PrideVilág

Jelszó: családias – a Ljubljana Pride-on jártunk

Ahány város, annyi pride. Ljubljana, a kétszázötvenezres szlovén főváros pride-ja például, leginkább egy barátságos össznépi piknikezésre emlékeztetett. Az egymásnak már messziről integető, mindenkivel ölelkező emberek láttán egyértelművé vált, hogy itt mindenki mindenkit ismer, vagy legalábbis valakinek a valakijét biztosan.

A gyülekezőpont a Metelkova Kulturális és Közösségi Központ, ami egyben az afterparti helyszíne is volt. Ironikus, hogy a szocialista időszak végéig katonai bázisként szolgált, most meg valóságos orgazmus a szemnek (főleg annak, aki érzékeny a kortárs, punk-alter, néha ijesztő utcaművészetre). Tökéletes volt az omladozó téglafalak és a színes graffitik, a rozsdás vasajtók és a megfejthetetlen fémszobrok, no meg az egyik tetőről lelógó, időnként önmagától doboló hangszer összhangja. Ezt látványt a szivárványzászlók tucatjai koronázták meg.

 

 

Az esemény hivatalos megnevezése Protest March Through The City, vagyis Tüntetési Menet a Városon Keresztül, habár azt hozzáteszem, a helyiek közül szinte mindenki Pride-nak nevezte (ahogy régen Budapesten is mindenki Pride-nak nevezte a felvonulást, amikor hivatalosan még Meleg Méltóság Menetének hívták). A hangulat ezzel szemben egyáltalán nem emlékeztetett egy tüntetésre, annak ellenére sem, hogy két héttel az előrehozott-választások után, a magyar kormánnyal jó barátságot ápoló, bevándorlás- és melegházasság-ellenes párt jutott kormányra.

Rendőri kíséret volt ugyan, kordonok és ellentüntetők (látható helyen legalábbis) nem, helyettük lelkesen fotózó turistákkal, néha kedvesen integető, alkalmanként csodálkozó helyiekkel találkozott a vidám, bulizó menet. A családias hangulatot nemcsak a nagyvárosi Pride-okhoz képest kevés ember teremtette meg, hanem az, hogy ezek az emberek engedték megsimogatni a biciklikosárban utazó kiskutyájukat, szívesen fordultak hátra, hogy mindenki lefotózhassa a transzparensüket, és nem féltek idegen emberek tetoválásait megdicsérni, beszédbe elegyedni bárkivel.

Az egy-kétezer fős tömeg nem tűnik soknak egy fővároshoz képest, de a résztvevők és a szervezők annál lelkesebbek voltak. Kíváncsian várom a pillanatot, amikor Budapesten lelógatnak a Citadelláról egy gigantikus szivárványzászlót, mert itt bizony ilyen is volt.

 

További képekért nyisd meg galériánkat!

 

Kapcsolódó cikkek

A weboldal cookie-kat használ. Oké Bővebben

X