szakrendeléseken.
Cikkünkhöz 6 leszbikus és 1 biszexuális nőt kérdeztünk tapasztalataikról, akik állami rendelőintézetben és magánrendelésen is egyaránt jártak.
Feltételezett heteroszexualitás
“Életemben először azért jártam a [nőgyógyász] orvosnőnél, mert valamilyen fertőzést kaptam. Az első kérdése az volt, hogy használok-e óvszert a párommal” – nyilatkozta Sára hozzátéve, hogy a doktor nyilvánvalóan férfi kondomra gondolt. Egy másik interjúalany pedig a következőt mesélte: “Megkérdezte, hogy folytatok-e szexuális életet. Megmondtam, hogy rendszeresen. Erre csodálkozó szemekkel közölte: sokkal jobban megérné nekem spirált vagy tablettát használni védekezésre, mert feltételezte, hogy akkor biztosan gumival oldom meg a dolgot. Kissé halkan rávágtam, hogy nekem nem kell egyik sem, mert barátnőm van” – osztotta meg élményeit Martina.
A 7 válaszadó közül 6-an nyilatkozták egyöntetűen, hogy orvosaik fejében meg sem fordult először, hogy a páciensük leszbikus is lehet. Ez Budapesten talán különösen meglepő, mert itt hagyományosan nagyobb arányban képviseltetik magukat az LMBTQ-emberek, hisz gyakori a vidékiek fővárosba vándorlása a meg nem értés elől.
Olyan is akadt, akinek a kezelője nem akarta elhinni, hogy a leszbikusság “tartós állapot”. Amikor közölte a tényt, hogy nőkkel folytat nemi életet, az orvos némi tétovázás után hozzátette:
ha majd meggondolja magát és gyereket akar, jöjjön vissza hozzám családtervezésről beszélgetni
– Kata szerint utalva ezzel arra, hogy egyrészt a szexualitás választás kérdése, másrészt pedig bele sem gondolt abba, egy nőnek a másik nemmel való szexuális érintkezés nélkül is lehet gyermeke. “Azért volt már férfival?”– ehhez hasonló kérdésekről 4-en is beszéltek, függetlenül az gyerekvállalással kapcsolatos kérdésektől. Pannit pedig, aki fertőzéses panaszokkal fordult segítségért, habozás nélkül megkérte a doktor, hogy párja péniszét is kezeljék mindenképp gyógyszeres krémmel.
Jófejségtől a homofóbiáig
A válaszokban mindenhol megjelent az orvosi homofóbiától való félelem, és az ebből következő dilemma: coming outoljak-e előtte vagy sem? Az Angliában 5 évet élt biszexuális Erika szerint vele nem fordult elő, hogy egy nőgyógyász megjegyzést tett volna a szexualitására; akinél kiderült, mindenki profin kezelte az ügyet. Bár az esetek többségében meg sem mondta, hogy lányokkal is szexszel, mert olykor férfi partnerei is akadtak. “Hasonlóképp teszem itthon is, nekem legalább van takaróm”– vallotta be.
A többi, leszbikus interjúalany is csak akkor beszélt szexuális orientációjáról nőgyógyászának, ha valamilyen betegség vagy a fogamzásgátlás kérdése kapcsán elengedhetetlenné vált. “A fiúk elől elfutunk?” – kérdezte Enikőtől 50 év körüli férfi doktora, amikor a fogamzásgátló felírását elutasította. Enikő igennel válaszolt, rábízva az orvosra, hogy ebből mit ért ki. Elmondása alapján csak akkor szokott előbújni az egészségügyi dolgozóknak, beleértve a háziorvosát is, ha az adott ügy szempontjából jelentősége van. Nem ő volt az egyetlen, aki erről beszélt.
A megkérdezettek közül csak Réka jelzett nyílt homofóbiát. “Amikor kiderült [hogy leszbikus vagyok], beszólt nekem egy nagyot a doki. Azt mondta, döntsem el, most fiú vagyok-e vagy lány. Úgyhogy elküldtem melegebb éghajlatra…” – mesélte a lány egy budapesti állami rendelésen történteket.
Ezzel szemben a multinál dolgozó Panni egy kedvesen vicces sztoriról számolt be céges orvosáról. “Amikor a kérdésre, hogyan védekezünk a párommal, pironkodva mondtam neki, hogy igazából sehogy, viszont én csak lányokkal szexelek, közölte:
Jól van, Pannika, értem én, hogy leszbikus vagy, de azért mégis bedugsz oda valamit néha, nem?
