Egy leszbikus lány apjaként nagyon is foglalkoztat a szivárványcsaládok helyzete. Ezért örültem, amikor Krisztina - bár igazi név és saját fotók nélkül, de - elvállalta, hogy nyilatkozik a qLit.hu-nak arról, hogyan nevelik tizenkét évvel idősebb párjával, Zsuzsával a kisiskolás Zsoltit. A harmincas évei vége felé járó, helyes, temperamentumos, sokat nevető lánytól sok mindent megtudtam, ami nemcsak melegeknek, leszbikusoknak adhat hitet a családalapításhoz, hanem a körülöttük élő heterók látókörét is szélesítheti.
A qLit nevében köszönöm, hogy vállaltad az interjút, még ha nem is akarsz felismerhető lenni. Miért ragaszkodsz az anonimitáshoz?
Zsuzsával természetesen vállaljuk egymást, az előző munkahelyemen tudtak is róla, de a mostani kollégáim, egy-két elejtett, nem nekem címzett megjegyzéséből tudom, hogy meglehetősen konzervatívan gondolkodnak, felesleges lenne ebből feszültséget generálni.
Érdekes, én azt hittem, a fiad, fiatok miatt nem vállalod.
Zsolti osztályfőnöke tudja, hogy két nő neveli őt, és azt gondolom, az osztálytársak szülei is tisztában vannak a helyzettel, hiszen a szülői értekezleteken mindkettőnket látták már, volt olyan is, hogy együtt. A osztálytársak pedig még kicsik, nem foglalkoznak ilyesmivel.
De gyorsan megnőnek, és a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni.
Lehet tinédzser korban ez előjön, de van, akit amiatt csúfolnak, mert kövér, a másikat amiatt, mert csúnya vagy buta, Zsoltit meg majd legfeljebb amiatt, hogy két anyukája van.
A nők jelentették a családban a biztonságot
Optimistán látod a világot... De ugorjunk egy nagyot vissza az időben! Mindig a lányokhoz vonzódtál?
Nem, egyáltalán nem. Egy ideig fiúkkal próbálkoztam, és megmondom őszintén, a testi kapcsolat teljesen rendben volt, csak biztonságot nem éreztem mellettük, előbb-utóbb mindegyiknél én vettem át a “férfiszerepet”.
Gondolkodtál azon, mi lehetett ennek az oka?
Nem kellett ezen nagyon gondolkodni. Apám sajnos alkoholista volt, aki verte az anyámat, a válásukkor épp ezért kapott két év felfüggesztett börtönt. Szóval nálunk a családban mindig a nők jelentették a biztonságot, alighanem emiatt választottam végül én is nőt végleges partnernek.
Pedig a szakirodalom szerint a genetika határozza meg, hogy milyen nemű partnert választunk...
A hajlamban bizonyára ez számít, de bizonyos esetekben, legalábbis nálam például, kellett még valami, hogy ezt előhozza.
Mikor és hogyan következett be a nagy fordulat?
Épp véget ért egy kapcsolatom, egyedül voltam, amikor egy új munkahelyre kerültem, és ott egy kolléganőm, nincs rá jobb szó, elcsábított. Ő külsőre is nagyon fiús volt, viselkedésre is, amikor egy év után szakítottunk, még jó ideig nyomult, és emiatt feszültség volt kettőnk között. Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy összejöttem Zsuzsával.
Miért?
Ő volt a főnökünk, és látta, hogy valami nem stimmel, hogy valami zavarja a közös munkát. Leült velem beszélgetni, és elmondtam neki mindent. Mire ő azt mondta, megérti a helyzetet, neki is volt már nővel kapcsolata. Ezután kezdtünk el találkozgatni, néhány hónap múlva lettünk egy pár. Ennek már tizenhárom éve.
Párja három gyereket hozott a kapcsolatba
Mielőtt közös életetekről kérdeznélek, kérlek, mesélj Zsuzsáról egy kicsit!
Neki is traumatikus volt a gyerekkora. Anyukája nagyon fiatalon szülte, egyből állami gondozásba került. Onnan a – kapaszkodj meg! – 33 esztendős nagymamája vette magához. Zsuzsa is fiatalon ment férjhez, három lányt szült, de tíz év után véget ért a házassága. Utána hat évet élt egy nővel, majd jöttem én. Amikor összejöttünk, a három lánya még tinédzser volt, ma már mindannyian felnőttek.
A lányok hogy fogadták, hogy az anyjuk egy nőt választott párjául?
A legidősebb mindig támogatta. A középső egy ideig nem tudott ezzel a helyzettel megbarátkozni, különösen abban az időszakban, amikor egy hívő fiúval járt, de szerencsére ez a szembenállás már a múlté. A legfiatalabb elég zárkózott, az ő véleményét máig nem nagyon ismerem.
