November közepén volt Murinai Angéla: Anya szív című könyvének második, átdolgozott kiadásának bemutatója, amin én is részt vettem. Mivel a könyv első kiadását már képtelenség volt beszerezni a boltokban, mindenképp szerettem volna megvásárolni, amellett, hogy az íróval is találkozom.
Megkérdeztem, hogy mi volt számára a legnagyobb megpróbáltatás a gyereknevelésben és kitől kapott ebben segítséget. Azt válaszolta, hogy sokszor érezte magát magányosnak és egyedül maradva a gyerekeivel kapcsolatos döntésekkel, problémákkal. Hozzá hasonlóan sok nő vélekedik így: „a gyerekeimet szeretem, de az anyaságot utálom.”
Miért szülünk erre a világra? A válaszok szerteágazóak és Angéla primer kutatásainak egyike erre keresi a választ. A megkérdezett anyák többek közt ilyen válaszokból szemezgethettek: “Ez az élet rendje, az ember megházasodik és gyereket szül.” “Egész életemben anya akartam lenni.” “Azt gondoltam, gyerek nélkül lemaradok valami nagyon fontosról az életben.” “Kíváncsi voltam, milyen anyának lenni, milyen az, amikor a testemből kibújik egy új ember.” “Így sikerült, terhes maradtam és vállaltuk.” “A párom akarta jobban, én beadtam a derekam.” “Fogalmam sem volt, hogy mit csinálnék majd gyerek nélkül.” “Tudtam, hogy a családom elvárja.”
Murinai Angéla egy ideje már nemcsak tudja, hanem hirdeti is, hogy az anyák magára hagyottsága és kiszolgáltatottsága rendszerszintű probléma, amit a patriarchális berendezkedés generál és táplál. Annak idején a boszorkányüldözések is többek között a nem szülő nőket célozták meg, hiszen akkoriban még minden „rendes nőnek” az volt a dolga, hogy utódokat hozzon a világra.
A nyugati társadalmakban az 1980-90-es években lezajlott feminista fordulattal a nőkre még több munka hárult (nagy része a „láthatatlan ingyenmunka”), de a férfiakkal (férjükkel, élettársukkal) szembeni függőségük, kiszolgáltatottságuk ezzel egyenes arányban sajnos nem csökkent. A nők pénzkereső munkájára már csak azért is egyre nagyobb a szükség, mert „a gyerek mindig is drága hobbi volt, de ma már a luxus kategóriájába tartozik”.
A lelki terhek letételében már az is sokat segíthet, ha őszintén beszélünk a nehézségeinkről (kifejezhetjük az olyan negatív érzéseinket is, mint például a harag, frusztráltság), ledöntjük az anyasággal kapcsolatos tabukat, megkérdőjelezzük a hamis mítoszokat. Ugyanis legtöbbször senki, a saját anyánk sem mondja el őszintén, hogy mi minden nehézség vár ránk, ha úgy döntünk, hogy gyereket vállalunk. Amikor belevágunk, azt gondoljuk, hogy az anyaság életünk tortájának csupán egy szelete lesz, aztán rá kell jönnünk, hogy ez a szerep maga a torta. Pedig ideális esetben
nem kell, hogy az anyaság identitás legyen, elég, ha ez egy fontos szerep az életünkben.
A könyvnek több erénye is van. Egyrészt sok mély, személyes női történetet tartalmaz – maga az író is megnyílik benne és felfedi többek között azt is, hogy nehezebb időszakában sokat dohányzott és volt, amikor bizony az alkoholfogyasztásba is belecsúszott.
A könyv több, saját kérdőíves kutatás kérdéseit és eredményeit is tartalmazza például arról, hogy mennyire kapták azt a nők az anyaságtól, amit eredetileg vártak tőle. Olyan fontos témák is helyet kapnak a műben, mint: fullasztó bűntudat, intenzív szülőség, bántalmazó gyerek, nárcisztikus és passzív-agresszív anya, kiégés az anyaságban, függőségek, anyós és nagyszülői szerepek.
A könyv végén szerepel pár „túlélési” javaslat, amiből csak párat emelnék ki: anyagi függetlenség megteremtése, jó párválasztás (lássuk meg a partnerünkben azt is, akivé majd mellettünk válhat), önismeret fejlesztése (ne a terápiás vágytól hajtva szüljünk gyereket), hallgasd meg mások tapasztalatát, történetét (akár még tanulhatsz is belőle).
Ezt a könyvet nemcsak azoknak ajánlom, akik még a gyermekvállalás előtt állnak (nekik nagyon!), hanem azoknak is, akik már édesanyák. Számukra együttérzést és vigaszt nyújt, hogy nem kell és nem is lehet tökéletes anyának lenni, az is jó ha „elég jó” anyák.
Angéla eredetileg tanítóként dolgozott aztán született három fiúgyermeke, akik közül az egyiket tragikus körülmények között elveszítette Máltán. Nem sokkal később férje is elhunyt. A sok megpróbáltatás után jó pár éve Németországba emigrált, s a mai napig ott él két fiával. Írói munkásságának termékeny időszakát éli.
