Nincs olyan ember, aki ne várná izgatottan a nyaralást. Utazni élmény: végre kiengedhetjük a gőzt, új kalandokat élhetünk át, és nem utolsó sorban a párkapcsolatnak is jót tesz, ha kicsit kizökkenünk a szürke hétköznapokból.
Hogy ezt a szuper élményt mennyiben befolyásolja az, hogy leszbikus* vagy-e vagy sem, arról az angol Virgin Holidays utazási iroda is készített egy videót 2017 októberében. A videó azóta bejárta a világot. A sikere valószínűleg abban rejlik, hogy az LMBTQ+ közösség tagjainak sajnos túlzottan is ismerősen csengenek a benne szereplő helyzetek.
A mi esetünkben az érdekes szituációkat általában a femme láthatatlanság okozza. Egyikünk sem az a kifejezetten lipstick lesbian típus, de a tapasztalatok szerint mindketten vagyunk annyira nőiesek, hogy az emberek fejében meg se forduljon, hogy egy párt alkotunk.
Íme itt az én 6+1-es listám arról, hogy mire számíthatsz, ha (femme) leszbikus párként veszitek a nyakatokba a világot:
1. Hova menjünk nyaralni?
Ez nem is olyan egyszerű kérdés, főleg, ha belegondolunk abba, hogy a világon több, mint 70 országban még mindig büntetendő a homoszexualitás.
Tapasztalat:
Internetes fórumokat olvasgatva megdöbbenve láttam, hogy ennek ellenére sok LMBTQ+ pár tervez utakat ezekbe az országokba. Őszintén megvallva, nekem ez eszembe sem jutott. Sokszor már attól is stresszelek, ha olyan országokba utazunk, ahol nincs elismerve sem az egyenlő házasság, sem a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye. Lehet, hogy én dramatizálom túl, de ha valamelyikünkkel bármi komolyabb történik, a másik nem számít rokonnak, ergo tehetetlen a kórházi ügyintézések folyamán.
Viszont azt se felejtsük el, hogy attól, mert egy ország törvényei nem ismernek el, az nem jelenti egyből azt, hogy az ottani emberek közül senki sem elfogadó. Pár hete jöttünk haza az USA-ból, ahol nyolc ország tizenhét ösztöndíjasával és a családjukkal töltöttünk fél évet. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a marokkói arab srácok voltak a legjobb fejek, függetlenül attól, hogy Marokkóban a mai napig büntetendő a homoszexuális.
2. Az a bizonyos franciaágykérdés
Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de ha ebbe még nem futottál bele, akkor előbb-utóbb majd bele fogsz. Sajnos az sem garancia, ha direkt olyan úticélt választasz, ahol kicsit felvilágosultabbak az emberek.
Tapasztalat:
Balaton környéke, Kelet-Magyarország, nem is sorolom, mert itthon hosszú a lista. A közös faktor a sopánkodó apartmanos házinéni, aki jobb esetben többször is felajánlotta, hogy ő nagyon szívesen megágyaz a másik szobában is. Saját elmondása szerint azért nem tette, mert azt hitte, hogy ide egy fiú meg egy lány jön. Azon viszont meglepődtem, amikor a finnországi Turkuban megkérdezte a homlokát ráncoló recepciós, hogy nem szeretnénk-e inkább egy kétágyas szobát. Hát, nem.
A legdurvább élményünk Bukarestből származik, ahova egy nemzetközi konferencia miatt mentünk. Jófejségből írtam egy üzenetet a szervezőknek, hogy mivel egy pár vagyunk, elég kettőnknek egy szobát foglalniuk – ne költsék feleslegesen az EU-s támogatást. Amikor odaértünk, kiderült, hogy ennek ellenére csak lefoglalták a két szobát. Mit volt mit tenni, a gimnáziumi romántudásomat összeszedve írtam egy levelet a takarító személyzetnek, hogy a szoba teljes felszerelésével átköltöztem a másik szobába egy egész hétre. Mellesleg megjegyezném, hogy napközben a “Hogyan vegyük fel a harcot a heteronormatív attitűdök ellen?” előadáson ültem.
3. Airbnb
Manapság sokan választanak airbnb-t szállásként, mert sokkal olcsóbb, mint a hotel vagy a hostel.
Tapasztalat:
Nincs. Egy jó ideje beszéljük már, hogy ki kellene próbálni. Hogy miért nem jutottunk el soha idáig? Mert a szállásadó magánszemély, aki bizonyos esetekben egy egész lakást, de sokszor csak a vendégszobáját adja ki. Őszintén megvallva, mi nem érezzük ezt biztonságosnak. Attól még lehet, hogy az, csak nem szívesen győződnék meg az ellenkezőjéről a világ másik felén. Baráti beszélgetések alkalmával például felmerült, hogy tehetnének az adatbázisba egy „melegbarát” rubrikát, ahol a szállásadó beikszelhetné, hogy szívesen lát-e azonosnemű párokat vagy sem.
4. Étterem: számolhatom egybe?
Teljesen természetes, ha a pincér megkérdezi, hogy külön fizetünk-e vagy sem. Nem is ezzel van bajom.
