Ahol a fű tényleg biztosan zöldebb, az Anglia. Hisz, mint tudjuk, egyfolytában esik az eső. Sőt, úgy tűnik, legalábbis innen Magyarországról, hogy a szigetországban még a kerítés is kolbászból van. Az utóbbi években hány és hány barátunk, ismerősünk indult el Angliába szerencsét próbálni. De vajon tényleg zöldebb a fű, kolbászosabb a kerítés?
Krisztina, egy barátunk, szintén nekiindult pár éve. Küzdött, dolgozott, hol jobb volt, hol rosszabb - a szokásos, nem kifejezetten rózsaszín, mondhatni valóságos történet. Aztán tavaly év végén egyszer csak jöttek az esküvői képek és a hír, hogy hamarosan családot is alapít.
Az inspiráló híreket meglovagolva megkerestük Krisztina brit feleségét, Natalie-t, hogy meséljen nekünk az angol valóságról.
Köszönjük, hogy itt vagy, Natalie. Mondanál magadról pár szót?
Natalie Hughes a nevem, Manchesterből származom, de 6 éves koromban a napfényes Eastbourne-be, Anglia dél-keleti tengerpartjára költöztünk anyukámmal (hál' istennek). A feleségemet, Krisztina Hughes-t egy online randi oldalon ismertem meg tavaly, és egy éven belül össze is házasodtunk. (Ha egyszer biztos vagy benne, biztos vagy benne.) Jelenleg Eastbourne-ben élünk az óceán partján.
Ami a munkámat illeti, imádom: hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozom. Krisztina nemrég az NHS-nél, vagyis a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál kezdett el dolgozni, mint segédápoló. Ő is szereti a betegeit, szeret gondoskodni róluk.
Nyáron a kedvenc időtöltésünk a barbecue-zás és sörözés a tengerparton. Mindketten iszonyú hálásak vagyunk azért, hogy az óceánparton élünk, mert nincs annál jobb, mint a homokban ülni és nézni a hullámokat.
Ez tényleg egy idillikus kép. De nincs mindig meleg és az óceán sem mindig nyugodt, szóval azért több kell a boldogsághoz, mint egy tengerpart. Milyen az élet egy LMBTQ+ embernek Eastbourne-ban?
Szerencsések vagyunk, mert mind Anglia, mind a városunk, Eastbourne szociálisan elég sokszínű és befogadó. Simán lehet kézenfogva sétálni az utcán, sőt a puszi sem veri ki a biztosítékot. Pár hónapja volt az esküvőnk az eastbourne-i városházán, családdal, barátokkal; életünk legszebb napja volt.
Idén pedig babát szeretnénk, úgyhogy nagyon izgatottak vagyunk. Az egész család támogat minket a tervben.
Ó, ez csodás! Sok sikert hozzá! Térjünk még kicsit vissza Eastbourne-re! Az az érzésem, hogy nem sokan tudják elhelyezni a várost; keveset tudunk East Sussex megyéről is. Mesélnél egy picit a leszbikus* közösségi életről Eastbourne környékén?
Ahogy korábban is említettem, szerencsésnek érezzük magunkat, hogy Eastbourne-ben élünk. 2017-ben, tavaly volt az első Pride a városban, és hatalmas siker volt. Rengeteg heteró ember is csatlakozott a felvonuláshoz, támogatva családtagjukat vagy barátjukat, megindító volt. Nagyon várjuk a 2018-as eseményt.
Brightonhoz közel élünk, és talán tudjátok, az a meleg fővárosa az Egyesült Királyságnak. Hatalmas esemény a brightoni Pride, az ország minden részéről ide özönlenek az emberek augusztus elején, és egy nagy bulit csapnak.
Eastbourne-ben csak egy meleg bár van, de az már hosszú éve működik. Nagy álmom egy leszbikus bárt nyitni valamikor, úgy hívnák: Lemon Tree.
Jól hangzik, de miért pont Lemon Tree? Mi ez a “citromfa”?
Ez egy vicces kérdés. Körülbelül 8 éves lehettem, amikor anyukámnak volt egy barátnője, Linda. A haverjaimmal az volt a benyomásunk róla, hogy leszbikus, úgyhogy elkezdtük Linda Lemon-nak nevezni magunk között.
Évekkel később, mikor rájöttem, hogy én is a lányokhoz vonzódom, úgy comingoutoltam az anyukámnak, hogy azt mondtam neki: szerintem én “lemon” vagyok. Nem értette miről beszélek és visszakérdezett. Elismételtem, hogy az az érzésem, “lemon” vagyok. Végül leesett neki a tantusz és megnyugtatott, hogy felőle bármilyen gyümölcs lehetek, akkor is szeretni fog.
Nekem a banán és a füge a kedvencem. De igaza van anyukádnak: a citrom is tökéletes. Köszönjük az interjút, Natalie. Krisztina, neked meg azt, hogy behoztad Natalie-t a qLit családba.
Jövő hónapban Belgrádba utazunk, készítsétek a bőröndöt!
