A Beyond Today a BBC egyik rádióadójának, a Radio Four-nak egy naponta jelentkező adása, melyben egy aktuális hírt alaposan körüljárnak, elemeznek, és közben rendszerint egy vagy több közvetlenül érintett emberrel is készítenek interjút. A témák nagyon érdekesek és változatosak, podcast formájában pedig utólag is vissza lehet őket hallgatni, itt.
Tavaly nyáron egy londoni buszon brutális támadás ért egy leszbikus párt. Azért kapott az eset nagy hangot a nemzetközi sajtóban, mert a lányok kiálltak a nyilvánosság elé, és elmondták, mi történt velük. El akarták érni, hogy az emberek megértsék végre, mi mindennel szembe kell néznie egy leszbikus párnak. Nemcsak nyílt erőszakkal, hanem a sok apró, sértő dologgal, akár nem is feltétlenül tudatos mikro-agresszióval, amik aztán lassan aláássák a párkapcsolataikat.
A támadás után Melania Geymonat, a pár egyik tagja vállalta, hogy nyilatkozik a BBC stábjának. A világot bejárta az a fotó, ami közvetlenül az eset után készült, és amin Melania döbbenten, vérző orral, arccal mered a kamerába. A pár rengeteg fotót készített, hogy megmutassák a világnak, hogy ez a rémség valóban megtörtént velük. Noha ilyen durva erőszakkal korábban még soha nem találkoztak, Melania már többször érezte, hogy sok férfi saját szórakoztatása eszközeként tekint rá, mint nőre és mint leszbikusra. Többször heccelték már azzal, hogy ha valóban randin van, bizonyítsa be: csókólozzon a másik nővel, hogy elhiggyék, hogy együtt vannak, vagy éppen azért, hogy nézhessék őket. Az ilyesmi annyira megszokott dolog, hogy ezzel már nem is fordulnának a rendőrséghez. Ez a durván erőszakos eset viszont alkalmat adott rá, hogy széles nyilvánosság elé vigyék a témát. A többi, kisebb agresszió sajnos annyira normalizálódott, hogy fel se tűnik senkinek. Melania szerint felháborító, milyen gyakran tekintik idegen férfiak saját szórakoztatásuk eszközének a leszbikusokat. Ennek extrém megnyilvánulása volt ez a londoni incidens, ami őt és a családját is nagyon feldühítette. Nem akarta engedni, hogy ezt is ‘normálisnak’ tekinthesse bárki is, ezért akart minél nagyobb nyilvánosságot a történetnek – bár maga sem számított rá, milyen széles körben ismertté válik majd a világsajtóban.
A BBC producerének, Duncannek, Melania és Chris történetéről eszébe jutott egy leszbikus pár ismerőse, Becky Priest és Bex Wilson, na és persze a sok történet, amiket az évek során tőlük hallott. Beckyt és Bexet kapcsolatuk hat éve alatt számtalanszor leszólították már férfiak szórakozóhelyeken, bulikban. Kíváncsiskodtak, hogy ők tényleg egy pár-e, vagy hogy hazamehetnek-e velük, ami, noha nem kifejezett agresszió, mégis Bex szerint úgy érzi tőle magát az ember, mintha valamiféle cirkuszi látványosság lenne, ami rettentő kényelmetlen. Becky egyetemista korából hoz egy példát: egy bulin megismert egy lányt, akivel csókolózni kezdett, majd hirtelen legalább egy tucat ismeretlen pasi állta körbe őket, és kérdezősködtek, piszkálódtak és követelőzni kezdtek, hogy csókolózzanak még. Zavarbaejtő, nagyon kellemetlen és megalázó helyzet volt, amire mai napig nem szívesen emlékszik vissza. Bex szerint már az sincs rendben, ha egy vadidegen odajön és rákérdez: “ti egy pár vagytok?” - hiszen egy heteró párhoz senkinek eszébe sem jutna ilyen kérdéssel odamenni. Hogy mernek mégis egy leszbikus pártól ilyet kérdezni?
Bex szerint sokan meglepődnek, mert ők mind a ketten eléggé csajos csajok, és a pasik nem értik, hogy lehetnek együtt. Komoly probléma az is, hogy sok férfi, talán a pornóipar miatt, fetisizálja a leszbikusokat. Becky hozzáteszi, hogy vannak férfiak, akik eléggé nőgyűlölők, és akik a nőkre eleve csak szexuális tárgyakként tekintenek, és létezik egy olyan, nagyon problémás, de sajnos széles körben elfogadott koncepció is, hogy minden férfi szereti a leszbikusokat. Ő már gimnazista korában megtapasztalta, hogy mind a mai napig olyannyira elterjedt az a nézet, hogy a női szexualitás csak a férifak örömszerzéséért létezik, hogy a házibulikban gyakran imitálnak heteró lányok is leszbikus erotikusságot vagy csókolóznak egymással csak azért, hogy beindítsák a pasikat. Ezt a népszerű asszociációt nagyon nehéz felszámolni, és ez lehet az oka annak is, hogy sokan pornóba illő látványosságot látnak csak a leszbikusokban, nem valódi, érző embereket, akik között saját jogon létező, nagyon is valódi szerelmi kapcsolat van, melynek célja nem a pasik szórakoztatása. Ráadásul nagy gond az a sok macsó pasi is, aki azt képzeli, joga van hozzá, hogy odamenjen vadidegen nőkhöz, és bármilyen kívánságát előadja nekik. Ezen mindenképpen változtatni kell, mert olyan hozzáállást tükröz, mely szerint a leszbikus kapcsolat valójában egyáltalán nem is egy komoly, felnőtt kapcsolat.
