Létezik az az elcsépelt mondás, hogy a legjobb történeteket az élet írja. Bármennyire is közhellyé vált ez a mondat, a filmek esetében igaz. Cikkünk első részén felbuzdulva tovább kerestük az érdekes, vicces, szomorú, lelkesítő, kevésbé ismert vagy akár fontos történelmi események megfilmesített változatát. A dramaturgiai szempontok miatt vannak részletek, amelyek a valós sztorihoz képest változtak vagy kimaradtak a filmekből, de a lényeg és a mondanivaló ugyanaz maradt.
Lizzie (2018)
Lizzie Borden apját és mostohaanyját 1892. augusztus 4-én egy baltával brutálisan megölték. A gyilkossággal lányukat vádolták, akit börtönbe zártak. Ítélet hiányában azonban kiengedték, gyanusítottat pedig most, 127 év után sem találtak. Innen származik a népszerű (és nem feltétlenül gyerekbarát) amerikai mondóka: Lizzie Borden fejszét fogott, / négybe vágta anyját legott. / Lendült kezében a balta, / az apját is feldarabolta. A történetet Craig William Macneill filmesítette meg, Kristen Stewart és Chloe Sevigny főszereplésével pedig nemcsak a bűntény titokzatos körülményeit, hanem „úrnő” és „szolgáló” szenvedélyes leszbikus kapcsolatát is megismerhetjük.
Battle of Sexes – A nemek harca (2017)
Bobby Riggs, egykori wimbledoni győztes férfi teniszező 1973-ban kihívta az akkori világranglista-vezető Billie Jean Kinget, mert szerinte a női teniszezők sokkal rosszabb játékosok, mint a férfiak. Valerie Faris és Jonathan Dayton rendezésében Emma Stone és Steve Carell főszereplésével ezt a – sportban is - fontos mérföldkövet nézhetjük végig. A film három síkon mozog: társadalmi kritikát fogalmaz meg, körüljárja a sportban erőteljesen jelenlevő homofóbia és hímsovinizmus témáját, illetve feldolgozza a heteró házasságban élő Billie leszbikus kapcsolatát fodrásznőjével. A legtöbb kritikus csak a magánéleti síkot tartja erősnek, de a sportimádóknak és a társadalmi problémákra érzékenyeknek mindenképp érdemes megnézni.
Can You Ever Forgive Me? – Megbocsátasz valaha? (2018)
A ’70-es - ’80-as években járunk, amikor Lee Israel New York-i írónő legutóbbi könyve hatalmas bukás lett, emiatt népszerűsége csökken, kiadója eltanácsolja, ráadásul súlyos anyagi gondokkal is küzd. Minden valamennyire értékes holmiját megpróbálja pénzzé tenné, miközben rábukkan egy Katharine Hepburntől kapott köszönőlevélre. Rájön, hogy a gyűjtők sokat fizetnek az elhunyt hírességek sosem látott kézirataiért, így elkezd hasonló leveleket gyártani. Az egyáltalán nem legális bizniszt nagyon ügyesen űzi, a levelek érdekesek, és hitelesen tükrözik a színészek személyiségét. A lebukás azonban így is elkerülhetetlen, ami súlyos következményekkel jár majd. Lee egyetlen barátja, Jack Hock, az idősödő meleg drogárus és életművész végig segíti őt. A két szereplő karakterfejlődése, érzései, személyisége, ami a film sava-borsát adja.
Marie Heller rendező viszonylag nagy kockázatot vállalt, hogy egy kevésbé ismert emberről és történetről készített filmet, olyan karakterrel, aki elsőre inkább ellenszenves, és olyan színésszel, akit drámában nagyon ritkán láttunk eddig. Melissa McCarthy színészi játéka azonban csodálatos, a film atmoszférája erős, és minden szomorúsága és furcsasága ellenére pozitív érzéseket hagy maga után.
Monster – A rém (2003)
A film Aileen Wuornos, az Egyesült Államok első ismert női sorozatgyilkosának történetét dolgozza fel. A nő egy év alatt hét férfit ölt meg, 1992-ben halálra ítélték, 2002-ben pedig kivégezték. Patty Jenkins filmjét már 2003-ban, mindössze egy évvel halála után bemutatták.
Charlize Theron játssza a nehéz gyerekkor után prostituáltként élő Aileent, akinek kuncsaftjai főként kamionosok, így motelről motelre, kocsmáról kocsmára keveredik. Egy bárban találkozik Shelbyvel (Christina Ricci, akit az Adams family-ből is ismerhettek), akivel egymásba szeretnek. Kapcsolatuk – a gyilkosságok mellett - a film egyik központi témája, személyiségük is főként innen rajzolódik ki. Aileen egyik kuncsaftjáról kiderül, hogy sorozatgyilkos, aki brutálisan, fűrésszel végez áldozataival. A nő önvédelemből megöli őt, innen azonban elkezdődik az ő gyilkossá válásának folyamata is. Hat további férfit öl meg, immár nem önvédelemből, míg elkapják.
A rém egy olyan ember története, aki egész életében különlegesnek akarta magát valamiben érezni, és az őt csak szexre használó férfiaktól is erre várt. Egy szeretethiányos ember, akiből a világ, a vele történt események és az emberek, akikkel találkozott kiöltek minden humánumot, minden morális értéket. A film, bármennyire is az a benyomásunk, hogy igyekszik együttérzést kiváltani belőlünk, nem menti fel Aileent a tettei alól, életét nem használja fel mentségként az elkövetett szörnyűségekért.
A filmhez erős gyomor szükséges!