Tapasztalat:
Az viszont feltűnt, hogy amikor baráti társasággal beültünk egy pubba vagy étterembe, az esetek nagy többségében kérdezés nélkül külön kaptuk a számlát. Ezzel ellentétben a társaságban lévő összes többi (mellesleg heteró) párnak együtt hozták. Mivel itthon nem szokásunk olyan nagy társasággal eljárni, ahol mi vagyunk az egyetlen leszbikus pár, nincs összehasonlítási alapom, hogy ez csak az amerikai Indianában szokás vagy máshol is.
5. Testvérek vagytok?
Ehhez mondjuk nem kell utazni. Femme párként meg főleg nem. Jó, ha tudod azonban, hogy ez a kérdés nyaralás alatt sem fog kímélni. Az emberek általában két dologra kíváncsiak: hova valósi vagy, és milyen rokoni kapcsolatban álltok egymással.
Tapasztalat:
A vicc az egészben, hogy miután finn-magyar párként külön-külön válaszolunk arra, hogy honnan érkeztünk, sokan még mindig felteszik azt a kérdést is, hogy testvérek vagyunk-e, biztos, ami biztos. Ezek szerint teljesen logikus, hogy a szőke hajú zöld szemű finn és az eredetileg barna hajú barna szemű magyar – akik amúgy angolul beszélnek egymással – testvérek. Ha nem testvérek vagyunk, akkor munkatársak. Ami egyébként félig-meddig igaz is. Ettől függetlenül érdekes volt az a szituáció, amikor a párom kijavította a gyanútlan tanárkollégát a fent említett bukaresti tréningen, hogy amúgy a felesége is vagyok. A nő hatalmas hahotában tört ki, és még meg is jegyezte, hogy milyen jó vicc volt. A fancsali reakciót látva végül óvatosan megkérdezte, hogy „Most komolyan?!”.
A prímet mégis a Hollywoodi hírességek sétányán tébláboló amerikai férfi viszi, aki miután megbizonyosodott afelől, hogy mégsem vagyunk testvérek, rögtön eldöntötte, hogy akkor biztos, hogy anya-lánya vagyunk. Legalább azt eltalálta, hogy kettőnk közül én vagyok a fiatalabb, de nem huszonakárhány, hanem négy!!! évvel! Miután nagy nehezen felfogta az „Ő a feleségem.” mondat értelmét, rögtön elkezdett hadakozni, hogy „ő ezt nem érti, mert olyat az állatok szoktak csinálni”. Hirtelen csak arra tudtam koncentrálni, hogy mennyire helytálló az állatvilágról gondolt feltevése.
6. Bocsi, csinálnál rólunk egy képet?
Ketten nyaraltok a pároddal. Ki ne szeretne csókolózós képet a tengerpartról vagy a Grand Canyonból?
Tapasztalat:
Többnyire beérjük a selfiekkel. Szoktunk ölelős, vigyorgós, puszilós selfieket készíteni, meg olyanokat is, amikről a fél fejünk hiányzik. Ebbe egészen addig nem gondoltam bele, amíg be nem álltunk a Grand Canyon felirathoz vezető hosszú sorba. A mögöttünk lévő heteró párral megbeszéltük, hogy lefényképezzük egymást. Először mi mentünk: kulturáltan megöleltük egymást és mosolyogtunk a kamerába meg az utánunk sorakozó türelmetlen tömegre. Aztán rajtuk volt a sor. És vagy ötven ember előtt elkezdtek csókolózni! Nem az a szomorú, hogy ők igen, mi meg nem. Hanem az, hogy eszembe sem jutott, hogy ilyet lehet.
+1. Mi van akkor, ha a párod nem magyar?
Semmi, gondoltam én. Nagyot tévedtem. Magyarországon sehol nem tudunk úgy létezni, hogy őt ne nézzék „mostvanelőszörmagyarországon” turistának, engem meg tősgyökeres helyi lakosnak. Az esetek többségében biztos így is van, de azért elég sok olyan párt lehet látni, ahol az egyik magyar, a másik nem. Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon több embernek leesne, hogy együtt vagyunk, ha heteroszexuális pár lennénk?
Tapasztalat:
Budapesten hostelben szálltunk meg. Már harmadik napja jártuk a várost, bújtuk a térképet, terveztük a hostel közös helységében, hogy mit csinálunk másnap. Mivel ötletem sem volt arra, hogy jutunk el a Tropicariumba, megkérdeztem a recepciós lányt, melyik a legegyszerűbb út a Camponába. Erre a válasz: „Fogalmam sincs. Mit akarsz ott? Állásinterjúra mész?”
Ő legalább nem üvöltötte le a fejemet – nem úgy, mint az egri bácsi. Gondoltam, megkérdezem, mennyi idő alatt döcög ki a kisvonat a Szépasszony-völgybe. Erre jól megkaptam a magamét: „Hát hogy vezeted körbe itthon a külföldi vendégedet, hogy még ezt sem tudod?!”. Kikérem magamnak: alföldi gyerek vagyok, életemben nem jártam még a Szépasszony-völgyben.
Bár ezen a listán csupán hét dolog áll, azért valljuk be, elég idegölő ezt minden egyes nyaralás alkalmával végigzongorázni. Már az is sokat könnyítene az LMBTQ+ párok életén, ha a szállodák és az éttermek matricával vagy valamilyen más módon jeleznék az elfogadásukat. És nemcsak évente egyszer kampány keretén belül, hanem folyamatosan.
