Évek óta keresem azt a leszbikus közösséget Budapesten, aminek szívesen része lennék. Olyan lányok és nők, akik hasonló korban, vagyis inkább hasonló életszakaszban vannak, mint én – független, felnőtt életet élnek, érdeklik legalább a saját életük szintjén az LMBTQ témák, vannak terveik az életükkel és tesznek is értük. Akikkel el lehet menni mindenféle programokra, esetleg bulizni, vagy be lehet ülni egy péntek esti sörre. Végül arra jutottam, lehet, hogy nem keresni, hanem összehozni, felépíteni kell ezt a közösséget. Így született meg a qLit.hu ötlete.
Járok minden szombaton bulizni, szigorúan nem hetero bulikba, járok leszbikus és meleg programokra, meleg helyekre, követem a budapesti LMBTQ élet legtöbb mozzanatát, mégis úgy érzem, nem sikerült még megtalálnom a helyemet.
Több év után az eredmény, amire jutottam, az elkeseredettség volt. Ennek az elkeseredettségnek a csúcsán döntöttem úgy, hogy a további másokra való várakozás és panaszkodás helyett én fogok belevágni valamibe. Akármi is legyen az.
Valami olyasmiben gondolkodtam, ami képes azokat is megszólítani, akik most nem vesznek részt aktívan a leszbikus életben, nem járnak programokra, filmvetítésekre, bulikra. Valami, amivel azokat is be lehet vonni, akiket nem érdekel az aktivizmus vagy akár a kimondottan leszbikus tematikájú dolgok, de nyitottak lennének rá, csak meg kéne teremteni a feltételeit egy olyan közösségnek, aminek szívesen lennének részei. Fontos, hogy valami olyan szerveződjön, ami nem (csak) ugyanazokat az embereket vonzza, akikkel amúgy is lépten-nyomon lehet találkozni. Bővíteni kell a kört.
Az alap elgondolás egy olyan valami volt, mint ami a fiúknak a Why Not. Egy olyan hely, ahova bármikor lemehetsz, mindig van ott valaki nagyjából, akivel dumálhatsz. Vannak programok, ilyen-olyan alkalmak, és képes kialakítani egy közösséget. Egy olyan közösséget, ami bármikor befogad új tagokat, de közben úgy is részese lehetsz a történeseknek, hogy a társaságon kívül maradsz, csak néha beülsz egy sörre a barátaiddal. Átgondoltam a lehetőségeket, és arra jutottam, hogy ez a típusú közösségszervezés csak egy saját vendéglátóipari egység nyitásával lenne megoldható, amihez se tapasztalatom, se alaptőkém, úgyhogy ezt az utat elvetettem.
Ezen a ponton volt egy kis megtorpanás, de aztán egy kis baráti lökéssel megszületett az ötlet:
hozzunk létre először egy online teret és annak segítségével egy online közösséget.
Húzzunk be megfelelő tartalommal embereket, alakuljon ki közösség azokból, akiket ugyanazok a dolgok érdekelnek, mint minket. Akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi, vagy legalábbis érdemi vitába lehet velük bocsátkozni. Indítsunk egy leszbikusoknak* szóló magazint (bár az egyszerűség és a következetesség jegyében a leszbikus* szót használjuk, a közösség minden tagját értjük alatta: biszexuális, queer, stb. lányok és nők. Ennek a változatosságnak a kifejezésére használjuk a csillagot a szó végén.), ahol írunk mindenféléről, ami minket érdekel, és ami másokat érdekelhet. Személyes tapasztalatoktól a gyerekvállalás lehetséges módjain, queer hollywoodi párok házasodási szokásain keresztül a szexuális kiegészítőkről való értekezésig bármi helyet kaphat.
És ha egyszer eljutunk addig, csináljunk ebből az online dologból valami offline-t. Nem print magazint, hanem offline, real life, face-to-face közösséget.
Meséltem pár embernek az ötletemről, mindenki nagyon támogató és lelkes volt, a partnert a projekthez végül Eniben találtam meg, a következő cikkben ő fogja elmesélni, hogyan történtek innentől a dolgok, és őt mi motiválja.