– mindez egy nőgyógyászati probléma megvitatása során jött elő. Ezután Panni tanácsokat kapott többek között arra nézve is, hogyan tisztítsa megfelelően szexuális segédeszközeit. Ekkor következett a poén: megszólalt az orvosnő telefonja, a férje hívta valamilyen apró-csepró ügyben. Miután letette, sóhajtással kísérve kijelentette: “Na, ilyenkor nagyon irigylem a leszbikusokat…”
A külső a lényeg
A 7 interjúalany közül 1 számolt be erős homofób reakcióról: a saját magát buccsként leíró Réka. A többiek hagyományosan feminin, vagy legalábbis nem kimondottan fiúsan kinézőek, talán emiatt sem érte őket komolyabb kellemetlenség. Nem mellesleg Réka volt az egyetlen, akiről soha nem is feltételezték a heteroszexualitást. A lipstick, azaz nőies leszbikusként azonosuló Dalma vizsgálata során kimondottan meglepődött az orvos és az asszisztense is, amikor kiderült, hogy “a sok smink alatt egy leszbika rejlik” – közölte.
Magukra hagyott orvosok
Egy-egy nőgyógyászati vizsgálat során a betegek fizikailag és lelkileg is kiszolgáltatottak, de az orvosoknak sem könnyű. Kiemelten fontos lenne, hogy a 21. században hazánkban is tanítsák az orvoshallgatóknak a többségtől eltérő szexuális orientációjú és nemi identitású betegekkel való kommunikációt.
A qLitnek sikerült megszereznie a SOTE orvosjelöltjeinek szóló etikai kurzus jegyzeteit, amelyben mindössze utalásszerűen jelenik meg a heteroszexuálistól elértő orientáció, de egyetlen szóval sem említik az LMBT-embereket.
A “Kommunikáció a szexuális problémákról” című fejezetben a tárgyat oktató professzor kiemeli, hogy a szex zavartalanságához az orientációnak, a nemi identitásnak és a nemi szerepnek az egészséges kiélése elkerülhetetlen. Továbbá a Világegészségügyi Szervezet definícióját idézi a szexuális egészség fogalmi meghatározásához, “amelynek alapja [a lelki harmónián túl] az egészséges szervezet, az életkornak megfelelő nemi funkciók megléte és a szexuális jogok megvalósulása.”
Mindezekből jól leszűrhető, hogy sajnos csak indirekt utalásokat használnak ez egyetemen az LMBT-emberekről akkor, amikor az orvos-páciens kommunikációhoz adnak tanácsot. Ezen felül semmilyen bővebb információt nem szolgáltatnak a szexuális kisebbségek hátteréről, ami elkerülhetetlen lenne a másik fél testi-lelki intim gondjainak diszkrét megértéséhez – utóbbit egyébként erősen szorgalmazzák a fent említett dokumentumban.
A KettősMérce által is idézett, a Háttér Társaság 2015-ben kiadott átfogó LMBTQ egészségügyi kutatása szerint a magyar egészségügyi felsőoktatásban résztvevők 90%-a a HIV/AIDS témakörének ismertetése kapcsán találkozott az LMBTQ emberek említésével (amihez sokszor megbélyegzés is társulhat), de például az olyan fontos dolgokkal, mint a coming out folyamata vagy az egészségügyi ellátásukat akadályozó tényezők, legalább 74%-uk még csak nem is hallott. Így az orvosoknak kizárólag a saját tapasztalataikra kell támaszkodniuk, mert a magyar egészségügy nem rendelkezik protokollal ilyen helyzetekre. Hacsak nincs közeli leszbikus/meleg ismerősük, nem alakítanak ki eljárásokat arról, hogyan is kellene bánniuk LMBTQ pácienseikkel (azon túl, hogy persze minden betegüket tisztelniük kell), és hogy mit mondhatnak nekik, hogy akaratlanul se okozzanak sérülést.
Mindezekből az a tanulság, hogy Magyarországon szükség lenne az egészségügyi dolgozók LMBTQ-érzékenyítésére, különösen a nőgyógyászoknál, ahol a szexualitás nagy valószínűséggel szóba kerül. Azt is fontos még megjegyezni, hogy interjúalanyaim kivétel nélkül folyamatosan új nőgyógyászokat keresnek, vagyis mivel nincsenek megelégedve a bánásmódukkal, rendszeres kutakodásra kényszerülnek.
Végezetül pedig két tanács: ha netalán diszkriminációval találkoznátok, ne féljetek jelenteni az orvos feletteseinél! Továbbá ingyenes és készséges segítségért fordulhattok az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz.
A negatív példák ellenére pedig merjetek nőgyógyászati szűrésekre járni, hiszen a saját és partnereitek egészsége, olykor élete is kockán foroghat! Attól függetlenül, hogy lányokkal szexeltek, még ugyanúgy kialakulhatnak komoly betegségek, melyek hosszú ideig tünetmentesek lehetnek. Nőgyógyászhoz pedig nemcsak a fogamzásgátlás orvosi kontrollja miatt kell járni, vagy ha már valamilyen baj van, hanem rendszeres, legalább évenkénti szűréseken (pl. méhnyakrák, HPV-vírus, ciszták, hormonok) is javasolt részt venni.