Bex elmondja, hogy ha például egyedül van egy bárban, és egy pasi el akarja kérni a telefonszámát, már nem is mondja, hogy nője van, mert akkor annál jobban fogja ostromolni őt a pasi. Egyszerűbb hazudni, és azt mondani, hogy pasija van – holott valójában az, hogy neki nője van, semmivel sem kisebb indok arra, hogy békénhagyják őt. Másik eset: a családjával többnapos túrára mentek egyszer, és minden éjjel más szálláshelyen szálltak meg. Kivétel nélkül minden szállodában kétágyas szobát kaptak Beckyvel, miközben Bex öccse és a barátnője magától értetődően franciaágyas szobát. Amikor panaszt tettek, a recepción szó szerint nem értették, mi a probléma: “Ti mindketten lányok vagytok! Minek nektek franciaágy?!?”… Ugyanakkor, a családon belül is ugyanezt tapasztalták: Bex apja sem értette, miért elégedetlenkednek, külön el kellett magyaraznia neki: “Azért, mert mi is pontosan olyan pár vagyunk, mint Archie és Nathalie, őket senki sem tenné kétágyas szobába, nem igaz?...” - de valamiért az ő kapcsolatukat még a saját családján belül sem vették olyan komolyan, mint az öccse heteró párkapcsolatát.
A két lány egyetért abban, hogy ez a hozzáállás csak úgy fog megváltozni, ha nagyon fiatal korban, már az iskolai LMBTQ-oktatás keretében rávezetik a gyerekeket, hogy semmi különbség nincs a heteró és a leszbikus kapcsolat komolysága, valódisága között. Meg kell értetni a fiatalokkal és a szüleikkel, környezetükkel is, mennyire káros ez a sok előítélet, ami a társadalom egy bizonyos, macsó elveket valló rétegéből származik, de mind a mai napig áthatja az emberek gondolkodásmódját.
A leszbikusokat a meleg férfiaknál is jóval kevésbé veszik komolyan. A leszbikusok szexuális tárgyiasítása és infantilizációja – mint ezt a példákból is láttuk – nagyon gyakori probléma. Az LMBTQ+ közegen belül is jóval kevésbé láthatóak a leszbikusok a meleg férfiaknál. Kevésbé tartják fontosnak őket és a kapcsolataikat is – nemcsak a többségi heteró társadalomban, hanem a különféle LMBTQ+ szórakozóhelyek hirdetéseiben vagy rendezvények szervezésekor is. Ha megnézzük a világszerte megrendezett Pride felvonulások reklámait, csak tengernyi meleg férfit látunk bennük mindenütt.
A láthatatlansághoz tartozik az is, hogy hacsak nem néz ki egy nő kifejezetten férfiasan, mindenki heterónak fogja nézni. Bexet és Beckyt rengeteg pasi kérdezte már, hogy testvérek-e, pedig egyidősek, és mindkettőt Rebeccának hívják, de valahogy eszükbe sem jutott, mint lehetséges opció, hogy ők ketten akár egy pár is lehetnek.
Mindezek tükrében nagyon fontos momentumnak tekinthetjük, hogy Melania és Chris a nyilvánosság elé vitte az őket ért támadást, és vállalták a nevüket, az arcukat, hogy kiálljanak a világ elé és minél több ember figyelmét felhívják erre a jelenségre. Becky szerint rengeteg leszbikus nő számára nagyon fontos pillanat volt ez, mert előhívott rengeteg hasonló emléket, apró kommenteket, sértéseket, amiket eddig igyekeztek eltemetni magukban és inkább nem is gondolni rájuk. Ez az eset teremtett egy közösségi fórumot arra, hogy végre beszélni lehessen erről a számtalan elfogadhatatlan, bár talán önmagában jelentéktelennek tűnő nőgyűlölő, kellemetlen, durván szexualizált megjegyzésről, amit rendszeresen vágnak hozzá a leszbikus nőkhöz. Ezeket a kommenteket, ha nem vezetnek fizikai erőszakhoz, általában nem verik nagy dobra, elsikkadnak, szinte észrevétlenek maradnak, pedig nagyon nincs rendben, hogy ezeket bárki is megengedje magának. Fontos, hogy most az eset kapcsán végre lehet róluk beszélni, mert a puszta létük igenis nagyon nagy baj.
Melania reméli, hogy a szörnyűségnek, amin ő és Chris átesett, végül lesz valami pozitív következménye, hozadéka is. Elgondolkodott már rajta, mi lett volna, ha az egész egy busz helyett az utcán történik, ahol nincs szemtanú és nincsenek kamerák, és örül neki, hogy a körülményekhez képest azért mégiscsak szerencséjük volt. Ha pedig az ő történetük elgondolkodtatja az embereket, ha hatására megkérdőjeleznek, átgondolnak valamit, és akár egy kis változáshoz vezet majd a hozzáállásukban, az szerinte is nagyszerű dolog lenne.
Forrás: BBC Radio Four, Beyond Today
Fordította: Selmeczi Nóra