Az első pillanattól evidens volt, hogy közösen vállaltok még egy gyereket?
Én rögtön a kezdetekkor megmondtam Zsuzsának, hogy én mindenképpen szeretnék szülni, és ő ezt elfogadta, ebből soha nem volt közöttünk nézeteltérés.
Mondtad, hogy a férfiakkal is működött a testi szerelem. Felmerült, hogy – nevezzük így – a hagyományos módon ess teherbe?
Nem, úgy éreztem, hogy azzal megcsalnám Zsuzsát, és azt semmiképp nem szerettem volna.
Szóval maradt a mesterséges megtermékenyítés?
Igen, ennek akkor egyedülálló nőként nem volt akadálya egy magánklinikán, de az a gyanúm, pénzzel most is el lehet intézni. Szóval vállaltam a beültetést.
A biológiai apukáról tudsz valamit?
Igen, láttam egy kézzel írt adatlapot, amiből kiderült, hogy a „megtermékenyítő anyag” adásakor egyetemista volt, valamilyen reál pályára készült, kézilabdázott és korábban kórusban énekelt, ha jól emlékszem, 178 centiméter magas.
Nem akarlak cukkolni, de emlékszel a Csak szex és más semmi című filmre, amikor a főhős, Schell Judit hasonló céllal jár egy ilyen intézményben?
Hát persze, az nagyon vicces. Az osztályon biztosítják arról, hogy a legjobb donorok állnak rendelkezésre, szép és okos férfiak a kiszemelt apák, aztán eltéved az épületben, és meglátja, milyen lepukkadt alakok, alkeszok és narkósok adják az „anyagot”. De ez csak a filmben van így. Legalábbis remélem…
Mindenki azt csinálja, amihez jobban ért
Na jó, félre a viccel! Pláne, ha ilyen rossz. Szóval hét éve neveltek közösen egy fiúgyereket. Ki vannak osztva a szerepek, hogy ki az anyuka és ki az „apuka”?
Nem, ezt így nem mondanám. Mondjuk úgy, a klasszikus udvariassági gesztusokban Zsuzsa a “férfi”, például előre enged engem az ajtóban. Sokak szemében ugyancsak férfiszerep az autóvezetés, -szervizelés, ez is Zsuzsa reszortja. De ezen kívül osztozunk az úgynevezett férfias és nőies feladatokban. Ha valami elromlik otthon, azt például én szerelem meg, viszont Zsuzsa főz. Mindenki azt csinálja, amihez jobban ért, amiben otthonosabban mozog.
Azt gondolom, a homofóbok legnagyobb érve az olyan szivárványcsaládokkal szemben, mint a tiétek, hogy milyenek lesznek a két nő vagy két férfi által nevelt gyerekek, nem lesznek-e ők is melegek, illetve leszbikusok. Még az is lehet, hogy azonos nemű, de tapasztalatlan párok is tartanak ettől. Nálatok mi a helyzet?
A lányok közül a legidősebb most megy férjhez, a középső júliusban szüli az első gyerekét, a legkisebb pedig három éve él együtt egy férfival. Zsolti pedig szerintem igazi kis pasi, például mindig elöl hagyja a szennyesét, ahogy ezt közhelyesen a férfiakról tartják.
Ha már itt tartunk, vannak egyébként férfiak a környezetében?
Hogyne, a nagybátyja és a nagyapja, mindkettőt imádja. Utóbbival napi kapcsolatban van, együtt járnak moziba, színházba, korcsolyázni. A korizás mellett Zsolti hároméves kora óta úszik, korábban jégkorongozott, most meg tékvandózik.
Összegezve mindezt, akkor kijelenthetjük, hogy azonos nemű párok gyerekei is lehetnek heterók, sőt továbbmegyek: egyáltalán nem ezen múlik a gyerek szexuális orientációja, ugye?
A jelek szerint nem, bár, ugye, azt saját tapasztalatomból is tudom, hogy a valós szexuális irányultságra gyakran csak felnőtt fejjel ébred rá az ember. Azt gondolom, egy gyereknek elsősorban szeretetre van szüksége, ez a legfontosabb, ehhez képest másodlagos kérdés, hogy azt milyen nemű szülőktől kapja meg.
Ha tehetnéd, mit üzennél ebben a kérdéskörben a kételkedőknek, rosszabb esetben homofóboknak?
Csak annyit: mutassanak egyetlen gyereket, akit az nyomorított meg, hogy két nő vagy két férfi nevelte őket fel! Egyáltalán nem az határozza meg, hogy jó szülő-e valaki, hogy milyen a szexuális irányultsága. Az a tapasztalat egyébként, hogy mivel a meleg pároknak nagyobb előkészítést igényel, hogy szülővé váljanak, ezért tudatosabbak a gyereknevelésben is.
